Solidarity and Nationalism after the Hungarian Transition at CBEES Conference Stockholm

I am participating at CBEES Annual Conference 2019: "Central and Eastern Europe 1989-2019: Orders and Freedoms", 7-8 November 2019, Södertörn University. I will hold a lecture with the title

Solidarity and Nationalism after the Hungarian Transition: From Liberal Democracy to Authoritarian Populism

It seems to be that Hungary under the Orbán-era has become one of the main fighters for sovereignty after the Hungarian regime change. In this paper I am trying to challenge this over-simplification and show the many faces of the system. According to my hypothesis under the populist-nationalist surface of the Orbán-regime there is disappointing compromise between the government and the globalized capitalism. The most state direct (subsidies, tax benefits) and indirect (labour law against the employees) aids have been given by the “nationalist Orbán’s governments” since the regime change. In this sense I put an emphasize on the investigation this new from of post-modern nationalism which is based on discursive fight for sovereignty, but at the same time sacrifice it in the context of neoliberal capitalism. In this sense, I will analyse the pact between the Orbán’s governments and neoliberal (especially German) companies. The other face of Orbán’s nationalism is much more brutal and relating to the hate campaign against refugees and migrants which has destroyed the traditionally weak Hungarian solidarity networks after 1989. I am convinced because of the mentioned pact with neoliberal capitalism which damaged the state and national sovereignty, the regime has found a way to over-emphasize the fight for sovereignty. That is why the Hungarian nationalism has been articulated in the last few years in the framework of civilizationism. Emphasizing and analysing this embarrassing phenomenon, the abdication of sovereignty and the brutal fight for it, are the main goals of this paper. 

The program of the event is here and the abstracts are available from here.

Az autokrácia nem lehet sem legitim, sem pedig legális

Megjelent a Fundamentum 2019/1-2. számában a a jogállami gondolkodás csapdájáról szóló Fórumban egy cikkem Az autokrácia nem lehet sem legitim, sem pedig legális címmel. A teljesen rovat innen tölthető le és a korábbi rovat (Joguralom autokráciában) pedig innen.

A jog elleni lázadás korszaka

A recenzió az Új Egyenlőségen jelent meg 2019. október 14-én:

Zinn, Howard (2019): Engedetlenség és demokrácia: Kilenc téveszme a törvényről és a rendről. Fordította: Piróth Attila. Budapest: Napvilág Kiadó.

Howard Zinn kötete rendkívül nyugtalanító olvasmány. Azt a felettébb aktuális kérdést feszegeti, amelynek elhallgatása vagy meg nem válaszolása az embereket megnyomorító hatalmi rendszerek alapja: fellázadhatunk-e a nyilvánvalóan erkölcstelen jogszabályok ellen? Howard Zinn eredetileg 1968-ban megjelent kötete nem kerülhetne aktuálisabb pillanatban a magyar olvasókhoz. Majdnem egy évtizede élünk egy olyan rezsimben, amely olyan jogrendszert alakított ki, amelyet − bár a társadalom döntő része számára elveszítette minden erkölcsi legitimációját − egy tehetetlenségi erő kőkeményen összetart. Ez az erő pedig a Zinn által is vizsgált hamis tudat, vagyis az, hogy a „törvényeket be kell tartani, azok erkölcsi megítélésétől függetlenül”. De vajon mit lehet kezdeni azzal a felismeréssel, hogy a jog és a joguralom mindig is a hatalom érdekeit szolgálta? Antidemokratikusnak tekinthető-e az olyan jogszabályok be nem tartása, amelyek nélkülöznek minden erkölcsi minimumot? A demokrácia ellenségei vagyunk-e akkor, amikor fellázadunk a tekintélyelvű hatalom jogrendszere ellen? Ilyen és ehhez hasonló kérdések nyomasztják a szerzőt.

A kötet illeszkedik abba legutóbbi pár évben örvendetes módon kibontakozó hagyományba (érdemes megemlíteni a következő köteteket: Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás, A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma?), amely tudományos és mozgalmi perspektívából kezdett el foglalkozni a polgári engedetlenséggel. Zinn esszéje a békés polgári engedetlenség intézménye és gyakorlata melletti védőbeszéd, amely egyúttal Abe Fortas korábbi amerikai legfelsőbb bírósági bíró Concerning Dissent and Civil Disobedience című, 1968-as könyve elleni vádirat. Fortas bíró azt járta körbe, hogy milyen esetekben és feltételekkel elfogadható a békés polgári engedetlenség. Ez pedig nem más, mint a törvényességnek, a jog uralmának feltétlen tiszteltben tartása. Zinn munkájának középpontjában ennek kritikája áll. Nem lehet véletlen, hogy a jogrendszer és a joguralom egyfajta társadalmi fétisként kezelésétől már az ókori rómaiak is óvtak a „summum ius summa iniuria” (vagyis: a legteljesebb mértékben érvényre juttatott jog vezet a legnagyobb mértékű jogtalansághoz) ősi jogelvével. Zinn ezt a következőképpen fogalmazta meg: „A törvények uralmának az abszolútum magaslatára emelése a totalitarizmus jele, és a totalitárius rendszerek légkörét meg lehet teremteni a demokrácia számos jellegzetességét mutató társadalmakban is” (Zinn, 2019: 106). Zinn kíméletlen éleslátással és logikus érveléssel mutat rá a Fortas gondolkodásában rejlő következetlenségekre. Fortas ugyanis egyszerre kívánja a törvényesség kalodájába zárni a polgári engedetlenséget, miközben azokra az esetekre tartja alkalmazhatónak, amikor érvénytelen, alkotmányellenes vagy mélyen erkölcstelen törvények ellen kívánunk fellépni. Zinn szembesít bennünket azzal, hogy ha ezt a megszorító értelmezést valljuk, akkor valójában sohasem tudunk a polgári engedetlenség eszközével élni. Ez esetben ugyanis a hatalom kezében mindig ott lesznek olyan végső morális és jogi ütőkártyák, amelyek semlegesíthetik az ellenállást. Éppen ezért a kötet kilenc – a Fortas-féle gondolkodásból eredő – téveszmét boncolgat, e béklyók alól kíván bennünket felszabadítani. E téveszmék kiindulópontja ugyanaz: a joguralom szentségén alapuló liberális demokrácia és ennek legszélesebben értett gazdasági/társadalmi háttere a kapitalizmus. A modern jogrendszerek kialakítása elválaszthatatlan a kapitalizmus globális kizsákmányoló rendszerének létrejöttétől, és mint ilyen, a kizsákmányolási gépezet összetartására, működtetésére és legitimálására szolgál (gondoljunk például a globális vállalatok azon elvárására, hogy ugyanolyan jogi keretek között működjenek a világ bármely pontján). Vagyis amikor Zinn Fortas érvelését és a polgári engedetlenség leszűkítő értelmezését kritizálja, valójában azt a liberális jogrendet bírálja, amely a törvényesség, jogállamiság és joguralom értékeit a globális kizsákmányolás fenntarthatósága érdekében alkalmazza, hiszen éppen a polgári engedetlenség lehetne a leszakadó társadalmi csoportok, a kisebbségek, a rabszolgaként kezelt munkavállalók, a bevándorlók, a nők és gyermekmunkások által alkalmazott eszköz, ha nem ütközne annak tényleges alkalmazása a jogrendszer által felállított roppant akadályokba.

