Wednesday, 3 October 2018

The Police State and the State of Exception in Hungary

It is my honor to have a lecture at The Social Life of Deportation Regimes: Interrogating the Implementation Interface Conference 5-6 October 2018 Athens, Greece. My lecture is about The Police State and the State of Exception in Hungary.
Abstract
The Orbán’s regime has become one of the leading European players which made an enormous political capital upon the hate politics and dehumanizing others concerning the case of refugees and migration. This paper, based on the relevant social theoretical and critical literature (Foucault, Agamben, Hard and Negri), is dealing with the case, how the Orbán’s regime has created a permanent state of exception by the instruments of the police state. The main hypothesis elaborated here is that the regime can be understood as a brutal mixture of police state, neoliberal penal state, capitalist militarism, authoritarian capitalism and the biopolitical concepts of state of exception. 

According to my concern the transformation and decline of the theory and practice of modern nation-state sovereignty has changed the nature of war which is an asymmetric situation and it can take place sate and non-state actors. The coalition around the separation of war from politics has broken up and there are several political actors who are interested in to introduce the permanent state of exception elaborated by Agamben. In my view, the disappearing borders of war can be interpreted in a way that war is dissolving in the peace situation and the rising of state of exception remarkably indicates this procedure. In this sense, the police forces have become the solders of the state of exception where the rule of war and even the legal bases of normal situation will be empty. The Fidesz political success in Hungary has a very close relationship with the party penal populist, nationalist and civilizationist attitude. In the centre of this populist-authoritarian hybrid regime is the penal nationalism based on blaming and criminalization of others.

In the first section I am dealing with the theroretical backgrounds. After that I will analyse the fusion of police and penal state in the populist era which will be called here after Agamben permanent state of exception. In the third part of this paper the practice of permanent state of exception is investigated in conjunction with the Hungarian case: I will put an emphasize on the methods of criminalization of others, the anti-refugee attitude and hate politics of the Orbán’s regime, moreover the civilizationist nature of the nationalist politics. All in all, I will conclude that the authoritarian-populist Orbán’s regime could be a clear and present danger in conjunction of European democracy.
The program can be found here:


My presentation can be downloaded from here:

Friday, 28 September 2018

Conference: Marx (1818-2018): Central and Eastern European Perspectives

MARX 200

Marx (1818-2018): Central and Eastern European Perspectives

International scientific conference with English-Hungarian simultaneous interpretation

Please keep in mind, registration is required!
VIDEO: The lectures will be recorded, which can be viewed later on the website of the Political History Institute (www.polhist.hu).
Programme
9.00 – Registration
9.45 – Opening: Director of the FES and Gábor Egry (Institute of Political History)
10.00 – PANEL 1
Chair: Zsolt Kapelner
10.00 – Krystian Szadkowski (Assistant professor, Adam Mickiewicz University in Poznań Institute of Philosophy; editor-in-chief of Praktyka Teoretyczna)
10.00 – Michael Hauser (Researcher, Institute of Philosophy of the Czech Academy of Sciences)
10.40 – Q&A
11.15-11.30 Tea&Coffe
11.30 – PANEL 2
Chair: Attila Antal
11.30 – Attila, Szigeti (Researcher, Hungarian Institute of Philosophy Babeș-Bolyai University)
11.50 – Alexandru Cistelecan (Independent researcher, Romania)
12.10 – Paul Stubbs (Senior research fellow, The Institute of Economics, Zagreb)
12.30 – Q&A
13.00-14.00 Lunch
14.00 – PANEL 3
(Co-organizer: Eszmélet)
Chair: Tamás Krausz
14.00 – Rastko Močnik (Sociologist and literary theorist, Faculty of Media and Communication, Singidunum University, Belgrade)
14.20 – Marcello Musto (Associate professor of political theory, Department of Sociology York University, Toronto, Canada)
14.40 – Anita Zsurzsán (PhD-student, Eötvös Loránd University Faculty of Humanities)
15.00 – Q&A
 15.30-15.45 Tea&Coffe
 15.45 – PANEL 4
(Co-organizer: Polanyi Center)
Chair: tbc.
15.45 – Gareth Dale (Senior lecturer, Brunel University)
16.05 – Komlosy Andrea (Professor, Universität Wien)
16.25 – Sercan Cinar (PhD-candidate, Central European University)
16.45 – Q&A
 17.30-19.00 Reception

Konferencia: Neoliberalizmus és neopopulizmus: magyar és kelet-európai kontextusban



MEGHÍVÓ

Neoliberalizmus és neopopulizmus: magyar és kelet-európai kontextusban

Mini-konferencia

2018. október 11. 14.00-17.45
Helyszín: Kossuth Klub, 1088 Budapest, Múzeum u. 7.

