„A klímaválság nem a jövő, hanem a jelen. Sőt, abból a szempontból a múlt is, hogy nem készültünk fel nagyon sok mindenre. Az Orbán-rendszer tulajdonképpen napirendre se veszi” – mondta lapunknak Antal Attila politológus. Úgy véli, itt az ideje egy karakteres, a neoliberális politikával szembenálló, a klímavészhelyzetet komolyan vevő baloldali mozgalom indításának. Az életek, meg a klímavészhelyzet nem mérhető szavazatokban.
– Ön azt mondja, megfontolandó lenne egy karakteres, a neoliberális politikával szembenálló, a klímavészhelyzetet komolyan vevő baloldali mozgalom indítása. Mit ért ezalatt?
– Ilyenkor, nyáron, ez nyilván mindig aktuális kérdéssé válik, holott nem csak most kellene annak lennie, amikor – egyes helyeken – vízhiányos helyzet van. Tavaly is nagyon hasonló dolgok voltak, úgyhogy azt már lehet látni, hogy a klímavészhelyzet, a klímaválság a mindennapjaink része. Bár ilyenkor „szezonja” van, de azért fel lehetne készülni rá az év egyéb időszakaiban is. Gondoljunk csak bele a klímaváltozás hőhullámainak a hosszú távú szív- és érrendszeri betegséget okozó hatásaiba. Gondoljunk bele, hogy ez milyen hatással van az idősebb és a felnövekvő generációkra. Ebben a háborús helyzetben az élelmiszer-kérdés is abszolút középpontivá válik, és nem csak az infláció, hanem eleve az alapanyag megtermelése miatt is. Leegyszerűsítve – egy mellékszálat említve – azt látjuk, hogy az uniós támogatások torzítják az egész helyzetet. Megéri a földet támogatásért parlagon hagyni azért, hogy a nyugat-európai piacok működni tudjanak. Nagyon sok jel mutat arra, hogy itt van a klímavészhelyzet, és nem fog elmúlni, sőt, súlyosabbá válik. Ürge-Vorsatz Diána most kongatta meg a vészharangot, hogy ez a mostani a következő évek „leghidegebb” nyara. Nem mondom, hogy az Orbán-rendszer nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de nem úgy foglalkozik velük, mint egy karakteres, baloldali, a társadalomért tenni akaró mozgalom, vagy párt. Itt is érvényesül az a fajta „Taigetosz-társadalom”, amit kiépített az Orbán-rendszer. Akik fel tudnak készülni, megújuló energiát tudnak telepíteni, tudnak hűteni, azok nem biztos, hogy annyira érzik a hatásokat. Azok az egyszerű dolgozó emberek azonban, akiknek a munkakörülményei rohamosan és drasztikusan romlanak a nyári időszakban, és nem csak a hőség, de egyáltalán a munkakörnyezet miatt is, ki vannak téve az említett hatásoknak. Ezt pedig előbb-utóbb üggyé kell tenni, hiszen a klímaválság nem a jövő, hanem a jelen. Sőt, abból a szempontból a múlt is, hogy nem készültünk fel nagyon sok mindenre. Az Orbán-rendszer pedig de tulajdonképpen napirendre se veszi. Nem azt mondom, hogy „klímaigazságtalanság” van, mert az nagyon messzire mutatna, de ennél sokkal húsbavágóbb a kérdés. Ezt társadalmi igazságossági kérdéssé kell transzformálni. Nem a jövő generációról, meg a gyerekeinkről, hanem az „itt és most”-ról van szó. Egy baloldali alakulatnak ezt a zászlajára kell tűznie. Nem akarok mindig kritikát megfogalmazni, nagyon jó, ha alkotmánybírósági beadványokkal megvédjük a beépítéstől a Balaton-partot, meg a népnek biztosítjuk a hozzáférést, ám azt látni, hogy az egyszerű nép már most sem fér hozzá a nagy tavakhoz. Nem ez a klímaválság. Abban ennél sokkal, de sokkal esszenciálisabb kérdések vannak, a panelhűtéstől kezdve az egészséghez és az élethez kapcsolódó kérdésekig. A baloldalnak – a Balaton kérdése mellett – ezt kell üggyé tennie. Az is nagyon fontos, de a klímaválságnak olyan drasztikus hatása van már most, hogy egyáltalán még felmérni sem tudjuk. Ha mi nem tesszük meg ezt a baloldalon, akkor senki nem fogja.