Zinn tehát elementáris erővel világít rá arra, hogy a modern jog a neoliberális kapitalizmus legfőbb hatalmi struktúrájává és a sérülékeny társadalmi csoportok kizsákmányolásának egyik legnagyobb fenntartójává vált. Ennek legszembetűnőbb példája az Egyesült Államok. Zinn ki is nyilvánítja, hogy a törvények Fortas általi felmagasztalása már kudarcot vallott az amerikai történelem két legnagyobb válsága (a függetlenségi háború és a rabszolgaság eltörlése) során: „E két válságot a nemzet látszólagos békés és sikeres fejlődése követte, mert az amerikai liberalizmus gyorsan elhantolta a holttesteket (az indiánokét, a feketékét, a háborúba küldött fiatalokét), az igazságtalanságokat (a rasszizmus, az iparosítás, az urbanizáció emberi roncsait) pedig bezárta a nemzet alagsorába, ahol milliók éltek csendben és láthatatlanul. Azokat, akik a felszínre verekedték magukat, hogy megtörjék a csendet, az elnyomás és reform pontosan kimért elegye fogadta az ország belső nyugalmának helyreállítása érdekében… Így az amerikai társadalmat lehetett sikeresnek mondani; bár gépezetét sokak nyomorúsága olajozta, mások – a dagadó és elégedett középosztály – számára »működött«” (Zinn, 2019: 9–10). Vagyis korszakunk liberális jogrendje és a demokrácia logikus, ám beláthatatlan következményekkel járó osztálypolitikán nyugszik: az uralkodó osztály és a középosztály változó tartalmú és összetételű szövetségén, amelynek célja a középosztály anyagi pacifikálása és az alávetett osztályok burkolt, máskor egészen nyílt és brutális elnyomása. (Lásd a Zinn által is elemezett vietnámi háború elleni, illetve polgárjogi mozgalmakat.) E jól berendezett világba nem fér bele a polgári engedetlenség. Ám a cél korántsem a nyílt elnyomás, hanem valami sokkal brutálisabb. Teljes nemzedékeket arra nevelnek, hogy a törvényességre való álságos hivatkozás előtt minden, az igazságosságra hivatkozó morális megközelítésnek meg kell hajolnia. Zinn szerint a polgári engedetlenség valamilyen erkölcstelen, emberi szellemet, alapvető jogokat sértő törvény ellen irányulhat egy létfontosságú társadalmi cél érdekében. Előttünk áll tehát a liberális demokráciák és neoliberális kapitalizmus legnagyobb morális ellentmondása, amely abban ragadható meg, hogy a felvilágosodástól kezdve felépített, kifinomult, a jogrend biztosította egyéni és közösségi védelem is anyagi státuszhoz köti és ennek elfogadását olyan morális kötelezettségként írja elő, amely minden állampolgárnak „elsőrendű kötelezettsége”.

Itt érkezünk el egy olyan alapfelismeréshez, amely meghatározhatja korszakunkat: a római jogtól kezdve, különösen a francia felvilágosodáson, az angol parlamentáris fejlődésen át, egészen az amerikai és európai alkotmányozásokig mélyen hittek abban, hogy a jog és a joguralom minden polgárként elfogadott ember (s ebbe korántsem tartozott bele mindenki, pl. nők, afroamerikaiak) védelmét szolgálja. Mindig is úgy volt, és napjainkban sincs ez másként – és e keserű felismerés alapjaiban határozza meg Zinn érvelését –, hogy a jog a hatalom és a hatalmasok alapvető biztosítéka, és korszakunk (különösen annak populista korszelleme) felfogható a jog elleni legújabb lázadásnak. Mindez azért lehet különösen fájó és kiábrándító a nyugati centrum és részben félperiféria országaiban, mert az átlagember mára azzal szembesül (hitel- és klímaválságtól kezdve, fogyasztóvédelmen át egészen az egészségügyig), hogy éppen az őt védeni hivatott jogrendszer szolgáltatja ki a hatalmasoknak, politikusoknak és bürokratáknak éppúgy, mint a globális vállalatoknak. Álláspontom szerint e mindig is létező védtelenség, a hatalom előtti meztelenség és eszköztelenség felismerése okozza korszakunk egyik legnagyobb frusztrációját. Tulajdonképpen a „fejlett nyugat” átlagpolgárai szembesülnek azzal, ami általános tapasztalat volt mindig is a periférián: az emberek a végletekig ki vannak szolgáltatva a hatalomnak.

Úgy vélem, hogy éppen ez a nyugtalanság és kiábrándultság hozta el korszakunk új tekintélyelvű politikai rendszereinek felemelkedését (gondoljunk Trump Amerikájára vagy az Orbán-rendszerre). Zinn elősorban nem a polgári engedetlenség és a tekintélyelvű rendszerek kapcsolatának kérdéskörével foglalkozik, ugyanakkor a modern önkényuralmak jogrendszereiben éleződik ki leginkább az, hogy milyen feszítő problémát jelent az igazságtalan, erkölcstelen jog. Bármilyen furcsának tűnik is, az új típusú, populista, tekintélyelvű rendszerek és a polgári engedetlenség közös tőről fakadnak abban az értelemben, hogy – legalábbis első ránézésre – mind a kettő a liberális jogrend elleni lázadásnak tekinthető. A liberális demokráciák elemi erővel kezdték el magukat védeni a huszadik század második felében a kibontakozó polgári engedetlenségektől, de mindenekelőtt az azokban megfogalmazódó dühtől, amely fakadhat az állami rasszizmus elleni lázadásból, a kapitalista rendszer kilátástalanságainak felismeréséből vagy éppen a korábban jelzett szomorú ráeszmélésből: az ún. emberi jogok korántsem egyetemesek és az állam egyáltalán nem akarja minden polgárát megvédeni.