PROGRAM

14.00-14.10 Megnyitó (Fleck Zoltán)

1. Panel (vezeti: Ágh Attila)
14.10-14.30 Kapelner Zsolt: A neoliberalizmus dialektikája: a spontaneitástól a dominanciáig
14.30-14.50 Antal Attila: A neoliberalizmus mint a kapitalizmus autoriter formája
14.50-15.10 Éber Márk Áron: A neoliberális hegemónia és az átmeneti osztály
15.10-15.30 Zsurzsán Anita: A kultúra helyzete a neoliberalizmusban
15.30-15.50 Vita


15.50-16.00 Szünet

2. Panel (vezeti: Antal Attila)
16.00-16.20 Kerékgyártó Ágnes: Neoliberalizmus és feminizmus
16.20-16.40 Miklósi Zoltán: Liberalizmus és „neoliberalizmus”
16.40-17.00 Ágh Attila: A neoliberalizmus rendszere és a „társadalom önvédelme”. A belépő Új Világrend és a neoliberalizmus második hulláma
17.00-17.20 Pásztóy András: A munka neoliberális világa egy illiberális demokráciában
17.20-17.45 Vita


Sunday, 2 September 2018

Climate and social justice in Eastern and Southern Europe: The social nature of climate change | INOGOV Working Paper Series

My draft study has been published in the INOGOV Working Paper Series in September 2018. 

Abstract

I am dealing with the question of environmental and climate (in)justices in Eastern and Southern Europe in this paper. At first, I will refer to the theoretical pillars of environmental and climate justice and argue that there is an expanding sphere concerning environmentalism which has grounded the theory of climate justice. Environmental justice has expanded to include climate justice because – as will be elaborated here –the environmental justice movements increasingly argued that environmental and social conditions provide for individual and community needs, and that justice depends on environmental conditions. In the second part of this paper the connection between climate justice and social problems have been analysed. The investigation worked out here is based on a very important initiative called Environmental Justice Organizations, Liabilities and Trade (EJOLT) and its Environmental Justice Atlas. Demonstrating the social implications of climate injustice in Eastern and Southern Europe, I will focus on two main challenges related to environmental and climate injustice: the situation of the Roma communities in the region and the emerging case of fuel or energy poverty. This paper will conclude that we need to (re)enhance the social nature of environmental problems and this will strengthen the environmental consciousness in Eastern and Southern Europe. The related discourse of environmental and climate justice needs to be based on environmental identities constructed on ethnical and social solidarity.

Keywords

Climate Justice, Environmental Justice, Eastern and Southern Europe, Solidarity,
Environmental Identity

Can be downloaded at INOGOV, Issuu and Academia.edu

Saturday, 25 August 2018

Populism and Nationalism in Eastern Europe: Success for the Right, Failure for the Left? | ECPR General Conference, Hamburg 22-25 August 2018

ECPR Logo

Abstract
In Eastern Europe the successful populist parties are mostly Right-wing nationalist (for instance the Hungarian Fidesz and the Polish Law and Justice) or exceptionally Left-wing populist (for instance Slovak Direction – Social Democracy in Slovakia) with a huge nationalist sentiment. It seems to be that in this region populism and nationalism have been closely related or merged. Moreover, following the traditional literature on populism (Ghita Ionescu, Ernest Gellner), we can easily say that our contemporary “populist Zeitgeist” can be seen as some kind of (post)modern nationalism. In this paper, I am dealing with the problem, how can we define and analyse populism in Eastern Europe. It is hard to say that populism and nationalism have nothing to do with each other, but I am convinced that populism cannot be identified with nationalism. That is why, I introduce the term of historical-theoretical complex of nationalism and populism.
According to post-Marxist, critical and discursive literature (Ernesto Laclau, Chantal Mouffe) it is obviously that populism is not just a Right-wing phenomenon and there is a thing which can be called transnational Left-wing populism (Benjamin Moffitt, Panos Panayotu). This version of populism is not an unknow phenomenon in this part of Europe, because the Communist regimes before 1989 a transnational populist agenda has been created (Antal, 2017b), but the Left-wing populism is seriously underrepresented in contemporary Eastern Europe.
I am investigating here the political theoretical (Antal, 2017a) and historical background of nationalist populism of our time in Eastern Europe analysing examples from the following countries of this region: Hungary, Slovakia, Czech Republic, Poland, Bulgaria, Romania. My main thought is that the politics in this region has always been populist in that sense there is a constant need to contrast “the people” (as a large powerless group) and “the elite” (a small powerful group). This “never ending” political tradition of Eastern European populism turned up in the history once in nationalist and other times in transnational perspectives. However, the contemporary Right-wing nationalist populism means a relatively new phenomenon, but it has deeply historical ground in the interwar Right-wing nationalism. According to my other hypothesis, the governing Right-wing populist parties (especially the Fidesz in Hungary) use the nationalist discourse to create permanent political enemies inside and outside of the nation (Brubaker argues that this kind of nationalism appears as civilizationsim). These parties belong to the political elite and use populist discourse to cover up their corrupt politics which does not serve the interest of the people. In my view there is a new chapter in historical-theoretical complex of nationalism and populism in Eastern Europe, this is the emergence of populist entrepreneurs using nationalism to maintain their governing power based on populism, which raises several dangers.
I will put forward here that the contemporary Right-wing in Eastern Europe was able to rebuild its nationalism as a 21st century populism and the Left said goodbye its nationalist and populist roots and did not reconfigure its populism in transnational scales.


