Az a megtiszteltetés ért, hogy 2024. szeptember 9-én ELTE Ezüst Eötvös Emlékérmet kaptam az ELTE Állam- és Jogtudományi Karától.
Antal Attila
Friday 13 September 2024
Friday 30 August 2024
Antal Attila: A jog és a rendkívüli eszközökkel való kormányzás. Jog és politika a válságok korában (ELTE Eötvös Kiadó, 2024)
Az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában megjelent legújabb kötetem, amely a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Posztdoktori Kiválósági Programja keretében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán A rendkívüli jogrend a globális ökológiai és járványügyi válságok tükrében (NKFIH-azonosító: 139007) címmel végezett kutatásaimat foglalja össze.
A kötet elérhető az ELTE Eötvös Kiadónál és az ELTE Reader-en.
Tuesday 9 July 2024
Authoritarian Populism, Environmentalism and Exceptional Governance in Hungary (When Power Goes Green – The Politics of Ecological Emergency in the Shadow of Authoritarianism, 10 July 2024, Universität Hamburg)
I am participating at the When Power Goes Green – The Politics of Ecological Emergency in the Shadow of Authoritarianism workshop at 10th July 2024, organized by Humanities Centre for Advanced Studies “Futures of Sustainability” at Universität Hamburg. My presentation is about Authoritarian Populism, Environmentalism and Exceptional Governance in Hungary.
Friday 5 July 2024
Mit kezdünk a romokkal? (Népszava Visszhang, 2024. június 29.)
A Népszava Visszhang 2024. júnis 29-i mellékletében arról, hogy mi lehet a magyar baloldallal.
Mit kezdünk a romokkal? E címmel vezette fel válaszát Antal Attila jogász, politológus. Mint mondja: a baloldal nem 2024-ben bukott meg, hanem 1989-ben (amikor nem volt képes felvállalni saját múltját), és 1990-ben (amikor önmagát és politikáját visszavonhatatlanul a liberálisok mércéihez kezdte igazítani), meg 1994-ben (amikor nem tudott ellenállni a neoliberális megszorítások politikájának), továbbá 2004-ben (amikor azt hitte, hogy Tony Blairt eltáncolva lehet baloldalt építeni – pedig ezt a brit Munkáspárt is megszenvedte), valamint 2006-ban (amikor a hatalom megtartása ismét csak fontosabb volt, mint az eszmék), illetve 2009-ben (amikor azt hitték, hogy a neoliberális receptet megint rá lehet erőltetni a magyar társadalomra), és persze végig 2010 után (amikor még ellenzékben sem volt képes meghozni a baloldal azokat a döntéseket, amelyek hiteles baloldalt eredményeztek volna, s a munkásság érdekképviselete miatt ismét csak a hatalmi játszmákat és azt választotta, hogy egyes személyeken keresztül egyre mélyebbre sodródik az Orbán-rendszerbe).
„Most a magyar társadalom »összbüntetésbe foglalt ítéletet« mondott a baloldal maradványai felett – véli Antal. – Ez azonban senkit sem tölthet el örömmel, mert 2024-ben az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-rendszert nem lehet baloldalról választással leváltani, hiszen az, ami most történik, nem más, mint a rendszer újrarendezése akár Orbánnal, akár új politikai vezérrel: a magyar társadalom meghatározó része ugyanis jobboldalra szavazott, és a nagytőke az átalakuló rendszer különféle politikai frakcióit támogatja. A magyar társadalom tömegei tehát annyira el vannak keseredve, hogy bármi áron változást akarnak, és eközben még azt a kockázatot is hajlandók bevállalni, hogy a régi vezért egy újjal helyettesítik. Mindez óriási tragédia és egyúttal hihetetlen felelősség a baloldal maradványain, hiszen a jobboldali autoriter rendszer elérte azt, hogy a társadalom megelégszik azzal, ha „kicsit jobb lesz”: visszakap némit a szabadságjogokból és alkotmányosságból, nem omlik össze rögtön az egészségügy és az oktatás, nem uralja a mindennapokat az ezer fokon égő gyűlölet. Persze ezek nem kis dolgok, bár polgáriak, és nem is szabad őket lebecsülni, hiszen mindannyian vágyunk a normális életre. Ugyanakkor a baloldalnak most éppen az lenne a feladata, hogy rendszerszintű kérdésekkel foglalkozzon: megértetni azt, hogy a liberális demokrácia és kapitalizmus vadhajtásaként hogyan jött létre az Orbán-rendszer; az ökológiai és klímaválság korszakában alapjaiban kellene megkérdőjelezni a tőkén alapuló fogyasztói társadalom koncepcióját. De ezekkel a kérdésekkel nem tudunk foglalkozni, mert az összetöpörödött, magukat baloldalinak mondó pártokat belső hatalmi harcok uralják, és Blair szelleme (igaz, hogy már csak a romokon, de) továbbra is táncol. A baloldal valódi ereje sohasem vezérei, hanem vezérlő eszméi voltak. Uralkodni a romokon, és azokból nem egy új világ alapjait lerakni: történelmi és társadalmi felelőtlenség…”
Friday 31 May 2024
Extraordinary Governance Measures as Authoritarian Class Politics (No War but the Class War Conference, May 31 - June 2, 2024, New York)
I held a lecture at No War but the Class War Historical Materialism and Institute for the Radical Imagination Conference No War but the Class War Historical Materialism and Institute for the Radical Imagination Conference, May 31 - June 2, 2024, New York.
