Monday, 11 December 2017

The Ultimate Danger of Populist Nationalism/Nationalist Populism

This is a written form of my short comments at the Crisis and Ethnopopulism: In Search of a New Framework of Interpretation workshop at CEU, Budapest December 5, 2017. I was asked to have some remarks to the Panel I Populist Weltanschauungen: Ideological resources and narratives, which had several distinguished scholars: Constantin Iordachi (CEU, History) On Fascism and Populism; Mikkel Thorup (Aarhus University, Department of Culture and Society) Populist Constructions of Ethnic Otherness in Scandinavia; Juan Francisco Fuentes (Complutense University Madrid, History) Nationalism and Populism in the Spanish Context; Tomasz Zarycki (Warsaw University, Institute for Social Studies) On the Social and Geographical Imaginaries of Polish Ethno-Populism; Andras Bozoki (CEU, Political Science) On the Populist Critics of the Transition.



Tuesday, 28 November 2017

Létezhet-e transznacionális alkotmányos identitás transznacionális politikai szubjektum nélkül?

A Fundamentum 2017/1-2. számában jelent meg egy rövid írásom a Fórum rovatban, amelyben amellett érvelek, hogy létezhet a populizmusnak egy olyan felfogása is, amely a nacionalista jobboldali populizmussal szemben hozzájárulhat az európai identitás kiépítéséhez.

Thursday, 23 November 2017

A joguralomtól a politika uralmáig

Előadást tartottam ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének a Jog és a politika viszonya a XXI. században című konferenciáján. Előadásom címe: A joguralomtól a politika uralmáig. Az absztrakt alább olvasható, és nemsokára jön a tanulmány is. Addig is elérhető itt az előadás diasora.

Absztrakt 

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy mi történik a joggal, jogrendszerekkel korszakunkban, hiszen, ahogyan cseppben a tenger, úgy a 2010 utáni magyar helyzet is alátámasztja: átstrukturálódni látszik jog és politika viszonyrendszere. Manapság mind a liberális demokrácia, mind pedig annak fundamentumául szolgáló liberális alkotmányosság igen komoly válságban van (Antal, 2017b). Számomra mindennél jobban jelzi e válságot és rámutat annak természetére az, ami a joggal történik: ugyanis a 21. századra a jog egyre inkább „cseppfolyóssá” és a politikai hegemónia kiterjesztése miatt a politika alárendeltjévé válik. Hipotézisem szerint a liberális demokrácia és alkotmányosság struktúráinak elerőtlenedésével a 20. század után ismét kileng a politika (még inkább a Carl Schmitt-i értelemben vett a Politikai) ingája és maga alá próbálja meg gyűrni a joguralmat: van tehát egy hegemonisztikus küzdelem jog és politika, a jogi és a politikai alrendszer között. A liberális alkotmányosságban tételezett joguralmat felváltja a politika uralma, amely – másik hipotézisem szerint – túl azon, hogy a jogalkotás és jogérvényesítés szakmai szabályait sérti, magát a jogrendszert olyan morális dilemmákkal terheli meg, amely a 20. század után ismét felveti az „igazságtalan jog”, valamint a jogi-politikai komplexum morális tartalmának problematikáit.

Ebben az írásban röviden kifejtem a liberális demokrácia válságának, vagyis a rendszerszinten jelentkező posztdemokráciának a legfontosabb elméleti alapjait és gyakorlati szimptómáit, majd arra fókuszálok, hogy milyen kritikai irányokban reflektál a szellemi jobboldal magára a liberális demokráciára (főként a politika felsőbbrendűségének, a jurisztokrácia és globális alkotmányoligarchia, valamint a totális jogállam koncepcióival foglalkozom). Ezt követőn a politikának a jog feletti hegemóniáját, mint a posztdemokrácia adott reakciót vizsgálom meg magyar példák elemzésével, s végül felhívom a figyelmet a politika totalizációjából származó veszélyekre.

Monday, 6 November 2017

The Rebirth of the Political - A Schmittian Moment in Hungary

I will participate at Constitutional systems in Middle Europe – The cycle of meetings about political ideas of Tadeusz Mazowiecki organized by Polska Fundacja im. Roberta Schumana, on 6th November 2017 in Warsaw, Poland.

My lecture dealing with the constitutional changes in Hungary during the Orbán era. The title sounds like this: The Rebirth of the Political - A Schmittian Moment in Hungary. Perhaps it is not a surprise that I will analyse the contemporary situation in the context of Carl Schmitt.