Monday, 11 June 2018

Előadásom az MPTT XXIV. Vándorgyűlésén: A politikai képviselet radikális megújítása

Előadást tartottam a Magyar Politikatudományi Társaság XXIV. Vándorgyűlésén 2018. június 8-án az MTA TK Politikatudományi Intézetében. A címe: A politikai képviselet radikális megújítása. Ebben röviden összefoglaltam az elmúlt 1-2 év kutatási eredményeit, valamint kifejettem azt, hogy mivel szeretnék foglalkozni az elkövetkezendő esztendőben.


Thursday, 7 June 2018

Rekviem egy amerikai álomért - filmvetítés, könyvbemutató


NOAM CHOMSKY: REKVIEM EGY AMERIKAI ÁLOMÉRT


című kötete PIRÓTH ATTILA fordításában jelent meg a 2018-as könyvhétre.

Noam Chomsky és a PF Pictures három filmese, Peter Hutchinson, Kelly Nyks és Jared P. Scott számtalan órát töltött együtt 2011 és 2016 között, míg végül összeállt a Rekviem az amerikai álomért című 72 perces riport-dokumentumfilm. A Rekviem könyvváltozata ennek az anyagnak mintegy háromszorosát tartalmazza. A mű letisztultan mutatja be az amerikai baloldal évtizedek óta meghatározó gondolkodójának, minden idők egyik legtöbbet hivatkozott szerzőjének gazdasági-politikai nézeteit.

A kötet megjelenése alkalmából Magyarországra érkezik a Rekviem egyik alkotója, KELLY NYKS, aki részt vesz a Magyar Dipló által szervezett vetítéseken, köztük


2018. június 11-én (hétfőn) 18:30-tól
a Politikatörténeti Intézetben is (1054 Budapest, Alkotmány u. 2.). 

JEGYÁR 1000–1500 FORINT

(hozzájárulás a rendező utazásához a Magyar Dipló közvetítésével)
Foglalás: info@phistory.hu

PF PICTURES: REKVIEM AZ AMERIKAI ÁLOMÉRT


(72 perces riport-dokumentumfilm angol nyelven, magyar felirattal)
Az amerikai álomnak fontos része a társadalmi mobilitás: szegénynek születsz, keményen dolgozol, és meggazdagodsz. Az az elképzelés, hogy mindenki számára lehetséges tisztességes munkát szerezni, házat, autót venni, egyetemre járatni a gyerekeit. Ez mára összeomlott.

Az egyenlőtlenségek témáját vizsgáló könyvében Noam Chomsky a gazdasági tényeket átfogóan bemutatva veszi górcső alá a neoliberalizmus alaptételeit. A vagyon és a hatalom koncentrációjának mechanizmusát tíz alapelvre vezeti vissza: csökkentsd a demokráciát; alakítsd az ideológiát; tervezd újra a gazdaságot; hárítsd át a terheket; számold fel a szolidaritást; tartsd kézben a szabályozókat; szabd át a választásokat; tartsd kordában a tömeget; gyártsd le a beleegyezést; marginalizáld a lakosságot.


A vetítést KELLY NYKS rendezővel folytatott moderált, tolmácsolt beszélgetés követi.
Moderátor és beszélgetőpartner: ANTAL ATTILA politológus.
A rendezvény keretében a Napvilág Kiadó részéről KLOPFER JUDIT szerkesztő mutatja be a könyvet.

A baloldalról, az internacionalizmusról a médiában

2018. június 5-én az ATV Egyenes Beszéd című műsorának vendége voltam. Tóth Csabával beszélgetve szóba került a baloldal és az internacionalizmus, a kormányzati gyűlöletpolitika és persze az alternatívák lehetősége.





2018. június 6-án pedig a Politikatörténeti Intézetben lezajlott Baloldal, baloldaliság a NER-ben 2018 után című rendezvényünk alapján beszélgettünk a hazai baloldal nehézségeiről és kihívásairól, valamint a reménybeli kibontakozás lehetőségekről a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában Pikó Andrással.

A beszélgetés első része itt, a második része pedig itt hallgatható meg.

Monday, 28 May 2018

SZEMKONTAKT II.: Posztfasizmus, biopolitika, populizmus? – Autoriter kapitalizmus Kelet-Közép-Európában

SZEMKONTAKT II.: Posztfasizmus, biopolitika, populizmus?

– Autoriter kapitalizmus Kelet-Közép-Európában –

2018. június 1. 19.00-22.00

Helyszín: Samuel Brassai 5, Cluj Napoca/Kolozsvár



Kelet-Közép-Európában mára szinte mindenütt a neokonzervatív, neonacionalista, sőt: neo- vagy posztfasiszta mozgalmak és pártok menekültellenes, etnikai és szexuális kisebbség-ellenes, nőellenes, antiszemita, stb. retorikája és politikai gyakorlata dominál. A térség autoriter, jobboldali populista kapitalizmusa egyre több a munkából kiszoruló, szociális és politikai jogaitól megfosztott, puszta életükre redukált nem-állampolgárt hoz létre, akiket – munkanélkülieket, bevándorlókat, szegényeket és hajléktalanokat stb. – a „munka-alapú társadalom” testén élősködő parazitákként stigmatizál és kriminalizál.