Extraordinary Governance Measures as Authoritarian Class Politics
We have entered the era of overlapping crisis (polycrisis). The authoritarian populist right-wing has rapidly reborn in the field of authoritarian state and emergency governance, moreover the COVID-19 crisis gave a new rise this phenomenon. The failures of liberal democracy, which can be called “neo-weimarization”, opened the way of authoritarian right-wing populism and its class politics. The rise of authoritarian populism and the extraordinary governance measures (EGMs) of has fundamentally changed the relationship between law and politics. I will examine the impact of EGMs on democracy and the structure of social classes. The overlapping state of exception rise several dilemmas, since governing by EGMs is not in itself undemocratic, but if the executive power primarily performs its tasks in an extraordinary manner, then this has very serious social and political consequences and this also leaves its mark on democracy. My main claim is that authoritarian populism has found in the EGM the instrument of a new authoritarian class politics. At the same time, governments have shifted strongly in a kind of crisis management direction, which provides incredible opportunities to govern by EMSs, but also takes us incredibly far away from any kind of political, social normality. In examining the political economical practice of EGMs in Hungary, one of the most important directions is the impact of political governance on constitutionalism, the legal system, and the law itself. The Hungarian experience makes it clear that the authoritarian political leadership has used the EGMs to further build and strengthen the national capitalist class, while the social effects of the polycrisis have not been addressed.
Friday 17 May 2024
A rendkívüli eszközökkel való kormányzás közpolitikai hatásai (MPTT Vánforgyűlés, 2024. május 16-17.)
Részt vettem 2024. május 16-17. között a Magyar Politikatudományi Társaság XXIX. Vándorgyűlésén Pécsett. Az előadás címe: A rendkívüli eszközökkel való kormányzás közpolitikai hatásai.
Tuesday 7 May 2024
Antal Attila: Ma a jobboldal határozza meg, mi a baloldaliság (Népszava, 2024. április 30.)
A kelet-közép-európai baloldal a rendszerváltás idején nem tisztázta sem elméletileg, sem politikailag az államszocializmushoz való viszonyát, elvesztette ideológiai párbajképességét, így ma a baloldaliság ki van szolgáltatva a jobboldali értelmezéseknek – állította a Népszavának adott videóinterjújában Antal Attila politológus.
Monday 15 April 2024
Az állam humanizálható, a kapitalizmus nem (Népszava, Szép Szó, 2024. április 13.)
Saturday 13 April 2024
A kivételes kormányzás és a demokrácia a válságok korszakában – Kivételes kormányzás a 2010 utáni Magyarországon (ELTE Eötvös Kiadó, 2024)
Thursday 4 April 2024
Law and Democracy under the Pressure of Extraordinary Governance Measures (MPSA, 4 April 2024)
Monday 4 March 2024
Exceptional Governance Measure in the Era of Climate and Ecological Crisis (FFLCH–University of São Paulo Cultura e Extensão Universitária Summer School March 4-7, 2024)
Wednesday 21 February 2024
Be kell fejezni az állami intézmények kisajátítását (ATV, Egyenes beszéd, 2024. február 20.)
2024. február 20-án az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként a kegyelmi botrány kapcsán kifejtettem, hogy egészen megdöbbentő az, ahogyan a rendszer reagált: jogszabályi szigorítás és Alaptörvény-módosítás bejelentése egy olyan ügyben, amely tekintetében Balog Zoltán legalább 2012 óta tudott az ombudsmani jelentés kapcsán szinte mindent (és 2011-ben is nyomoztak az igazgató ellen). Ezek szerint az Orbán-rendszer 12 éve tudja, hogy komoly gondok lehetnek a gyermekvédelmi rendszerrel és eddig nem tett semmit? Csak akkor fontos a gyermekvédelem, ha kiderül nyilvánosságot kap egy botrány? Vajon lenne ilyen átfogó jogi csomag, ha mindez nem derült volna ki?