– Ez össz-ellenzéki program lenne, vagy egy párt vállalja, mondjuk az MSZP?
– Ha ideális helyzetben lennénk – persze nem vagyunk abban –, akkor ez egy nemzeti minimum lenne. Ez tipikusan olyan kérdés, amiben még egy autoriter rendszerrel is kooperálni lehetne, hogy lépni kell. Csakhogy nem vagyunk ebben a helyzetben. Az autoriter-rendszernek pont az a sajátossága, hogy a társadalomra kiszervezi ezeket a dilemmákat. Oldd meg, hogyha hűteni akarsz, oldd meg, hogyha fűteni akarsz, oldd meg, hogyha szigetelni akarsz, stb. Pontosan itt van a fő kérdés, ami összefügg az Orbán-rendszer általános társadalompolitikájával. Az Orbán-rendszer egész egyszerűen valamilyen formában támogatja a középosztályt, azalatt meg nem ad a társadalomnak. Pontosabban szavazógépként, közmunkásként, megfélemlített társadalmi csoportként szüksége van rá, azután meg elengedi ezeket a társadalmi csoportokat. Szerintem, ha van az ellenzékben baloldal – és nem csak az MSZP-re gondolok –, akkor ezt az ügyet vállalnia kell. Ezt a társadalmat a középosztály alatti szinten fel kell készíteni állami eszközökkel a klímavészhelyzetre. Szerintem itt van a kulcs. A kérdés az, hogyan gondolkodunk az államról, mi a feladata. Az a feladata, hogy a középosztálynak lakást, támogatást biztosítson, vagy pedig emellett – bizonyos szempontból ehelyett – a középosztály alatti csoportokat energetikai beruházásokkal, klímavészhelyzet-optimalizált beruházásokkal felkészítse arra, ami előttünk van. És ne csak szezonális kérdés legyen a klímavészhelyzet. mert sajnos most ott tartunk, hogy amikor beüt a krach nyáron, akkor ez szezonális kérdéssé válik. Amikor tél van az energiaszegénység következtében nagyon sokan a lakásukban hűlnek ki. Akkor van róla két hír, de egyébként nem beszélünk a kérdésről. Szerintem itt az ideje, hogy ne szezonális kérdés legyen a klímavészhelyzet.
– Ez teljesen érthető, és elfogadható, de a háttérben ott van, hogy azért nem vállalja így senki, mert kontraproduktív, mert nem kap érte szavazatot.
– Ez pontosan így van. Az életek, meg a klímavészhelyzet nem mérhető szavazatokban. Azért mondtam, hogy ezt csak baloldalon lehet vállalni. Ahol a társadalomért, a közösségért érzett felelősség - szerintem – erősebb kell, hogy legyen, mint a szavazatokban való gondolkodás. Én legalábbis így gondolkodom a baloldalról. Ezzel nem bélyegzem meg a konzervatív, vagy a liberális barátainkat, csak ott az a reálpolitika, az a gondolkodás sokkal erősebb, hogy majd a piac megoldja, megoldja az egyén. Csak a baloldali, sűrű szövésű társadalomban, egyfajta egymásra utaltságban való gondolkodás alkalmas szerintem arra, hogy felkészítsen a klímavészhelyzeti kihívásra. Messze nem arról van szó, hogy akkor majd kibocsátás-csökkentéssel holnap eredményt lehet elérni. Az egy fontos dolog, egy fontos lépés. ahogy a zöldek mondják, csökkentsük a kibocsátást, amennyire lehet. Csakhogy nem erről van szó. A mostani problémák már évtizedekkel ezelőtt eldőltek, a ’60-as, ’70-es ’90-es évek kibocsátásának következtében jutottunk el idáig.
– Akkor mit tehetünk?