A kortárs tekintélyelvű populista rendszerek éppen e kiábrándultságot és kilátástalanságot használják ki. Ám céljuk korántsem az, hogy a liberális demokráciák hipokrita megközelítése helyett közelebb vigyék a jogszerűséget és igazságosságot egymáshoz (pedig sokszor éppen ezt ígérik), hanem kimondják az eddig kimondhatatlant: az emberi jogok, az egyenlő bánásmód, a joguralom, a jogvédelem nem jár mindenkinek, azokból politikai és gazdasági érdekek mentén részesülhetnek csak az emberek. E szempontból mondhatnánk azt, hogy a tekintélyelvű populista rendszerek legalább őszinték. Ezzel azonban nem sokra megyünk, hiszen mindez a zsarnokság nyílt felvállalása. Ezek a tekintélyelvű rendszerek azonban ennél is többet tesznek, és ezért állítottam azt, hogy Zinn könyve nem is jelenhetett volna meg aktuálisabb pillanatban hazánkban: a tekintélyelvű populista berendezkedések elkezdték felépíteni saját alkotmányos rendszereiket (ezért nem állíthatjuk azt, hogy teljességgel a jog elleni lázadásból táplálkoznak), amelyek törvényesíteni hivatottak e rendszerek gonoszságát. Mindezt joggal nevezhetjük alkotmányos diktatúrának, amely minden eddiginél jobban kiélezi az erkölcstelen és igazságtalan jogrend elleni lázadás dilemmáit. Úgy hiszem – és ezzel talán Zinn is egyetértene –, hogy a tekintélyelvű rendszerek (legyenek azok liberálisok vagy éppen populisták) joga elleni lázadásnál kevés demokratikusabb tett képzelhető el.

A jog elleni lázadás új korszaka áll előttünk…

Romokban a jogállamiság (VIDEÓ)

A Progress Alapítvány projektindító konferenciája

2019. október 10, 15.00-18.00 óra 

Mozsár Bisztró (Nagymező u. 21, 1065) 

A Progress Alapítvány 2019 őszén új projektet indít a demokráciakutatásban, egyfelől konferenciák szervezése és tanulmánykötetek kiadása, másfelől a Demokrácia Figyelő honlap elindítása révén. Ez a projektindító konferencia a projekt bemutatását a jogállamiság válsága felől kezdi meg Fleck Zoltán vitavezetésével és egyben körvonalazza a projekt további törekvéseit is. 

15.00-16.45 Előadások 

Fleck Zoltán: A jogállamiság hanyatlása 

Vörös Imre: Az Alkotmánybíróság és a jogállamiság 

Antal Attila: A kivételes állapot és a jogállamiság újabb koncepciója 

Ágh Attila: Konfliktus az EU-val a jogállamiság ügyében 

16.45-17.00 Kávészünet 

17.00-18.00 Az előadások vitája

Facebook

Baloldali válaszok napja

Az utóbbi évtizedben háttérbe szorult az értékelvű politizálás. Ennek a folyamatnak legnagyobb vesztese az a baloldal, amely ilyen körülmények között képtelen arra, hogy megmutassa saját politikai értékrendszeréből fakadó, a társadalmi szolidaritáson alapuló, az átlag embereket képviselő alternatíváját. 

Konferenciánkon leginkább baloldali közszereplők közreműködésével értékeljük a hazai és nemzetközi folyamatok tükrében az önkormányzati választásokat.

Ideje: 2019. október 5. szombat, 10.00-15.00 

Helye: Vasas Szakszervezeti székház 

Facebook

PROGRAM

9.00 Regisztráció (az esemény nem regisztrációhoz kötött, de az első két sort fenntartjuk azoknak, akik részvételi szándékukat előre jelzik és 9.45 percig megérkeznek.

https://forms.gle/4ZePpT7pgp28Z1rY8

10.00 Megnyitó - Székely Sándor Magyar Szolidaritás mozgalom elnöke, független országgyűlési képviselő

10:05 -10.50

I. panel - Változások kora? - Választás és politika vidéken

Bevezető – Holoda Attila, Hajdúszoboszló, független polgármesterjelöltje

Hozzászólók:

Sértő-Radics István (Uszka polgármestere), Dr. Czeglédy Csaba (Szombathely, képviselőjelölt), Holoda Attila (Hajdúszoboszló ellenzéki polgármesterjelöltje)

11.00 -11-45

II. Panel - Hiteles alternatívával és rengeteg munkával bárhol győzni tudunk - Budapestet újra fel kell szabadítani

Bevezető: Németh Angéla, XV. kerület polgármestere

Hozzászólok:

Soproni Tamás (Momentum, VI. kerület ellenzéki polgármesterjelöltje), Németh Angéla (XV. kerület polgármestere, ellenzéki polgármesterjelölt) Baranyi Kriszta (IX. kerület ellenzéki polgármesterjelöltje), Őrsi Gergely (MSZP, II. kerület ellenzéki polgármesterjelölt)

11.45 – 12:45 Ebédszünet valamint tortavágás a Szolidaritás 8. születésnapja alkalmából

13.00-14.00

III. Panel - Felborulhat a NER kényes egyensúlya az októberi választáson – Baloldal nélkül nincs Orbán utáni Magyarország

Bevezető: Antal Attila – politológus, Eötvös Loránd Tudományegyetem

Hozzászólok:

Majtényi László (Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke), Antal Attila (politológus, az ELTE Politika Tudományi Intézet munkatársa), Karácsony Gergely (közös ellenzéki főpolgármester-jelölt), Kordás László (MASZSZ elnöke), Székely Sándor (független országgyűlési képviselő, Szolidaritás elnöke)

14.05.-14.50

IV. panel - Szociális kihívások, esélyegyenlőség, baloldali válaszok,

Bevezető: Krémer Balázs, szociológus, egyetemi docens Debreceni Egyetem

Hozzászólok:

Kalmár Szilárd (MUON főszerkesztője), Krémer Balázs (szociológus, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék egyetemi docense), Kállai Szilvia (pedagógus, romaügyi referens) Takácsné Lencsés Márta ( HELP tagja)

14.50-15.00

Zárszó – Kalmár Szilárd MUON

Szükség van arra, hogy a változásért küzdő és azért tenni is akaró baloldaliak folyamatosan megvitassák, hogy a mai gazdasági, politikai és társadalmi kihívásokra milyen válaszok adhatóak. 