The transcript of my lecture is available on Academia.edu.

Friday, 3 November 2017

Biopopulism - The Biopolitical Frameworks of Neopopulisms

The next week seems to be very busy: between 9-11 November 2017 I will participate at Northeastern Political Science Association 49th Annual Conference in Philadelphia, PA. I am going to have a lecture concerning the biopolitical implication of contemporary populism. You can find the abstract of my lecture here and the draft paper on the Academia.edu.


This paper is a part of my research project investigating the political theoretical (Antal, 2017a; 2017b) and historical (Antal, 2017c) backgrounds of contemporary populism (neopopulism). I shape populism as a historical phenomenon and elaborate it in the context of Laclau’s theory. According to my hypothesis the populism has entered in its new phase using biopolitics and the discursive implications of biopower (the tools of propaganda, mass media, and moreover nowadays the post-truth, post-factual politics, fake news techniques). This phenomenon can be called, because of its biopolitical implications, as biopopulism which is using biopower to achieve biopolitical objectives. Harsin recognized the biopolitical nature of the post-truth systems: “The proliferating truth games extend biopower into psychopower – managing not simply ideologies, discourses, and bodies in institutional enclosures but attention itself.” (Harsin, 2015: 332.). In my view, there are two directions of biopolitical thinking are applicable to populism (Lemke, 2011). On the one hand, the state biological and racist form of biopower, which conceives life as the basis of politics. I will analyze here the main assumptions of Nationals Socialist biopopulism and demonstrate through the Hungarian example the nature of Communist biopopulism. On the other hand, populism has been analyzed here according to the three leading biopolitical narratives in the field of social and critical theory: the concept of Michel Foucault, Giorgio Agamben, Michael Hardt and Antonio Negri. I will put forward here a hypothesis concerning the biopolitical nature of contemporary populisms especially the populism of the nationalist right-wing. In my view, there is a remarkable tendency in the field of neopopulisms which use the biopower of modern state to regulate the human life, create a permanent state of exceptions and try to occupy the biopolitical production of financial capitalism. Furthermore, this paper will conclude bionationalism as a threat caused by biopopulism.



Monday, 16 October 2017

Miért nem populisták a demokraták?