Melyek ennek az autoriter, jobboldali populista, posztfasiszta fordulatnak a globális kapitalista okai? A transznacionális és a nemzeti tőke milyen kombinációja jellemzi? Mennyiben és hogyan alkalmazható a biopolitikai elemzés erre a fordulatra? A társadalmi élet biopolitikai termelése szükségszerűen a posztfasiszta erőszak termelésévé válik? Van-e értelme a jobboldali populizmussal szemben egy baloldali populizmus kidolgozásán fáradozni?


Érvelhetünk-e amellett, hogy az Orbán-rendszer különféle eszközökkel (Alaptörvény elfogadása, a menekültek, majd pedig civil és politikai ellenzék elleni gyűlölethadjárattal) a folyamatos „kivételes állapotot” teszi normává?

Hogyan lehet az autoriter kapitalizmus biopolitikájával szembehelyzekedő anti-biopolitikai szemléletet a magyarországi és romániai baloldali érdekvédelmi mozgalmak (a szociális és politikai jogoktól, pl. lakhatási jogoktól való megfosztás ellen küzdő mozgalmak) konkrét praxisába, stratégia-alkotásába beépíteni ?

A szem folyóirat offline eseménysorozatának 2. vitaestjén ezekről a kérdésekről beszélgetünk a budapesti Társadalomelméleti Műhely tagjaival.

Résztvevők: Antal Attila, Bajusz Orsolya, Benke András, Bíró Noémi, Borbély András, Gegő Virág, Kapelner Zsolt, Merényi M. Miklós, Szatmári Áron, Szigeti Attila

A Kivételes állapot és az Orbán-rendszer című előadásom diasora itt érhető el:



Társszervezők:

Politikatörténeti Intézet – Társadalomelméleti Műhely


Monday, 21 May 2018

Nyári egyeTEM 2018

FELHÍVÁS
Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhely

„A poszt-hatvannyolcas szituáció”
 Nyári egyeTEM

2018. július 9–10.

Helyszín: Politikatörténeti Intézet, 1054 Budapest, Alkotmány u. 2.
Jelentkezési határidő: 2018. június 18., hétfő

Koncepció

1968 három értelemben gyakorolt hatást a „poszt-hatvannyolcas” időszakra. Először is olyan új típusú politikai mozgalmakat indított el, amelyek azóta is meghatározzák a nyugati politika látképét. 1968 a régi baloldal vége volt mind Nyugaton, mind Keleten, annak jelképrendszerével, céljaival és szervezeti formáival egyetemben. Másodszor 1968 gyökeresen átalakította a nyugati társadalmakat, nem csak szimbolikus értelemben, de valóságosan is. 1968 egy nagy társadalmi átalakulás kiindulópontja volt, amelyet posztmodernnek, fogyasztói-posztindusztriális kapitalizmusnak vagy liberális korszaknak is szoktak nevezni. Végezetül, 1968 újrarendezte a bal- és jobboldal viszonyát is az európai politikában, és napjainkra látszik csak igazán az a változás, amelyet beindított az új jobboldali és konzervatív ideológiák létrejötte kapcsán. A nyári egyeTEM kritikailag kíván reflektálni ’68 ezen sokszínűségére. Idén a bevezető előadások mellett aktív részvételt kívánó workshopok keretében fogjuk a fenti témákat feldolgozni.

TERVEZETT PROGRAM

2018. július 9., hétfő

Regisztráció
Megnyitó (Egry Gábor, Antal Attila)

PANEL 1. – Mikro- és makropolitika (előadások)

Ez a szekció ’68 egyik központi elméleti kérdésére keresi a választ: makro- vagy mikropolitika? Korunkban mennyiben bízhatunk még a politika hagyományos formáiban és mennyire lehetünk meg pártok, kormányok, erőszakszervezetek, média és képviseleti demokráciák nélkül? Mit hozott ebben a kérdésben 1968 és milyen megoldások, elméletek születtek ezzel kapcsolatban a későbbekben?
Moderátor: Antal Attila
Kiss Viktor (PTI TEM, BCE)
Kapelner Zsolt (CEU, PTI TEM): Exodus: radikális cselekvés ’68 után
Ujlaki Anna (BCE, PTI TEM): A paternalizmus politikaelmélete ’68 után
Vita

Szendvicsebéd

Panel 2. – 1968 jobb- és baloldali szemmel (párhuzamos workshopok)

Ezen szekció témája, hogy a poszt-hatvannyolcas szituáció hogyan befolyásolja a mai politikai erőviszonyokat. Foglalkozni fogunk azokkal a jobboldali erőknek a megerősödésével, amelyek identitásukat ’68 elítéléséből és visszafordításából vezetik le.
Workshop 1.
Moderátor: Merényi Miklós (BCE, PTI TEM)
Résztvevők: Balázs GáborSoós Eszter Petronella (ELTE)
Workshop 2.
Moderátor: Patakfalvi-CzirjákÁgnes (MTA TK, PTI TEM)
Résztvevők: Stefano Bottoni (MTA BTK), Feró DalmaNagy Kristóf

’68-as filmklub
A kétnapos esemény első napját ’68-as filmvetítéssel és az ehhez kapcsolódó beszélgetéssel zárjuk. Részletes programját később tesszük közzé.