Az előttünk álló önkormányzati választásokon a legtöbb helyen széleskörű demokratikus összefogásnak köszönhetően komoly esély nyílik arra, hogy sok helyen kiszorítsák a hatalomból a kormánypártot. A politikai együttműködéseknek köszönhetően sok helyen olyan baloldali politikusok indulnak, akik aktívan tesznek azért, hogy a magyar baloldal megerősödjön és valódi erőt felmutatni képes kihívója legyen Orbán Viktornak és a mögötte álló politikai- és gazdasági érdekközösségnek.

A büféebéd regisztrációhoz kötött, kérjük hogy adja meg nevét és email-címét itt. https://forms.gle/4ZePpT7pgp28Z1rY8

A baloldal rendszerváltása

Konferencia a KRITIKAI HÉT eseménysorozat keretében, a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye (PTI TEM) szervezésében.

Az esemény regisztrációhoz kötött! Részvételi szándékát kérjük, az info@phistory.hu emailcímen jelezze. Köszönjük!

Helyszín: Politikatörténeti Intézet (1054 Budapest, Alkotmány u. 2.)

A konferencia a politikatörténeti és a politikaelméleti nézőpont összekapcsolása mentén vizsgálja a rendszerváltás és a baloldal viszonyát. A program első részében arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi volt a baloldal helyiértéke a rendszerváltás folyamatában. Ahhoz, hogy megválaszolhassuk a kérdést, arra van szükség, hogy tisztázzuk, miről is beszélünk, amikor a rendszerváltásról van szó. Vagyis megközelítésünkben a baloldalnak az átmenetben betöltött szerepének az értékelése csak úgy lehetséges, ha feltárjuk azokat a diszkurzív és elméleti kereteket, amelyekben maguk a szereplők, illetve a mai elemzők beszélnek az átmenet folyamatáról.

A konferencia második felében arra vállalkozunk, hogy az egyes baloldali szereplők előtt álló kihívásokat és dilemmákat mutassuk be. A sikerek és kudarcok megítélése, az utólag már világosan látszó lehetőségek és korlátok számbavétele közelebb vihet a történések megismeréséhez.

A rendezvény során a politikatörténeti rekonstrukción túl igyekszünk érvényesíteni azt a szempontot is, hogy az eltelt három évtized fejleményei és az azóta megszerzett tudásunk mentén valamiképpen értékeljük az akkori „önmagunkat”. Felvetve talán egyik legfontosabb mai problémánkat: a jobboldali hegemónia és az autoriter „illiberális demokrácia” időszakában a mai baloldal mennyiben kell és lehet folytatója az átmenet baloldalának.

PROGRAM

14.00

Megnyitó: Egry Gábor

1. blokk

14.15-17.00

SZEREPLŐK ÉS TRENDEK. A BALOLDAL RENDSZERVÁLTÁSA

14.15-15.15

Hubai László: A Baloldali Tömörülés platform útja és dilemmái

Ágh Attila: A második rendszerváltás és a 21. század reformkörei

Farkas Péter: Politikai törekvések a Marxista-Leninista Egységplatformban

15.15 – Kávészünet

15.30

Pásztóy András: Rendszerváltás és szakszervezetek: meghatározó és elmulasztott döntések

Vajnai Attila: Baloldali, munkáspárti népszavazási kísérletek a rendszerváltás folyamatában

16.15-16.45

Vita az 1. blokkról

16.45 – Kávészünet

2. blokk

17.00-19.45

ELMÉLETEK ÉS DISKURZUSOK.  A BALOLDAL A RENDSZERVÁLTÁSBAN – DE MELYIKBEN?

17.00

Éber Márk: Rendszerváltás globális összefüggésben

Artner Annamária: Milyen baloldal?

Merényi Miklós: A képviselet politikuma: képviseleti igények a rendszerváltás idején

18.00 – Kávészünet

18.15

Feró Dalma – Kiss Viktor: A rendszerváltás és a liberális hegemónia kiépítése

Földes György: Két elmaradt modellváltás – és tanulságai

Tamás Gáspár Miklós: Kelet-európai baloldal 2000 után

19.15-19.45

Vita a 2. blokkról

Zárszó: Antal Attila

A neoliberális hegemónián túl

A cikk a Mércén jelent meg 2019. szeptember 27-én:

2019 szeptemberében jelent meg a Neoliberális hegemónia Magyarországon (Noran Libro Kiadó) című kötet, amelynek célja az, hogy itthon is elinduljon a neoliberalizmus káros hatásaival való szembenézés és az ideológiai, valamint politikai alternatívák keresése.

A kötetben számos megközelítés található a neoliberalizmus mibenlétéről, sajátosságairól, a (gazdasági és politikai) liberalizmushoz való viszonyáról. Ezek a nézetek természetesen nem függetlenek attól, hogy az egyes szerzők hogyan viszonyulnak a (jóléti) kapitalizmushoz: azt egy szabályozandó rendszernek, egyfajta szükséges rossznak vagy éppen egy autoriter struktúrának tekintik. Ugyanakkor abban egészen biztos nincs vita közöttünk, hogy számunkra az 1970-es évek óta hegemón gazdasági és politikai pozícióba jutó neoliberalizmus nem valamiféle szalmabáb, amelybe belecsomagoljuk gyűlöletünk tárgyát, hanem olyan gazdasági, politikai és kulturális ideológiai komplexum, amellyel szemben kőkemény kritikákat fogalmazunk meg és azt reméljük, hogy mindez szempontokat adhat ahhoz, hogy miként kecmereghetünk ki jelen válságainkból.

A könyv célja a baloldali politika elméleti újraalapozása. Ugyanakkor ezzel a témával, a neoliberalizmus kritikájával a rendszerváltás utáni baloldal egészen sokáig nem tudott és nem is akart kezdeni semmit. Ezen kívánunk változtatni: a tanulmányok a legjelentősebb és legszélesebb körű nemzetközi szakirodalmat vonultatják fel annak érdekében, hogy behozzák Magyarországra azokat a kritikai hangokat, amelyek régóta a baloldali megújulás fő pillérének tekintik a neoliberalizmus és a neoliberális globalizáció alapvető kritikáját. A kötetet két szempont alapján állítottuk össze: egyrészt meg akarjuk ismertetni a hazai közönséggel a neoliberalizmus kritikájával foglalkozó alapvető irodalmat, másrészt a neoliberalizmus keretrendszerében szeretnénk bemutatni a késő Kádár-rendszertől kezdve egészen az Orbán-rendszerig a hazai politikai, gazdasági és társadalmi változásokat.