A nemrég megjelent könyvem (A populista demokrácia természete) kapcsán írtam egy cikket, amelyet megtisztelő módon leközölt a Szuverén 2017. október 13-án. Talán alkalmas arra, hogy a baloldal és a liberálisok között valamiféle párbeszéd induljon el a populizmusról.
A cikk itt is olvasható:
A tipikus populista vezér ma autoriter és nacionalista. Érdemes végiggondolni, hogy miként lehet a populizmus demokratikus. Hozzászólás Mattias Kumm cikkéhez.
2017. szeptember 21-én jelent meg a Szuverénen Mattias Kumm cikkének fordítása „Miért nem demokraták a populisták?” címmel. Az írás fő gondolata az, hogy a populista autoriter nacionalisták másokat vádolnak azzal, hogy nem demokraták, ám ők azok, akik „megsértik a kritikus újságírók, a kisebbségek, a menekültek emberi jogait, támadást indítanak a hatalommegosztást fenntartani igyekvő független bíróságok ellen, a nép külföldről irányított ellenségeinek bélyegzik a nemzetközi civil mozgalmakat és az NGO-kat, diszkreditálni próbálják az Európai Uniót és más nemzetközi szervezeteket.” Vagyis valójában maguk a populisták azok, akik nem demokraták.
Kumm jól látja, hogy vannak populisták – főként a jobboldali nacionalisták táborában –, akik valóban nem demokraták. Ugyanakkor úgy vélem, hogy mindez nem mondható el általában a populistákról vagy még általánosabban magáról a populizmusról. Kumm érvelése akkor lesz igazán erős, ha képesek vagyunk meglátni a populizmus valódi természetét, amelyhez képest a szerző által elemzett autoriter jelenségek a populizmus deformitásaiként foghatók fel. Érdemes röviden áttekinteni, milyen gondolkodási sémák terhelik a populizmusról való gondolkodásunkat.
Ezúttal nem azzal foglalkozom, hogy a populizmus sokszínű jelenség, amelynek éppúgy van baloldali, mint jobboldali változata. Ahogyan azzal is máshol foglalkozom, hogy a populizmus korántsem ragad benne pusztán a nemzetállami keretekben, sőt elképzelhető olyan transznacionális populizmus is, amely többek között hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU ne egyszerűsödjön le bürokratikus intézményekre, hanem kialakuljon egy olyan transznacionális politikai szubjektum, amely az integráció régen elfelejtett politikai talapzatát jelentheti.
Ehelyütt inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy a populizmus mind történetileg, mind eszmeileg együtt jár a demokráciával, ha tetszik a populizmus és a demokrácia tekinthető ugyanazon érem két oldalának. A populizmus története egyidős a demokrácia történetével és az a politikai konstrukció, amit az ókorban Arisztotelész a többségi hatalomgyakorlás elfajzott változataként demokráciának nevezett, manapság populista karakterjegyként tér vissza: az önkormányzás jogára hivatkozó tömeg lázadása az elit ellen. Az antikvitás tapasztalata, hogy a demokráciából zsarnokság fakadhat, hiszen a demokratikus berendezkedés elviselhetetlen zavarait kihasználva autoriter vezér kerülhet hatalomra. Arisztotelész jelzi azt is, hogy a szélsőségektől mentes vagyonos polgári közép kormányzása jelenthet mindebből kiutat, vagyis a politeia, amit (kicsit leegyszerűsítve a folyamatokat) a modern alkotmányos demokrácia előképének is tekinthetünk.
A modern alkotmányos demokrácia azt jelenti, hogy az emberi jogok koncepcióját és a hatalmi ágak többszintű elválasztását magában foglaló liberális alkotmányosság közjogi erővel tartja féken a demokráciának a többség zsarnokságába hajló természetét. A populizmus – legalábbis az én olvasatomban – a vélt vagy valós politikai többség triumfálása a kisebbség felett, moralizáló szólamok segítségével. Vagyis a populizmus a homogénnek feltételezett közösségi akaratnyilvánítás, a politikum (Carl Schmitt kategóriájával: a Politikai) feltolulása – a társadalmi igazságérzetre hivatkozva a politikai, gazdasági elittel szemben.
A huszadik század szörnyűségei beigazolták az ókori gondolkodók aggodalmait, brutálisan megmutatva a populizmus-komplexumban rejlő veszélyeket, valamint azt, hogy a liberális alkotmányosság igen nehezen tudja korlátozni a populizmust. A populizmusban rejlő totalitárius veszélyek tagadhatatlanok, ugyanakkor ezek zömmel arra vezethetők vissza, hogy a liberális alkotmányosság és a demokrácia viszonya belső feszültségektől terhes: a politikai képviselet ethosza korrumpálódhat, ahogyan maguk a képviselők is; a demokratikus intézmények politikai oligarchák hatása alá kerülhetnek; a hivatásos politikusok a társadalomtól elszakadt elitté válhatnak; az alapjogok érvényesülése erősen függ attól, hogy az egyénnek milyen jogérvényesítési lehetőségei vannak. Sem a többségi elvű demokrácia, sem a populizmus nem ab ovo totalitárius, s ezt az is alátámasztja, hogy a tizenkilencedik század második felében és a huszadik század elején megjelenő populista mozgalmak és pártok (például a People’s Party az USA-ban vagy a magyar népi mozgalom) a népet kívánták emancipálni a politikai elitista törekvésekkel szemben.
A második világháború után és különösen napjainkban a populizmus akkor és ott jelent meg, amikor a liberális demokrácia közjogi intézményrendszere képtelenné vált jogi eszközökkel reagálni a társadalmakat feszítő óriási igazságtalanságokra, a leginkább a legszegényebbeket sújtó ökológiai és szociális katasztrófákra, a bevándorlással, a menekültek érkezésével együtt járó társadalmi nehézségekre. Az antidemokratikus és illiberális tendenciákat azonban korántsem a liberális demokrácia okozta önmagában, ugyanakkor hozzájárult a politikai cselekvőképtelenséghez, hiszen a demokraták nem tudtak megfelelő politikai válaszokat adni a politikai válságjelenségekre. (Például az EU igen sokáig főképp csak bürokratikus eszközökkel reagált az Orbán-kormányok demokráciát leépítő ténykedésére, és Orbán csak akkor visszakozott, amikor számottevő politikai akadályokba ütközött.)
A populizmus ezzel szemben kezdettől fogva politikai válaszokat ígér ezekre a dilemmákra. Kihasználja a lehetőséget, hogy a liberális demokráciák depolitizált és jogiasított megoldási javaslatai felbőszítették a leszakadó társadalmi csoportokat.
Tehát a populizmus sokarcú történelmi jelenség, s amint láthattuk, totalitárius veszély is van benne, azonban ez korántsem törvényszerű. A közös vitaalap az lehet, hogy e sokszínűség nem legitimálja a nacionalista szélsőjobboldali populizmust. Úgy vélem, kettős kihívás előtt állunk.
Egyrészt szembe kell nézni a demokrácia populista valóságával. Ennek szellemében újra kell gondolni a demokratikus populizmus vagy populista demokrácia koncepcióját. Ebben az értelemben minden demokratának populistává kell válnia (s talán ez korábban így volt), hiszen ez egyet jelent a politika személyességének és a politikusi személyiségeknek a rehabilitálásával, mivel a politika egyszerűen igényli a politikai vezéreket. A kihívás abban rejlik, hogy ki kell dolgozni azokat a módszereket, amelyek minden eddiginél jobban megakadályozzák a vezér zsarnokká válását, s ehhez pedig újra kell gondolni az intézményeket. A huszonegyedik században olyan politikai és közjogi intézményekre van szükség, amelyek egyszerre biztosítják a népszuverenitást, az intézmények autonómiáját és a vezér ellenőrzött, a zsarnokság veszélyét elkerülő politikai cselekvési lehetőségeit. Legalább ennyire fontos, hogy a demokratikus populizmus nem kirekesztő, nem idegengyűlölő, s éppen ezért fő politikai terepe nem nacionalista, hanem transznacionális.
A másik kihívás még nagyobb és nem is választható el az előzőtől: számot kell vetni azzal, hogy a demokratikus populizmus megalapozásához mennyire alkalmas a liberális alkotmányosság ideológiai-közjogi komplexuma. Ez a vita messzire vezet. Célom ezúttal csak annyi volt, hogy amellett érveljek, a demokrácia és populizmus együttesében igen komoly potenciál rejlik. Sokkal több problémát okozunk, mint amennyit megoldunk, ha görcsösen el akarjuk e kettőt szeparálni egymástól.