2018. július 10., kedd


Regisztráció

PANEL 3. – Feminizmus 1. (előadások)

Feminizmus és ’68: a politikai cselekvés, a politikai állásfoglalás régen és ma. Hogyan változik a politikai cselekvés, vagy a részvételiség mibenléte?
Ez a szekció ’68 egyik legjelentősebb „újdonságára”, a feminista mozgalmak új irányaira koncentrál. Arra keressük a választ, hogy ’68 hogyan változtatta meg a feminizmust, milyen új irányokat hozott, ezek mennyiben maradtak az idők során hűek eredeti gyökereikhez. Ez a blokk egy itthon eddig egyedülálló kezdeményezés, hiszen Magyarországon még nem foglalkoztak ilyen koncentrált módon a poszt-hatvannyolcas feminizmus problematikájával. Ez a szekció kitérne a mai feminizmus politikai és mozgalmi problémáira és arra, hogy mi változott 1968-hoz képest.
Moderátor, bevezető gondolatok: Bajusz Orsolya (BCE, PTI TEM)
Előadók: Barna Emília (BME), Réz AnnaSoós Andrea és Muskovics Gyula
Vita

Szendvicsebéd

PANEL 4. – Feminizmus 2. (párhuzamos workshopok)


Workshop 1. – Társadalomtudomány és aktivizmus viszonya

Résztvevők: Bartha Eszter (ELTE), Wessely Anna
Workshop 2. – Feminista tudásból gyakorlatot: Mit jelent a feminista praxis?
Résztvevők: Kerényi Szabina (MTA TK), Mészáros György
Jelentkezés
A nyári egyeTEMre elsősorban társadalomelméleti, kritikai érdeklődésű egyetemi hallgatókat, fiatal szakembereket várunk, akiknek pályája, kutatása szempontjából fontos lehet a poszt-hatvannyolcas szituáció vizsgálata és vállalják az aktív részvételt. Az Intézet azonban elkötelezett a társadalmi és nemi esélyegyenlőség mellett, így mindenkit bátorít a jelentkezésre, amely nyitott minden érdeklődő számára.
A részvételi díj 4000 forint, amely fedezi a szakmai programok és a háttéranyagok, két napra az ebéd és a napközbeni frissítők, valamint az esti filmklub költségét.

Jelentkezési határidő: 2018. június 18., hétfő

A jelentkezés módja: kérjük, töltse le az alábbi jelentkezési lapot, majd a megfelelő adatokkal kitöltve küldje el az info@phistory.hu címre:
A jelentkezés további feltétele a 4000 Ft-os részvételi díj előzetes befizetése.

Erről a jelentkezési lapon talál bővebb felvilágosítást.

Kérjük, utaláskor figyelmesen töltse ki a közlemény rovatot: Nyári egyetem + a résztvevő neve
A részvételi díj befizetése nélkül sajnos nem áll módunkban véglegesíteni a jelentkezést.

Saturday, 12 May 2018

A baloldali populizmus védelmében


Sokan félnek a baloldali populizmustól, mert azt hiszik, hogy ugyanolyan veszélyes a liberális demokráciára, mint a nacionalista-populista jobboldal. Mások attól tartanak, hazug zsákutcába viszi a baloldalt. Én úgy vélem, hogy csakis a baloldali populizmus alkalmas az alkotmányos demokrácia értékeinek továbbfejlesztésére, valamint arra, hogy megvalósítsa a baloldal történelmi, a szolidaritáson és transznacionalizmuson alapuló programját.

Rendkívül megtisztelő, hogy hozzászólhatok a Mérce Baloldal és populizmus című vitájához, közelebbről pedig az első, Kapelner Zsolt által írt kiváló cikkhez.