A kötetben számot vetünk a neoliberalizmus általános sajátosságaival. Pogátsa Zoltán amellett érvel, hogy a neoliberalizmus „az a politikai irányzat, amely a kapitalizmus jóléti modelljének visszaszorítását tűzi ki célul annak érdekében, hogy a társadalom felső része (a tőkejövedelmekből és a legmagasabb bérekből élők) az erőforrások nagyobb szeletéhez jussanak hozzá, mint a jóléti korszakban, az alul lévők kárára.” (50. o.). Ezzel pedig rá is világít a neoliberalizmus legnagyobb hazugságára, vagyis arra, hogy amíg a felszínen a piaci hatékonyságot védelmezi, addig valójában a kapitalizmus elitcsoportjainak biztosít előnyöket globális és nemzetállami szinten. Ágh Attila veti fel azt a hazai közegben kibeszéletlen problémahalmazt, hogy a neoliberalizmus és a liberalizmus viszonya nagyon is tisztázásra szorul: „a neoliberalizmus gyökerei a klasszikus liberalizmusra vezethetők vissza, annak is a gyakran »gazdasági liberalizmusként« emlegetett változatához. De az új irányzat kezdeti törekvései egyre inkább szembefordulnak az eredeti felfogással, míg végül a ’70‑es években kibontakozó neoliberalizmusban – ahogy fokozatosan rendszerként épül ki – már teljes a fordulat az ellentétes irányba. A 2010‑es években viszont már nyilvánvalóvá vált a neoliberalizmus válsága, véget ért domináns korszaka és megkérdőjeleződött a hegemóniája a nagy társadalmi alrendszerekben… Rendkívül zavaró azonban, hogy a neoliberalizmus válsága és rendszerének felbomlása a klasszikus liberalizmus bizonyos – alapjogi és jogállami – területeit is súlyosan érintette, ezért az ellene irányuló mozgalmak sokszor a liberalizmus teljes spektrumát is támadták. Így újra… erősen összegabalyodott a két, érdemben ellentétes irányzat és elméleti felfogás jelentése.” (27. o.). Kapelner Zsolt szerint a neoliberalizmus – amely szerinte piacpárti radikalizmus – lényegileg szabadásellenes és e megközelítését Friedrich Hayek téziseinek bírálatán keresztül fejti ki: „Hayek és a neoliberalizmus ideálja a spontán társadalmi rend. Ám ez az ideál – szerzői szándékával ellentétben – lényegileg szabadságellenes: csupán az egyénnek az egyén fölötti uralmát cseréli le a spontán társadalmi rend uralmára” (106. o.). Ez a neoliberalizmus uralmi formája – amely Kapelner szerint napjainkban talán az emberi szabadságra leselkedő legkomolyabb fenyegetés – „nem az egyén egyén feletti közvetlen despotikus uralma, hanem a társadalmi rend egyén fölött gyakorolt imperszonális, strukturális uralma” (106. o.). Saját tanulmányom részben kilóg magából a kötetből, részben pedig összekapcsolja a többi írást. Írásom radikális pozíciót foglal el abban a tekintetben, hogy a liberalizmus és a neoliberalizmus autoriter vonásaival foglalkozik, s amellett érvelek, hogy a „neoliberalizmus elhozta a kormányzás új formáját, amely nem más, mint a válságok menedzselése és korántsem a közösség ügyeinek intézése a közérdek mentén. A neoliberális politikai rend hibernálja a normál jogrendet, a joguralmon alapuló berendezkedéseket, és létrehoz egy olyan köztességet, egy jogi és politikai »senkiföldjét«, ahová bárkit (szociális vagy éppen politikai devianciái miatt) képes belökni.” (111. o.). Ugyanakkor abból a szempontból mégiscsak igyekszem összefűzni a kötet tanulmányait, hogy a neoliberalizmus 2010 utáni hazai hegemóniáját azzal jellemzem, hogy míg az Orbán-rendszer önmagát az emberi jogi liberalizmussal szemben határozza meg, addig minden szinten kiegyezett a neoliberális kapitalizmussal és annak csúcsszereplőivel.

A kötet másik fontos vonulata a neoliberalizmus hazai megvalósulásával való számvetés. Éber Márk Áron rávilágít arra, hogy a neoliberalizmus virágkorát és hanyatlását egyaránt a globális kapitalizmus válságai indították el és részletesen bemutatja azt, hogy a kapitalista világgazdaság félperifériáján lévő Magyarországon „a neoliberalizmus hordozócsoportjává a nyolcvanas években mindinkább a késő kádári technokrácia vált, az a javarészt közgazdászokból álló csoportosulás, amely meghatározó szerepet játszott a globális neoliberális hegemónia kiterjesztésében Kelet-Közép-Európára és Magyarországra, vagyis a lokális neoliberális hegemónia kiépítésében” (143-144. o.). Ágh Attila másik írása lényegében ott folytatja a neoliberalizmus hazai történetét, ahol Éber Márk Áron abbahagyta. A rendszerváltás utáni berendezkedést egy „neoliberális hibridként” írja le, amely a „magyar politikai elit és a multinacionális vállalatok érdekházasságának” feleltethető meg és két szakaszra bontható: „A neoliberális hibrid, mint egy újonnan szerveződő demokrácia és egy neoliberális jegyekkel megterhelt gazdaság vegyes rendszere már a rendszerváltás történelmi pillanatában kialakult a perverz privatizációval. Annak első, a 2010‑es fordulatig tartó szakaszát azonban még áthatotta a felzárkózás, a nyugati út megismétlésének optimizmusa. A rádöbbenés erre a súlyos teherre csak akkor következett be, amikor a neoliberális hibrid második szakaszában belépett az »állami« neoliberalizmus egy markánsan autoriter politikai rendszerrel kombinálva. Csak a 2010‑es évek végére kezdett világossá válni, hogy már az első két évtizedben súlyos úttévesztés történt, ami a második szakaszban a korai demokratikus rendszer összeomlásához, az állam teljes foglyul ejtéséhez vezetett.” (150. o.). Pásztóy András írása a munka neoliberális világát elemzi ebben a második szakaszban, azaz az Orbán-rendszerben: „Magyarországon azonban 2010 óta a munka világát érintő változások egyértelműen azt mutatják, hogy a neoliberális sajátosságok erősítése zajlik, és a kormányzat karakterét tekintve valójában egy neoliberális, munkaalapú gazdaságot és társadalmat akar felépíteni.” (76. o.).

Talán az eddigiekből is látható, hogy ez a kötet több kíván lenni, mint a neoliberalizmus kritikájával foglalkozó széles körű irodalom hazai recepciója, ugyanis a neoliberális kapitalizmus válságban van, amit a kortárs ökológiai és klímaválság mutat a legjobban. Fredric Jameson szerint manapság a világvégét könnyebb elképzelni, mint a kapitalizmus végét. A kötet azt a gondolkodást és vitát szeretné inspirálni, amely szakít az ilyen útfüggőségekkel, és társadalmi, politikai alternatívákban gondolkodik.