Friday, 29 September 2017

A Társadalomelméleti Műhely könyvsorozatának bemutatója

Kedves Barátaim, Ismerőseim,

Nagy örömmel invitállak Benneteket az alábbi eseményre!

Meghívó


Szeretettel hívjuk meg
2017. október 9-én 18.00 órára a Politikatörténeti Intézetbe
a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye könyvsorozatának és az első három kötet bemutatójára.

 A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye könyvsorozatának első három kötetét bemutatja:

BOZÓKI ANDRÁS

GYÖRGY PÉTER

ÉBER MÁRK ÁRON

Friday, 8 September 2017

Empire and Multitude Populism


I have a lecture at ECPR Annual Conference on 8th September 2017 in Oslo, Norway. My lecture is dealing with the political and social theoretical assumptions of nationalist right-wing populism and transnational left populism.

The abstract of my lecture can be found here:

In recent years populism has not only become some kind of Zeitgeist, but it has redesigned our beliefs and assumptions concerning liberal democracy. Is seems to be that radical right populism is more successful than leftist populism. According to my hypothesis we have entered the era of populist democracy and there is a fierce competition between the left and right to define and maintain the core nature of this populist democracy. I will apply the well know theory of Empire and Multitude by Michael Hardt and Antonio Negri (2000) to understand our current populist tendencies. It will be argued in my paper that right-wing nationalist populism can be seen as a manifestation of the Empire. According to my understanding the populist parties and movements on the political right belong to the realist conception of the Empire: these actors are seeking the political power and would like to conquer the institutions of global capitalism. Right-wing nationalist populism is neither anti-capitalist, nor anti-elitist. It means that a new political elite has been created (for instance this is Donald Trump and alt-right in the USA, Viktor Orbán and his regime in Hungary) and seeks to gain political power with populist political communication and style. That’s why I call this new phenomenon elitist populism or Empire Populism. These actors are acting like populist in that sense they understand and solve the people’s problems, in fact they serve elitist purposes. On the other hand, the (radical) left populism has been called here a utopian or Multitude Populism. This form of populism tries to concern the multitudes of the people. Occupy movement, Indignados) and DiEM25 have emerged as left populist promises. I will analyse in my paper the political theoretical backgrounds of Empire and Multitude Populism. It has been stated here that the populist right has been inspired by the concepts of Carl Schmitt (the concept of the Political; the nature of neoliberalism; state of exception), Max Weber (leader democracy), and populist constitutionalism. On the left side, the Multitude Populism seems to be frozen from ideological point of view and suffering from ideological emptiness, but transnational populism could fill this theoretical gap. That is why I will put forward my thought on this crisis and argue that populist left needs to reformulate its bases as transnational political communities based on multitude.