A koncepció és a kihívás

Saját tudományos és ideológiai/politikai projektem arról szól, hogy megpróbálom a hazai társadalomelméleti és kritikai irodalomban, s ennek segítségével a politikában is rehabilitálni a baloldali populizmust. Erről szólt a Kapelner Zsolt által is hivatkozott, A populista demokrácia természete. Realizmus és utópia határáncímű könyvem 2017-ben. S bár – Kapelner Zsolttal és másokkal folytatott viták hatására – folyamatosan alakul a koncepcióm, mélyen hiszek abban, hogy a populizmus és demokrácia elválaszthatatlan egységet alkotnak, hiszen a demokratikus képviseleti és intézményi felépítménynek igen komoly társadalmi alapra van szüksége: vagyis a populizmus a talapzat, amelyen a demokrácia működhet. A liberális demokrácia antipopulista hagyományának éppen az a lényege, hogy elsősorban a jogállami intézményekre fektet hangsúlyt ez pedig a társadalmi legitimáció feláldozásával járt együtt. A jobboldali nacionalista populizmus mindezt igen korán felismerte és egy olyan alternatívát dolgozott ki (illiberális demokrácia), amely szinte a végtelenségig felduzzasztotta a politikai vezéren keresztül kibontakoztatott társadalmi legitimációt és a jogállamiságot áldozza fel a „demokrácia” oltárán: ez a demokrácia azonban csakis áldemokrácia lehet, hiszen a politikai vezér magát az államot fordítja szembe a polgárokkal a jogállami korlátok felszámolásával. Ez a jelenség korántsem új, a jobboldalon legalábbis Carl Schmittig visszavezethető tradícióról beszélünk, csak éppen az önhitt liberális demokrácia azt hitte, hogy egyszer és mindenkorra megoldotta a problémát a második világháború után egy „felturbózott” weimari demokrácia kiépítésével – ez omlik éppen ránk. A liberális demokrácia a tömegdemokrácia kihívásait alapjogokkal és alkotmánybíráskodással kívánta feloldani: mindez számos ponton kudarcot vallott. Mindannyian látjuk az óriási a különbségeket a nemzetállamok között és az egyes nemzetállamokon belül az alapjogok érvényesülése tekintetében. Ez nem jelenti azt, hogy nem alakult ki egy jelentős és sok ember életét megmentő struktúra, de a rendszer felmérhetetlen ellentmondásokat és igazságtalanságokat érlelt ki. A nacionalista-populista jobboldal ezt a helyzetet úgy oldja meg, hogy felmenti önmagát a liberális demokrácia azon törekvése alól, hogy legalább elvi szinten mondjuk ki azt, és jogilag bástyázzuk körbe, hogy minden ember egyenlő. Az illiberális rezsimek szerint természetes dolog, hogy azok az egyenlők, akik azt megengedhetik maguknak („mindenki annyit ér, amennyije van”) és nincs szükség az állam általi emancipációra, sőt az állam éppen úgy teremt társadalmi békét, hogy erőszakkal zárja kalodába, zsákmányolja ki a leszakadókat. Utóbbiak azonban gazdasági és politikai erőforrásként a rendszer részei maradnak, hiszen bejön a megfélemlítés, a globális népvándorlással való riogatás, az osztályönzésre való apellálás. A nacionalista-populista jobboldal kortárs politikai sikerei tehát elemi erővel mutatják azt, hogy véget kell vetni az önbecsapás korának, s a baloldalnak ki kell dolgoznia önálló demokráciaelméletét.

A populizmus mint aktuális felelősség

Ezen a ponton keveredünk bele a kortárs magyar politikába és omlik ránk a kihívás: mit tud kezdeni a magyar baloldal korunk egyik legfeszítőbb politikai Stockholm-szindrómájával, vagyis azzal, hogy a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok, döntően a romák materiális kényszereik miatt (értsd: megvették a szavazataikat) vagy pedig félelemből (értsd: a menekültek elleni gyűlöletpropaganda vagy pedig az attól való félelem, hogy a tömegesen bevándorlók még azt a keveset is elveszik tőlük, amilyük van vagy éppen a helyi fideszes hatalom kitúrja őket a közmunkából) a Fideszre szavaztak. A jelenség természetesen nem magyar sajátosság a nacionalista-populista jobboldal nyugaton is uralkodik a legrosszabb sorsú társadalmi csoportok felett, amely potenciális alanya lehetne az emancipációs baloldali politikának. Ezt a képletet látva nem túlzás azt állítani, hogy valami eltört a baloldalon: a baloldal túl sokáig álmodta a neoliberális kapitalizmus és liberális demokrácia álmát és ideje abból felébredni. Én abban hiszek, hogy a baloldal visszatérése a populista tradícióihoz (amelyek egyaránt jelen vannak a kommunista, a szociáldemokrata, a népies baloldal hagyományaiban) lehet az az út, amely elősegíti a keserű, ám szükségszerű felismerést. Ebben a tekintetben valóban eszköz, valóban köztes megoldás a populizmus és korántsem a végcél, de közelebb vihet bennünket ahhoz. Az is igaz, hogy ott van a radikális emancipáció morálisan fényesebb útja, Kapelner Zsolt emellett érvel: „Egy ilyen küzdelemben fel kell vállalnunk, hogy mi magunk is az igazságtalanság haszonélvezői és fenntartói vagyunk, és minden kísérletünk, hogy az igazságtalanságot megtörjük, tökéletlen lesz és ellentmondásos. De mi éppen erre törekszünk: mi az igazságtalanság rendszerének ellentmondásai akarunk lenni. Azt akarjuk, mi legyünk az az ellentmondás, amelynek a súlya alatt a rendszer összeomlik.” Én azonban nem tudom hogyan magyarázzuk el felelősen a jelenlegi magyar helyzetben az előbb emlegetett borsodi romának, hogy ő is a globális kizsákmányolási lánc haszonélvezője és még mindig jobb helyzetben van a nem OECD-országok polgárai többségénél. Ha ezt baloldali populista empátia nélkül próbáljuk meg, akkor valóban lenne ellentmondás, csak éppen azon társadalmi csoportokon belül, amelyekért a baloldal tenni akar: ilyenformán pedig nem a rendszer, hanem mi magunk omlanánk össze. Szerintem éppen a baloldal történelmi küldetéséről (az igazságtalanság elleni nemzetállamok alatti és feletti küzdelem) mondunk le, hogyha a neoliberalizmus/liberális demokrácia és most a nacionalista-populista jobboldal által megtört társadalmi csoportokat nem kellő empátiával kezeljük és rögtön beledobjuk őket az általunk sem mindig értett társadalomelméleti paradigmáink által kreált elváráskomplexumba. Nem lehet mindenkitől elvárni, hogy aszketikus baloldali utópista legyen, legfőképp a társadalomtól. Az pedig egyenesen bűn, hogy azért nem merünk változtatni emberek életén, azért nem nyitjuk fel a szemüket a lopakodó autoriter struktúrákra, mert még nincs a kezünkben az „uralom teljes megszüntetésének” a receptje. Ha valamit tanulhatunk a jobboldali populizmustól az éppen az, hogy kőkeményen ki fogja használni a baloldalnak (és persze a liberálisoknak) a morális és elméleti dogmatizmusából eredő hibernáltságát és kő kövön nem fog maradni (megjegyzem: éppen ennek a napjait éljük manapság itthon). Másként szólva: éppen a baloldal által képviselni óhajtott társadalmi csoportok iránti felelősség kívánja meg tőlünk azt, hogy uralmi struktúrákban, ellen-hegemóniában gondolkodjunk és az ehhez vezető út lehet a populizmus. A nacionalista-populizmus által képviselt vegytiszta politikával szemben itt és most nem reagálhatunk egy önmagunkat lefegyverző antipolitikai magatartással. Fel lehet fogni tehát úgy is a dolgot, hogy a baloldali populizmus a „könnyű álom” és önmagunk keresztülhazudása a bizonytalan igazsághoz, de ebben az esetben legalább időt és életet nyerhetünk vele, amíg az autoriterré váló nacionalista-populista rezsimek elleni forradalom feltételei ki nem alakulnak. Én egyébként úgy vélem, hogy a populizmus jóval több ennél: maga készítheti elő ezt a forradalmi szituációt és ezen túl kialakíthatja a liberális és illiberális demokrácia közötti berendezkedést (nálunk a posztorbáni világot).