Neoliberális hegemónia Magyarországon - Könyvbemutató (VIDEÓ)

M E G H Í V Ó

a Progress Alapítvány és a Noran Libro Kiadó közös kiadásában megjelenő

NEOLIBERÁLIS HEGEMÓNIA MAGYARORSZÁGON

című könyv bemutatójára

2019. szeptember 25., szerda, 17.00 óra

Örkény István Könyvesbolt

(1137 Budapest, Szent István krt. 26.)

A kötet szerzői:

Ágh Attila, Antal Attila, Kapelner Zsolt, Éber Márk Áron, Pásztóy András, Pogátsa Zoltán

A beszélgetésen a kötet szerkesztője, Antal Attila, valamint a könyv szakmai lektora, Ágh Attila mellett több szerző is részt vesz.

Moderátor:

Szarka Károly, a Noran Libro Kiadó szerkesztője.

Facebook-esemény

Kritikai hét - 2019. szeptember 21. és október 2. között

A Kritikai hét egy gyedülálló programsorozat 8 szervezet együttműködésében, melynek célja a hazai és Magyarországgal foglalkozó társadalomelméleti és társadalomkritikai témákkal, kérdésekkel foglalkozó kutatók, aktivisták, közéleti szereplők közös gondolkodásra késztetése.

Ebben az egy hétben hét önálló eseményre kerül sor vidéken és Budapesten, köztük folyóirat- és kötetbemutatókra, egy angol nyelvű beszélgetésre és egy konferenciára is. Szeretnénk megmutatni azt, hogy a kritikai látásmódnak igencsak fontos helye van a társadalomtudományokban és a közéleti vitákban.

Együttműködő partnerek:

Fordulat folyóirat
Helyzet Műhely
Kellék folyóirat
Mérce
Polányi Center
Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye (PTI TEM)
Progress Alapítvány
Új Egyenlőség

ESEMÉNYEK

2019.09.21. (szombat) 17.30–19.00
Fordulat folyóirat(7621 Pécs, Király utca 23-25.)

KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS KAPITALIZMUS – A FORDULAT 25 PÉCSI BEMUTATÓJA

Résztvevők: Sidó Zoltán és Domschitz Mátyás, a Fordulat folyóirat szerkesztői

Facebook-esemény

2019.09.23. (hétfő) 19.00–21.00
Karl Polanyi Research Center of Global Social Studies(1093 Budapest, Közraktár utca 4-6. )

A POLÁNYI CENTER KÖNYVBEMUTATÓJA:
Chris Hann: Repatriating Polanyi. Market Society in the Visegrád States 
(CEU Press, 2019)

Résztvevők: Joanna Mroczkowska, Pulay Gergő, Sárkány Mihály, Szelényi Iván

Facebook-esemény

2019.09.24. (kedd) 17:00–19:00
Politikatörténeti Intézet(1054 Budapest, Alkotmány u. 2.)

A KELLÉK FOLYÓIRAT LAPSZÁM-BEMUTATÓJA:
„Populizmus(ok)” – Elméletek, viták (61. szám)

Résztvevők: a jelen lévő szerzőkkel Bakcsi Botond beszélget

Facebook-esemény

2019.09.25. (szerda) 17:00–19:00
Örkény István Könyvesbolt(1137 Budapest, Szent István krt. 26.)

A PROGRESS ALAPÍTVÁNY KÖNYVBEMUTATÓJA:
Antal Attila, Ágh Attila, Éber Márk Áron, Kapelner Zsolt, Pásztóy András, Pogátsa Zoltán: Neoliberális hegemónia Magyarországon. Elemzés és kritika
(Noran Libro Kiadó, Megjelenés: 2019. szeptember 20.)

Facebook-esemény

2019.09.30. (hétfő) 16.00–17.30
Politikatörténeti Intézet
(1054 Budapest, Alkotmány u. 2.)

A PTI TEM ÉS A FEPS KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉSE:
Two Elecions in Southern Europe

Résztvevők: Egry Gábor, Andor László (Secretary General, FEPS), David Rinaldi (Director of Studies and Policies, FEPS), Maria Freitas (Senior Policy Advisor, FEPS), Pogátsa Zoltán (Új Egyenlőség), Bíró-Nagy András (Strategy, Policy Solutions)

Facebook-esemény

2019. október 1. (kedd) 14.00–20.00
Politikatörténeti Intézet
(1054 Budapest, Alkotmány u. 2.)

A PTI TEM KONFERENCIÁJA:
A baloldal rendszerváltása

Tervezett előadók: Artner Annamária, Ágh Attila, Éber Márk Áron, Farkas Péter, Feró Dalma, Földes György, Hubai László, Kiss Viktor, Merényi Miklós, Pásztóy András, Tamás Gáspár Miklós, Vajnai Attila

Facebook-esemény

2019. október 2. (szerda) 16.00–18.00
Politikatörténeti Intézet
(1054 Budapest, Alkotmány u. 2.)

CHINA VERSUS ITALY: SUCCESS VERSUS FAILURE

Beszélgetés Grillo, Francesco; Nanetti, Raffaella: Democracy and Growth in the Twenty-first Century The Diverging Cases of China and Italy (Palgrave Macmillan, 2018) című könyve alapján.

Résztvevők:  Francesco Grillo és Pogátsa Zoltán

Facebook-esemény

Facebook-esemény

Kivételes állapotban - könyvbemutató az Új Gólyában (VIDEÓ)

Szeretettel hívok mindenkit új könyvem bemutatójára:

2019. szeptember 12. 18.00-19.30

Új Gólya  (1089 Budapest, Orczy út 46-48.)

A kötet kapcsán 

MINKÓ MIHÁLLYAL, az Extinction Rebellion Magyarország aktivistájával

és

TAKÁCS ÁDÁMMAL, az ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék egyetemi adjunktusával

beszélgetek.

A beszélgetés főbb témái: Mit jelent a biopolitika? Miért szükséges korunk politikájának megértéséhez? Hogyan elemezhető a modern állam, a szélsőségesség biopolitikai keretrendszerrel? Hogyan kapcsolódik a menekültválság, a rasszizmus, a klímaválság a biopolitikához? Mit jelent a kivételes állapot a klímaválság korában? Megoldás lehet-e a kivételes állapot az ökológiai- és klímakatasztrófára?

REGISZTRÁCIÓ: https://forms.gle/3DMMpTQudUE6Fsh19
A regisztrációra technikai okokból van szükség, természetesen senkit nem kívánunk kizárni a részvételi lehetőségből.