The full draft paper can be downloaded from my Academia.edu

My presentation is available from here:

Friday, 1 September 2017

Ecopopulism and environmental justice in Eastern and South Europe

I had the privilege having a lecture at "Environmental Justice in the Anthropocene Symposium" held on April 24-25, 2017, at the Lory Student Center, Colorado State University, Fort Collins Colorado. According to this lecture a paper has been written about ecopopulism and environmental justice. This paper has been published at the Symposium dedicated website. The paper has az individual handle: https://hdl.handle.net/10217/183742

The abstract can be seen below and the full text is available from the Symposium page and my Academia.edu

I am dealing in this paper with the question of environmental and climate (in)justices in Eastern and South Europe (ESE). At first, I will refer the theoretical pillars of environmental justice and my statement is that there is an expanding sphere concerning environmentalism which has grounded the theory of climate justice. The environmental justice has been expanded to climate justice, because it increasingly addressed that the environmental and social conditions provide for individual and community needs and functioning and justice depends on the environmental conditions. It has been put forward here that populism could bring closer the importance of environmental and climate related disasters to the people’s everyday lives and experience. In the next part of this paper the connection of climate justice and social problems in ESE has been analyzed. The investigation elaborated here is based on a very important initiative called Environmental Justice Organizations, Liabilities and Trade (EJOLT) and its Environmental Justice Atlas. I will focus on two main environmental and climate injustice caused challenges: the first one is the situation of the Roma communities in ESE, and the second one is the emerging case of fuel or energy poverty. It has been raised here that an elitist populist regime, for instance in Hungary, how can damage the case of environmental and climate justice with instituted biopower. I will conclude this paper that we need to (re)enhance the social nature of environmental problems and this will strengthen the environmental consciousness in ESE. The relating discourse of environmental and climate justice in ESE is need to be based on environmental identities constructed on ethnical and social solidarity. Finally, we should have a look on the biopolitical structure of modern State.

Sunday, 20 August 2017

A populizmus vizsgálata demokráciaelméleti perspektívában

Megjelent egy review cikkem a populizmus demokráciaelméleti megjelenéséről a Politikatudományi Szemlében.

A tanulmány összefoglalója:

A populizmus alapvetően formálta és formálja át a demokráciáról való gondolkodásunkat
és az egyre bővülő, a populizmus kérdéseivel foglalkozó szakirodalom egyik központi kérdése a populizmus és a demokrácia kapcsolatának teoretizálása. Jelen áttekintő tanulmány azt a célt tűzi ki, hogy bemutassa azokat a legfontosabb kortárs és nem kortárs (alapvetően külföldi, de részben magyar) politikaelméleti tendenciákat, amelyek a populizmust a demokrácia homlokterében elemzik. Ugyanakkor érdemes azt is hangsúlyozni, hogy a populizmussal kapcsolatos kutatásoknak és definiálási irányoknak pusztán egy részét képezi a demokráciaelméleti keretrendszer: sokan politikai ideológiának, mások politikai kommunikációs technikának és/vagy stratégiának tekintik a populizmust. Ebben a szakirodalmi áttekintésben ezúttal csak azokat az irodalmakat vizsgálom meg, amelyek a populizmust olyan jelenségnek látják, amely csakis a demokráciaelmélet oldaláról érthető meg, ugyanis – álláspontom szerint – ezek azok a meghatározási, elemzési irányok, amelyek a populizmus teljesebb megértéséhez közelebb vihetnek bennünket. A tanulmányban előkerülnek olyan, Magyarországon eddig igen kevéssé hivatkozott szerzők, akik az egyik oldalon a populizmust a demokrácia „patológiájaként” mutatják be, másrészt pedig azok, akik a populista demokráciát a demokrácia egy külön fajtájaként teorizálják.