– Szerintem azt kell mérlegelni, hogy itt állami eszközökkel súlyosan és drasztikusan be kell avatkozni. Ahogy az Orbán-rendszer „játszik” a kivételes állapottal, hogy 2015 óta menekültválság, aztán a koronavírus válság, most meg a háború miatt kivételes állapot van, szerintem az ellenzéknek egy fontos eszköze lehetne a klímavészhelyzet – és ezt most a lehető legjobb értelemben mondom – kihasználása. Gondoljunk bele, mi történt a solymári agglomerációban. Ott lehet látni, hogy valóban klímavészhelyzet van. Az ember ebben a helyzetben a lehető legjobban csökkenti a vízhasználatot, de hát, lehetett volna rá készülni, hogy itt baj lesz a vízellátással. A vízhálózat problémája sem tegnap következett be. És még mindig, mindig a problémák után mennek a hirtelen fellángolások, akkor, amikor már beütött a krach. És ki tudja, hogy ennél mennyivel súlyosabb lesz majd a következő? Itt előrelátóan kellene tervezni, és az állami erőforrásokat nagyon okosan és nagyon célzottan, a legsérülékenyebb társadalmi csoportok érdekében felhasználni.
– Akkor gyakorlatilag mégis csak egy össz-ellenzéki program lenne ez…
– Ideális esetben igen, de azt gondolom, hogy a főbb irányokat, azt, hogy miképpen kell a piachoz viszonyulni – hiszen itt nem elég a zöldítés, hanem adott esetben nagyon komoly állami korlátozásokra is szükség van –, azt egy baloldali karakterű program és politikai mozgalom, párt képes vállalni. Itt bizony az államnak, akár a kisajátítások, akár az állami tulajdon újra-gondolásának tekintetében óriási feladatai vannak. Arról van szó, hogy klímavészhelyzetben akár a magántulajdon szentsége is sérülhet. Gondoljunk csak bele, ha lesz egy tömeges hőhullám, akkor bizony akár magáncégek objektumait is nagyon szükséges esetben fel lehet használni, el lehet indítani egy nagyon kiterjedt lakásszigetelési, hűtési programot. Úgy gondolom, hogy itt az állam újragondolása szükséges minden tekintetben, és ezt én csak baloldalról tudom elképzelni.
– Van erre fogadókészség?
– Én azt gondolom, kellene, hogy legyen. Nyilván a Magyar Szocialista Párt bizonyos szegmensében látom ezt. Vannak szereplők, akik a dolgozók mindennapi érdekében állnak ki, akik a megélhetési szempontokat hangsúlyozzák. Gondoljunk bele, hogyan érintheti a klímaválság a megélhetést? Mi van akkor, ha bekövetkezik az, amit még sohasem láttunk, egy fokozott, több hétig tartó hőhullám, ami a családok megélhetését is veszélyezteti. Itt nagyon komoly dolgokat kell végiggondolni. Azt hiszem, hogy a Magyar Szocialista Pártnál ez egy lehetséges felelősségvállalás lehet. Nem akartam a Balatonnal kapcsolatban személyeskedni, az is egy nagyon fontos dolog, de az Alkotmánybíróság nem fog bennünket megvédeni a klímavészhelyzetben. És a NER Alkotmánybírósága meg főként nem. Arról nem is beszélve, hogy az Alkotmányba bármikor be lehet írni, hogy úgy építkezik az állam a nagyobb tavaknál, ahogy akar. Szerintem vágyálom abban gondolkodni, hogy a NER Alkotmánybírósága az egyéni érdekek, a társadalom érdeke mentén megvédene bennünket.
– Most ön a kérdést felvetette. Vállalja azt is, hogy viszi ezt a zászlót?
– Én nem akarok önjelölt lenni. A dolgokat megfogalmazom, nyilván a véleményemet elmondom a párton belül is. Azt gondolom, hogy ezeket a szempontokat az ellenzéki oldalon, az MSZP-Párbeszéd vonalon ismerik. Nagyon furcsa lenne azt mondani, hogy én akarom ezt csinálni. Én csinálom. Nagyon szívesen csinálom, mert szerintem fontos dolog, és még azt sem mondhatom, hogy a jövő generáció múlik ezen. Ez rólunk, a jelen generációról szól. Persze, a jövőről is, arról, hogy milyen állapotban hagyjuk magunk után a környezetet. Csak a klímavészhelyzet mindennapossá, kézzelfoghatóvá, jelenlevővé vált. Ezt elhazudni, eltagadni nem lehet, és szerintem nem is érdemes. Teljesen másként kell gondolkodni ebben a helyzetben.