A populizmus intézményesedése

A nacionalista-jobboldali populizmus ismételt előretöréséből sok mindent tanulhat a baloldal. Egyrészt azt, hogy a liberális demokrácia alapvető ígérete – vagyis, hogy a társadalmat szétszabdaló antagonisztikus ellentétek kisimíthatók – hazugság. Az alkotmányos demokrácia alkalmas alapvető közösségi együttélési szabályok lerakására, de nem alkalmas egy társadalmat átfogó politikai konszenzus kialakítására. Kapelner Zsolt amellett érvel, hogy a populizmus nép-konstrukciója hamis imágó, mert nem foglalhatja magában a társadalmi elnyomás minden formáját, hiszen mindenki egyszerre elnyomó és elnyomott. Ha a baloldali populizmus – érvel Kapelner – nem akar összeomlani ebben az antagonizmus-káoszban, akkor létre kell hoznia egy főantagonizmust, amelynek mentén megkonstruálja a népet. Ennek kapcsán én úgy vélem, hogy a 21. századi baloldali populizmus „népe” nem a most megszokott nemzetállami struktúrában képzelhető el. A jobboldal emlékezteti manapság a baloldalt arra, hogy a politikához szükség van közösségre. A jobboldalnak ott van a nemzet, a baloldal klasszikus hátországa, a munkásság pedig régen elolvadt. Ebben a helyzetben szükség van olyan kohéziós erőre, amely a puszta materiális élet- és érdekviszonyokon túl összetart közösségeket: ezt pedig a baloldali populizmus teremtheti meg. A nemzetet lehet elképzelt közösségnek tekinteni, de a nacionalista-populista jobboldal egészen jól profitál belőle. Úgy vélem, hogy a 21. századi baloldalnak egyszerre kell létrehoznia és működtetnie nemzetállam alatti (mikró) és a feletti transznacionális (makró) közösségeket, amelyek esetében a közösségi szolidaritás csakis a populista eszközökkel alakítható ki. Valójában ezek a mikró- és makróközösségek tekinthetők a baloldali populizmus „népének”, amely nem etnikai vagy éppen történelmi alapon determinált. Ez a közösségi multiverzum valóban megkövetel egy főantagonizmust, ez pedig a kérlelhetetlen antikapitalizmus, de megtűr egymás mellett egyéb, adott esetben egymással ellentétes antagonizmusokat, amelyeket a szolidaritás tart össze. Miért lenne ördögtől való helyzet, hogy a baloldalnak egy táborban kell tartania olyan kizsákmányoltakat, akik egyéb életviszonyaikat tekintve egymás és persze önmaguk kizsákmányolói is? Fontos azt is látni, hogy a 21. század globális kihívásai közepette nem mondhatunk le a baloldal internacionalista jellegéről. Úgy vélem, hogy csakis a baloldali populizmusban rejlik olyan potenciál, amely képes lehet a transznacionális közösségépítéshez szükséges társadalmi szolidaritás kifejlesztésére, azonban ezt nemzetállami szint alatt kell elkezdeni. Van egy másik sajátossága a kortárs nacionalista-populista jobboldalnak: ez pedig az intézményesedési képessége. A 20. században ebből jött lére a nemzetiszocialista és fasiszta állam, manapság pedig a különféle hibrid politikai rendszerek. Ehhez az intézményesedési potenciálhoz nagyban hozzájárul az, hogy nacionalista-populista jobboldal egyáltalán nem kapitalizmusellenes, nagyon is kedveli a globális kapitalista rendszereket, pontosabban saját struktúrákat (pl. nemzeti tőkésosztályt) alakít ki, hogy a globális versenytől megvédje a kiválasztott társadalmi csoportokat. Ebben a helyzetben az a furcsa helyzet alakul ki, hogy a nacionalista-populista jobboldal kiszorítja a liberális demokráciát és maga akar a neoliberális kapitalizmus hegemón rendszerévé válni. Sok ponton kritizáltam a liberális demokráciát, de az kétségtelen tény, hogy az alkotmányos demokrácia alapjogvédelmi intézményeinek kiépítésével kíséreltet tett a neoliberalizmus nemzetállamok feletti és alatti pusztításának a mérséklésére. Én úgy vélem, hogy a baloldali populizmus hivatott újra hangszerelni a 21. század alkotmányos demokráciáját, amelyben egyensúlyba kell hozni a demokrácia intézményes struktúráit és a populizmus által kifejezett közösségi szempontokat. Meg kell találni az intézmények és személyek uralmának új, egészséges elegyét, hiszen a liberális demokrácia az intézmények, a nacionalista-populista jobboldal pedig a politikai vezér fetisizálásán alapul. Ehhez arra van szükség, hogy a baloldali populista mozgalmak intézményesedjenek, a nacionalizmus helyett a patriotizmuson alapuló alternatívákat mutassanak fel, és legfőképpen populista keretben értelmezzék újra az alkotmányos demokrácia intézményeit (mindez egyfajta republikánus populizmust vetít előre).