A cikk elérhető a nyomtatott Szemlében, idővel a Szemle on-line felületén vagy pedig most azonnal az Academia.edu oldalamon.

Előadás a TEM nyári egyetemén: Ökopolitika, ökoszocializmus

A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye (TEM) idén első ízben, 2017 július 10-11-én rendezte meg nyári egyetemét, amely a társadalomelmélet, társadalomkritika jövőbeni állandó találkozási pontja kíván lenni. A rendezvény címe: Posztdemokrácia, populizmus, politikai gazdaságtan.

A rendezvény célja az volt, hogy társadalomelméleti témákkal foglalkozó egyetemi hallgatók, doktoranduszok, kutatók, politikusok, illetve a társadalomelméleti témák iránt érdeklődők számára egy átfogó társadalomelméleti palettát villantson fel az adott témakörrel foglalkozó hazai szakemberek, gondolkodók közvetítésével. Az esemény mindenki számára nyitott volt, akik közösen akartak gondolkodni a kortárs társadalomelméleti témákról és a baloldalt feszítő dilemmákról, kihívásokról (az alapjövedelemtől egészen az aktuális gender-vitákig).

A nyári egyetem ezeken túl – a társadalomelmélet legjelentősebb teoretikusainak interpretálásával – bepillantást adott a TEM-ben folyó kutatási irányokba is.

A rendezvény célja továbbá azt volt, hogy egy olyan baloldali szellemi közösség kiépítésére tegyen lépéseket, amely alkalmas lehet a hazai baloldali gondolkodás megújítására, jelentős közéleti viták lefolytatására és együtt gondolkodásra. Célunk a jövőben is a közösségépítés és a közös gondolkodási, cselekvési perspektívák megtalálása.

A rendezvény második napján Ökopolitika, ökoszocializmus címmel tartottam előadást, amelynek diasora alább vagy az Academia.edu oldalamon elérhető:



Friday, 23 June 2017

Menekültválság és biopolitika

Előadást tartok az Erdélyi Politikatudományi Konferencia, Otthonlét - idegenség című konferenciáján Kolozsvárott 2017. július 23-án Menekültválság és biopolitika címmel.


Az előadás diasora letölthető innen és hamarosan elérhető lesz a draft paper is.

Saturday, 10 June 2017

Előadások a Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlésén

Két előadást tartottam a Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlésén a győri Széchenyi István Egyetemen 2017. június 9-10. között az általam szervezett Baloldali populizmusok: történelmi gyökerek és jövőbeli perspektívák című szekcióban.

A populista demokrácia dilemmái

A populista pártok megerősödése, a populizmus természetének átalakulása egyfajta (neo)populista korszellemet eredményezett. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a liberális demokrácia paradigmájának el/meggyengülése, ami sok tekintetben a liberalizmus és a demokrácia közötti belső feszültségekből, álláspontom szerint főként abból fakad, hogy a liberális demokrácia közjogi leképeződése, az alkotmányos demokrácia (másként: liberális alkotmányosság) számos ponton nem tudta kezelni sem a jelzett belső, immanens feszültségeket, sem pedig a populista tendenciák megerősödését. Az előadás egyrészt arra keresi a válasz, hogy szükségszerű-e a liberalizmus és a demokrácia közötti kapcsolat, vagy pedig lehet nem liberális a demokrácia (azzal, hogy lehet-e nem demokratikus a liberalizmus csak érintőlegesen foglalkozom). Az egyik fő konklúzióm az, hogy a populizmus és a liberalizmus között lényegében egy hegemóniaharc bontakozott ki a demokrácia természetének meghatározása végett. Ez a harc felveti a hibrid rezsimek problémáját, hiszen a populista demokrácia jellegét, törvényszerűségeit tekintve nem liberális demokrácia és sok autoriter vonást is tartalmaz. Az előadás fő kérdései a következők: Demokráciának tekinthető-e a populista demokrácia vagy pedig a demokrácia és diktatúrák közötti szürke sávba, a hibrid rendszerekbe sorolható inkább? A liberális demokrácia válságának és az alternatív paradigmáknak milyen hatása van a demokrácia-tipológiákra? Megváltoznak-e a demokrácia eddigi kritériumrendszerei azzal, hogy a populista demokráciák másként gondolkodnak magáról a demokráciáról?