Facebook esemény

Constitutionalized Dictatorship: A New Hegemony of Authoritarian Populism and Authoritarian Neoliberalism in Hungary - APSA 2019

It is my honor having a lecture at 115th American Political Science Association’s Annual Meeting & Exhibition August 29 September 1, 2019 Washington, DC, USA. My lecture's title is: Constitutionalized Dictatorship: A New Hegemony of Authoritarian Populism and Authoritarian Neoliberalism in Hungary.

The contemporary democracies are facing their deepest crisis and biggest challenge ever. Although several factors have changed, the core challenge remained: the oppression of authoritarian structures. In the second half of the 20th century the capitalism entered to its authoritarian neoliberal phase. At the beginning of the 21st century the authoritarian right has rapidly reborn in the field of authoritarian state, which can be called post-fascism. According to my concern, these two tendencies have tightly coupled in the framework of authoritarian right-wing populist regimes. Rosa Luxemburg showed that imperialism and imperialist war could not be overcome within the framework of capitalism. The rule of law based liberal democracy and liberal constitutionalism tried to put this militarist nature of capitalism into legal/constitutional frameworks. The failure of liberal democracy opened the contemporary way of authoritarian right-wing populism, which on the one hand remined integrated into neoliberal capitalism and on the other hand dismantled the legal basis of liberal constitutionalism (human rights, rule of law). A new hegemonic structure has been created in the USA under the Trump’s administration, in Putin’s and Erdoğan’s systems as well, and it is most striking in Eastern Europe especially in the post-fascist Hungarian Orbán’s regime. 

This paper is based on my forthcoming book The Rise of Hungarian Populism: State Autocracy and the Orbán Regime (Emerald Publishing, 2019) which, analysing the Hungarian case, investigates how the authoritarian neoliberalism cooperates with authoritarian state ruled by the populist right. On this basis, I argue here that the authoritarian turn of our time is based on the common tyrannical nature of capitalism and post-fascist right-wing politics. My other main thought here is that the liberal democracy was undermined by not just the state autocracies, but the neoliberal autocracy. The authoritarian populism cannot be seen as an extreme form of freedom speech, nor the neoliberalism be considered as a form of economic freedom. Authoritarian populism and authoritarian neoliberalism are against freedom, justice, equality and democracy. The main challenges of our time how can we fight back against these constitutionalized dictatorships, because it is to say that authoritarian populism and neoliberalism are about to constitutionalize themselves.

The presentation is available on my Academia.edu

The Rise of Hungarian Populism: State Autocracy and the Orbán Regime

This was the most challenging project of my recent months, and it is my great pleasure to announce that my first English book is on its way published by Emerald Publishing in October 2019. The title is: The Rise of Hungarian Populism: State Autocracy and the Orbán Regime. For sure the topic it the political theoretical and critical, moreover historical investigation of the Orbán regime.

The flyer can be downloaded from here.

Description

Under the tenure of Prime Minister Viktor Orbán, the political system in Hungary has moved significantly in an autocratic direction, yet there is a lack of research explaining the historical context, political landscape and drive behind this shift. This book offers a deep historical and theoretical investigation into how this authoritarian, populist regime has evolved. Backlash from globalization in the 21st century, dissatisfaction with the European Union and international fiscal institutions have created a situation in which Orbán’s regime is able to thrive. New kinds of autocracy cannot be properly understood without a thorough analysis of Eastern Europe’s development in the 20th century and the neoliberal agenda before and after the regime changes. There is a major oversight in the contemporary literature regarding the historical and theoretical origins of right-wing authoritarian populism in Hungary. This book explores the main factors behind the Orbán regime including the country’s authoritarian populist past, the charismatic charm of populist leaders, and cooperation between neoliberal and state autocracy. By providing a thoroughly researched historical narrative and offering an alternative critique of right-wing populism, this text will prove invaluable for researchers seeking to understand Eastern European history and politics, as well as populism, authoritarianism and neoliberalism more broadly.

Product Details

Format:Paperback

ISBN: 9781838677541

Published:09 Oct 2019

Publisher:Emerald Publishing Limited

Dimensions: 206 pages - 129 x 198mm

Series:Emerald Points

Contents

Chapter 1. Theory of Authoritarian Populism and Neoliberalism

Chapter 2. The Origins of Authoritarian Populism in Hungary 

Chapter 3. The Orbán’s Regime: Neoliberal and Authoritarian Populist Backlash

Chapter 4. Conclusion: A War Between Law and Politics

It can be pre-ordered

Emerald Publishing

Amazon
Barnes&Noble

Bookline

Megjelent a Kellék folyóirat 61. száma: Populizmus(ok) - VIDEÓ

Megjelent az erdélyi Kellék filozófiai folyóirat legújabb, 61. száma, amelynek címe: Populizmus(ok). Nagy megtiszteltetés volt egy cikket közölni itt számos kiváló Kollégám mellett. A tanulmányom címe: Az autoriter nacionalista és a transznacionális populizmusok. Ősszel szervezünk egy budapesti lapbemutatót is.

A tartalomjegyzék:

Elméletek, viták

• Cas Mudde: A populista korszellem
• Margaret Canovan: Bízz a népben!
• A populizmus és a demokrácia két arca
• Ernesto Laclau: Populizmus: mit fed a név?
• Étienne Balibar: A populizmustól az ellenpopulizmusig: történet és stratégia
• Paár Ádám: Vonzások és választások. Populizmus és konzervativizmus
• Tallár Ferenc: Meggyengült centrumállamok – erősödő populizmusok?
• Éber Márk Áron: A nép nevében. A populizmus új hullámának okai a neoliberális hegemónia után
• Soós Kinga: „Kísértet járja be Európát”, avagy a populizmus diszkurzív kalandjai
• Antal Attila: Az autoriter nacionalista és a transznacionális populizmusok
• Kiss Viktor – Kerékgyártó Ágnes: A politika visszatérése?
• Chantal Mouffe és a baloldali populizmus
• Kapelner Zsolt: Lehet-e demokratikus a populizmus?
• Lányi András: Populizmus, avagy a demokrácia válsága

Kelet-közép-európai változatok

• Kiss Tamás: A fejlődési idealizmus és a neoliberális populizmus között. Szempontok a román professzionális középosztály antikorrupciós diskurzusának értelmezéséhez
• Bartha Ákos: Populista antifasizmus? A Magyar Front – Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága (1944) a korabeli dokumentumok alapján

A Kellék 61. számának bemutatója 2019. szeptember 24-én volt a Politikatörténeti Intézetben az erről készült videó elérhető itt:

Gondolatok a klímaválság kapcsán az Ökosapiens-en

Néhány gondolat a klímaválság kapcsán az Ökosapiens-en:

Ultimátum az emberiségnek

A cikk a Mércén jelent meg 2019. július 11-én.