Thursday, 10 May 2018

Marx 200 – Egy hosszú élet és utóélet



HELYSZÍN:

Politikatörténeti Intézet (1054 Budapest, Alkotmány u. 2.)
REGISZTRÁCIÓ:
A részvétel regisztrációhoz kötött. A jelentkezéshez kattintson ide!
FACEBOOK-ESEMÉNY:
KORÁBBI KAPCSOLÓDÓ RENDEZVÉNYÜNK:
A tőke 150 éve – tudományos konferencia 2017. október 18-19-én (videókkal)
PROGRAM
9.30  Regisztráció
10.00  Megnyitó: Jan Niklas Engels (FES) és Egry Gábor (PTI)


1. PANEL – MARX ÖRÖKÖSEI    

Moderátor: Antal Attila

10.15  Soós Kinga: Hosszú menetelés a marxizmus forradalmi ideológiája felé: maoizmus keleten és nyugaton

10.35  Merényi M. Miklós: Marxizmus és politikai elköteleződés: a Szocializmus, vagy barbárságforradalmisága
10.55  Artner Annamária: A marxista közgazdaságtan alapjai és relevanciája napjainkban
11.15  Vita

12.00-13.00 Ebédszünet


2. PANEL – MARXISTA KIÁLTVÁNYOK

Moderátor: Kiss Viktor

13.00 Konok Péter: Még kommunistább kiáltvány? A liberter kommunisták szerveződési platformja (1926)

13.20 Német Szilvi: Altermodern kiáltványok a 2010 utáni Magyarországon – hungarofuturizmus, blaccceleration és sinofuturizmus
13.40 Böcskei Balázs: Kiáltvánnyal a tér és az idő újraegyesítéséért, a politika repolitizálásáért
14.00 Vita


15.00 – KEREKASZTAL

Magyarországi marxizmus a Lukács utáni 50 évben

Moderátor: Földes György

Résztvevők: Kiss Viktor, Szigeti Péter, Kiss Endre

17.00 – FOGADÁS

18.00 – „BÉKA FILMKLUB” ÉS BESZÉLGETÉS

Michael Moore: Kapitalizmus: szeretem!

(amerikai dokumentumfilm, 127 perc, 2009)
A Kapitalizmus: Szeretem! című filmben Michael Moore a pályája során állandóan visszatérő gondolatot boncolgatja: hogyan hat a kapitalizmus az amerikaiak mindennapjaira? A kérdés nem is lehetne aktuálisabb a 2008-as világválság kirobbanása óta, hiszen a sokak által “amerikai álomként” ismert csoda ma már inkább “amerikai rémálom”. Vajon milyen árat kell még az USA-nak fizetnie a kapitalizmusimádata miatt? Családok mennek tönkre, az emberek sorra vesztik el állásukat, otthonukat, felélik megtakarításaikat. Moore elvezet minket az átlagemberek otthonába, kiknek az élete fenekestül felfordult, ugyanakkor elindul Washingtonba is, hogy megkeresse a felelősöket a kialakult helyzetért.
A vetítést követően Pogátsa Zoltánnal Csókás Máté beszélget.