Az Empire és a Multitude populizmusa

A kiindulópontom az, hogy a 21. században formálódó demokrácia populista lesz. Azonban az alakulóban lévő populista demokrácia természetéért verseny van a jobb- és baloldal között, s ennek a versenynek a leírására kívánom bevezetni a populizmus egy új értelmezését, amelyhez Michael Hardt és Antonio Negri munkásságát (2001, 2005), azon belül is az Empire-el (Birodalommal) és a Multitude-al (Sokasággal) kapcsolatos megközelítéseit kívánom felhasználni. Hardt és Negri átveszik Deleuze és Guattari koncepcióját (1987) a politika kettős dimenzióit illetően, akik megkülönböztetik a makro-politikát (vagy a politika moláris világát) a mikro-politikától (vagy a politika molekuláris világától). Hardt és Negri makro-politikai szférája, vagyis a Birodalom a politika realista értelmezésnek megnyilvánulása, s ezt fogom összekapcsolni a jobboldali nacionalista populizmussal. Az előadásomban azt elemzem, hogy amíg az Empire-populizmus egy kizsákmányoló és imperialista logikát képvisel, addig ehhez képest értelmezhető a populizmus egy másik jelentése is, amely a kizsákmányolt csoportoknak, vagyis a sokaságnak a populizmusa, s ezt nevezem Multitude-populizmusnak, amely egy utópista baloldali populizmussal azonosítok. Az előadásban bemutatom azt is, hogy amint a Birodalom és a Sokaság egymástól elválaszthatatlanok és a politika két, egymással szimbiózisban lévő dimenzióját jelentik, úgy a hozzájuk kapcsolódó populizmusok is egymás függvényében, egymásra reagálva alakulnak.

Thursday, 18 May 2017

Populism and Climate Change in the Era of Post-Truth

I am going to have a lecture he 3rd Prague Populism Conference between 22 and 23 May 2017. In this year the populism conference concerns  Current Populism in Europe and the Role of the Media.


My lecture is dealing with post-truth and climate change.

Populism and Climate Change in the Era of Post-Truth



Post-truth (PT) and post-factual politics (PFP) has increasingly been core pillars of our public and media sphere. This can be analyzed in the broader context of the politics, which shows that the core nature of politics has changed: emotions, enemies, political personalities have been moved in to the center of the politics. Facts, institutions, experts, law- and right-based approach begin to lose their importance. On the one hand, populist forces felt this political shift; on the other hand, they have begun to force and push these tendencies. I will put forward here a hypothesis concerning the relationship between the populist turn of politics and the climate change. Climate skepticism and climate change denial were existing and flourishing phenomena before the populist era of PT and PFP, but the law- and expert-based neoliberal politics tried to handle this situation with transnational agreements (most recently with the Paris Agreement). Unfortunately, populist (mainly on the political right) forces are attempting to use PT and PFP techniques to attack environmental measures and self-evident facts concerning the climate change. According to my hypothesis this combat can not only be seen as result of a political strategy to support industry donors, but also the massive anti-climate policy based on the concept of political sovereignty. The nationalist populist right (from Donald Trump to Viktor Orbán) recognized that the adaptation and mitigation in the context of the Anthropocene and climate change need to have a new concept of sovereignty. I will investigate here the roots of PT/PFP and fake news politics and I am elaborating the concept of biopopulism concerning the climate change. After all I will conclude some assumptions how to protect the climate against the populist post-truth regimes.

Wednesday, 10 May 2017

KONFERENCIA-FELHÍVÁS - A tőke 150 éve

A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének konferencia-felhívása

Jelentkezési határidő: 2017. július 15.


Az idei évben több fontos évfordulóról is érdemes megemlékezni a baloldal eszme- és politikatörténetéből.
Az univerzális igényű elméleti koncepciók iránt elkötelezett Társadalomelméleti Műhely

2017. október 18-ra

konferenciát szervez a Politikatörténeti Intézetben (1054 Budapest, Alkotmány u. 2.)
Marx A tőke című művének kapcsán, amely éppen százötven éve jelent meg.


A konferencia célja, hogy sokszínű és érdekes képet adjon Marx egyik legnagyobb hatású munkájának mai értelmezési és továbbgondolási lehetőségeiről, hatásáról napjainkban és az elmúlt évtizedekben. Célunk, hogy egy olyan sokszínű és inspiráló konferenciát rendezzünk, amely mind a jelentkezők, mind a közönség széles rétegét képes megszólítani.