A globális klíma- és ökológiai válság az emberiség számára intézett ultimátum: vagy változtatunk, vagy pedig nincs tovább! Ha túl akarjuk élni, ugyanilyen erejű ultimátumot kell intéznünk a fennálló gazdasági és politikai rendszer ellen.

Klíma- és ökológiai válsághelyzet van: sorra dőlnek meg a hőmérsékleti rekordok, az extrém időjárási körülmények emberi sorsokat roppantanak meg, a fajok kihalása mindennapos jelenséggé vált és a válság tovagyűrűző hatásai beláthatatlan károkat okoznak életünkben, egészségünkben, társadalmainkban. A jövő generációk, azok jogai innentől értelmetlen kifejezésekké váltak, hiszen még a mi generációnkra visszaüt az a válság, amelyet korszakunkban indítottunk el és amely ellen elmulasztottunk cselekedni.

Két dolgot azonban érdemes leszögezni.

Egyrészt ez a válság még azokat az országokat is sohasem látott mértékben fogja terhelni, amelyek politikai vezetői elfogadják a globális válság tényét és tenni is akarnak a hatások mérséklése érdekében (főként, ha társadalmuk széles tömegeit kívánják megmenteni), és amelyek társadalma legalább minimálisan fel van készítve az elkövetkező évekre. Mindez Magyarországról egyáltalán nem mondható el: az Orbán-rendszer sohasem tekintette feladatának a társadalom felkészítését, nem jeleskedett a klímavédelemért folytatott harcban (sőt az ország gazdaságát a nyugati autóipar csapdájába zárta be, belefogott a beláthatatlanul korrupt és számos katasztrófa-lehetőséget felvető paksi bővítésbe), sőt újabban politikai zsarolásként használja a „klímafegyvert” az európai porondon.

Másrészt ennél is jelentősebb probléma, hogy a magyar társadalmat rendkívül rossz fizikai, mentális és lelki állapotban éri gazdasági, társadalmi rendünk és mindennapjaink valamilyen mértékben biztosan bekövetkező összeomlása. A politikai és társadalmi elit megbocsáthatatlan hibát vétett, hogy az eddigiekben elmulasztotta a felkészülést, de az már nemzetárulással ér fel, hogy az Orbán-rendszer mérhetetlen erőforrásokat csoportosított át önmagához a lehető legszélesebbkörű társadalmi felkészülés elindítása helyett. Az Orbán-rendszerről azonban nem lehet azt állítani, hogy ne lenne tisztában a ránk váró katasztrófával, éppen ezért a felelőssége is minősített: olyan végletesen szétszakította a magyar társadalmat, hogy csakis azok tudják megengedni maguknak a klímaváltozás hatásaira való felkészülést, akik magának a rendszernek a nyertesei, sok millió honfitársunk viszont állami beavatkozás nélkül drámai helyzetben találhatja magát.

Elborzaszt, hogy a klíma- és ökológiai válság olyan pillanatban sújt le a magyar társadalomra, amikor a közszolgáltatások, különösen az egészségügyi rendszer romokban, miközben a kormányzat olyannyira eltökélt abban, hogy a vadkapitalista fizetős szolgáltatások felé terelje az embereket, hogy akár azt is állíthatjuk, hogy abban az országban, ahol az „akinek nincs semmije, az annyit is ér” elv érvényesül, ott csakis a leggazdagabbak „engedhetik meg maguknak” a túlélést. Én ebbe nem tudok és nem is akarok beletörődni! Sohasem hittem abban, hogy a „szmog demokratikus” (Ulrich Beck), vagyis, hogy a környezeti katasztrófa szegényt és gazdagot egyformán érinteni fog. Sajnos az a helyzet, hogy az olyan autoriter rezsimek, mint az Orbán-rendszer, megengedhetik maguknak, hogy saját elitjük számára bárkát építsenek. A vezér kegyén fog múlni, hogy mikor dob majd ki egy-egy mentőmellényt, hogy azzal társadalmi csoportokat zsarolhasson. Úgy vélem, hogy minden eszközzel el kell kerülni azt, hogy egy antidemokratikus és autoriter rezsim alatt érjen el bennünket a katasztrófa. Nem mentőmellényekre van tehát szükség, hanem annak társadalmi szinten való tudatosítására és felismerésére, hogy globális klímaválság van, még akkor is (főleg akkor), ha ezt sokan nem akarják beismerni, mert pillanatnyi érdekük ezt kívánja meg. Az Orbán-rendszer leváltása szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy megpróbáljuk túlélni a válságot. Mindez alapvetően változtatja meg azt, ahogyan a politikáról, jobb- és baloldalról gondolkodtunk, hiszen csakis olyan pártokra, mozgalmakra támaszkodhatunk, amelyek komolyan veszik, sőt első helyre teszik a klíma- és ökológiai válsághelyzet ügyét.

Vajon azon elgondolkodtunk már (főleg a határkerítést támogató ellenzék), hogy az elmúlt évek durva menekült- és bevándorlásellenes gyűlöletkampánya azt a célt is szolgálhatta, hogy „felkészítsen arra”, hogy egy elsöprő erejű klímamigrációs helyzetben az autoriter rendszer brutális fizikai erőszakot is alkalmazhasson? Nem a (klíma)menekültet kell tehát gyűlölni, hanem azokat a politikai rendszereket, amelyek máshol és itt embertelen helyzetbe sodorják őket. Ebben a kivételes állapotban a megszokott paradigmákban való gondolkodás nem lesz elegendő, és ezért kell ultimátumot intézni a fennálló gazdasági és politikai rendszer egésze felé. Az alkalmazkodásért és a túlélésért vívott harcunk nem lehet sikeres, ha nem mondjuk ki, hogy az ember által okozott klíma- és ökológiai válság fő oka az a globális kapitalista struktúra, amelynek rabjaivá váltunk. Ebben a szellemben kell hangsúlyozni azt is, hogy ugyan globális megoldásokra van szükség, de a válság elleni védekezésben, a túlélésért folytatott küzdelemben elsősorban az államra kell, hogy támaszkodjunk.

Ezért nagyon fontos lenne mihamarabb visszaszerezni a magyar államot az azt fogva tartó orbáni magánérdek-hálózattól, ugyanis saját magunk és mások túlélése múlik mindezen! Jogunk van a túléléshez, ez azonban semmit sem ér politikai lehetőség nélkül!