Ezért a következő előadókat kértük meg arra, hogy gondolataikkal járuljanak hozzá a közös gondolkodáshoz:

Artner Annamária
Csáki György
Tamás Gáspár Miklós



A szervezők további előadók jelentkezését várják különösen, de nem kizárólag az alábbi témakörök kapcsán:

Történeti témakörök:
A tőke jelentősége a marxizmus történetében, fontossága a munkásmozgalom számára, a mű recepciója a marxizmusban és a szociáldemokráciában, A tőke kiegészítései és revíziói Lenintől napjainkig
- A marxi politikai gazdaságtan koncepciója a létező szocializmusok hivatalos ideológiájában: elmélet vagy doktrína?
- A jóléti állam kora és A tőke: egy gazdasági modell problématörténete Marx fő művének tükrében

Filológiai/marxológiai témakörök:
A tőke keletkezésének és kiadásának problématörténete
- Marx tőke-fogalma a 19. századi és a jelenlegi közgazdasági elméletek tükrében
- Létezik-e marxista tudomány és annak lelőhelye-e A tőke?
A tőke eredeti politikai gazdaságtani nézőpontja, gazdasági elméletei, fogalmai és azok mai érvényessége
A tőke értelmezéstörténete, a legújabb tőke-értelmezések bemutatása, A tőke és a Marx-kép posztmodernizálódása
- Marx gazdaságtani műveinek viszonya A tőke elméleti paradigmáihoz (Gazdasági-filozófiai kéziratok, Grundrisse stb.)

Elméleti/Társadalomelméleti témakörök:

- Az árufetisizmus elméletének recepciója és aktualitása
- A kizsákmányolás problémája a 21. század kapitalizmusában
A tőke mint a globalizációelmélet előfutára, a világrendszer problémája és Marx munkássága
- Az osztályelmélet A tőkében és azon túl: hányféle osztályelmélete van Marxnak? Mit kezdjenek a mai osztálykoncepciók A tőkével?
A tőke és a válság. A válság mint a status quo fenntartásának eszköze. Válságban van-e a mai kapitalizmus?
- Melyek az elmúlt másfél évszázadban zajló tudományos viták tapasztalatai a tőke-, illetve a bérmunka nélküli társadalomról?
- Elméletek a kapitalizmus átalakulásáról: A tőke és a mai kapitalizmus.

Diszkusszív témakörök:
- A kapitalizmus képe Marxnál és ami változott. A tőke és a munka társadalma. Kapitalizmus a munkatársadalmon túl. A munka-tőke viszony átalakulása. A posztmodern állapot?
A tőke politikai filozófiai vonatkozásai. Igazságosság, egyenlőség, ökológiai katasztrófa, szabadság, munka stb. régen és ma
A tőke szerepe a kapitalizmus hatalmi és politikai viszonyainak megértésében
- Melyik mű léphet ma A tőke helyére? Vannak-e napjaink baloldalának nagy könyvei és azok hogyan viszonyulnak Marxhoz?
- A politikai gazdaságtan élt, él és élni fog? A politikai gazdaságtan mint a kritikai társadalomtudomány egyik formája napjainkban
- A neoliberalizmus időszaka: A tőke kora 2.0? A baloldali társadalomkritika tapasztalatai az elmúlt 25 évben

A jelentkezőket arra kérjük, hogy a felkínált témák közül válasszanak vagy tegyenek javaslatot A tőkéhez kötődő, saját témájú előadásra. Az előadások feldolgozhatják valamelyik téma részét vagy egészét, illetve érinthetnek több témakört. Lehetőség van egy szerző, elmélet vagy probléma önálló feldolgozására is a témakörön belül. Az előadásokkal szemben elvárás, hogy – természetesen az adott témakörtől függő mértékben és módon – kapcsolódjanak Marx 1867-ben megjelent művéhez.

A konferencia pontos idő- és esetleges szekcióbeosztása a jelentkezések függvényében kerül kialakításra. Az előadások hossza 15-20 perc.

A konferenciára 2017. július 15-ig lehet jelentkezni az info@phistory.hu e-mail címen.

A jelentkezés során az előadó nevének, az előadás címének, az előadó esetleges intézményi kötődésének, tudományos fokozatának megadása mellett egy rövid, kb. 200 szavas absztrakt elküldését kérjük.