Az évértékelőn (bármennyire is szerette volna a kormányzat) nem sikerült lezárni a kegyelmi-botrányt. Egyrészt amíg nem fogjuk tudni, hogy a két lemondott politikust ki kérte és miért a kegyelemre (mert teljesen nyilvánvaló, hogy nem volt szuverenitásuk másként dönteni), addig nincs lezárás. Ha az Orbán-rendszer vezetői tudtak a kegyelmi-ügyről, akkor az tragikus és nem Varga Juditnak kellett volna lemondani. Ha nem tudtak, akkor pedig a miniszterelnök kompetenciája és szuverenitása kérdőjeleződött meg. A kegyelmi-botrány kirobbantásának és a Magyar Péter-féle szivárogtatásnak nem véletlen az időzítése: valóban óriási nyomás lehet az Orbán-rendszeren: hiszen kiderült a miniszterelnök számára az, hogy be lehet látni a hatalmi gépezetébe.
Felvetettem, hogy milyen morális állapotban van az a kormányzópárt, amely több mint egy évtizeden kesztül tudott arról, hogy súlyos gondok vannak a gyermekvédelmi rendszerrel és a tragédia után kegyelmet merészelnek kérni az egyik elkövetőnek.
A közvetlen elnökválaszts kapcsán elnondtam, hogy egy normális országban (s nincs kizárva, hogy fogunk még ilyenben élni) lehetne erről beszélni, hiszen ez a gondolat nem áll távol a mérsékelt jobboldaltól, rehabilitálhatná a köztársasági elnöki intézményt, valamint hatalmi centrum jönne létre a miniszterelnökkel szemben, ami égetően fontos lenne (utaltam arra is, hogy mennyire irreális elfogadni azt, hogy a kormányfő "jelöli" a köztársasági elnököt, hiszen közjogilag nincs ilyen kompetenciája).
A háromból két köztársasági elnök bukása, a kegyelmi botrány, valamint az ÁSZ ellenzéki pártokat érintő legújabb bírsága kapcsán végre el kellene gondolkodnia az Orbán-rendszernek, hogy meglehetősen kontraproduktív az összes állami intézmény kisajátítása és a kormányfő alá rendelése.
Friday 2 February 2024
A válságok és kivételes jogrendek történeti perspektívában (Múltunk, 2023/4.)
Thursday 1 February 2024
A kivételes jogrend és a demokrácia (Politikatudományi Szemle, 2023/3.)
Wednesday 17 January 2024
Népszuverenitás nélkül nincs intézményes szuverenitás (ATV, Egyenes beszéd 2024. január 17.)
2024. január 17-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként kifejtettem, hogy jól leírja az Európai Unió (és benne Magyarország) helyzetét, hogy ha egy tagállam szavazatát pénzzel kell és lehet megvásárolni. Az, hogy az Európai Parlament mindezt üggyé teszi nagyon fontos és rámutat arra is, hogy nem csak az EU és Magyarország között van egy vita, hanem az EU intézményei között is, különösen az Európai Bizottság és a Parlament gondolkodik nagyon különbözően.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az Európai Bizottság akkor szabadított fel a kohéziós alapból a Magyarországnak járó 22 milliárd euróból 10 milliárd eurót, amikor az Orbán-rendszer a szuverenitásvédelmi törvénnyel sohasem látott mértékben rontotta le a jogállamiságot, jogbiztonságot, éppen azokat az értékeket, amely hiánya miatt eddig panaszkodott EU. Ursula von der Leyen szerint: „Magyarország elfogadott egy igazságügyi reformot, ami több fronton is megerősítette az igazságügyi rendszert…”. A Bizottságnak látszólag el kellett érnie valamit, Orbánnak pedig pénz kellett: sajnos ennyire egyszerű a dolog. Sajnos az a helyzet, hogy a Bizottság nem érti vagy nem akarja érteni azt, hogy egy autoriter rendszernek nem lehet csak egyetlen elemén változtatni: az autoriter rendszerek nem így működnek.
Kifejtettem azt is, hogy az Európai Parlamentnek igenis van szuverenitása, hiszen az európai démoszt, az európai közakaratot testesíti meg és e nélkül nem beszélhetünk semmilyen más intézményi szuverenitásról. Tehát pl. az Európai Bizottság szuverenitása is erre alapozható. Egyébként ezen a ponton viszi félre az Orbán-rendszer is a szuverneitás-vitákat, hiszen állandóan a kormányzat, az állam szuverenitásáról beszél: a szuverneitás nem csak és nem is elsősorban hatalmi kategória, hanem a nép szuverenitásáról szól.
Az Ficó-Orbán találkozó kapcsán utaltam arra, hogy a két politikusnak szüksége van egymásra, de mindez nem jelenthet tartós szövetséget, pusztán hatalmi egymásrautaltságot. Eléggé aggasztó, hogy a tényleg fontos V4-es együttműködést teljesen ellehetetlenítette Orbán külön utassága, ugyanakkor a mostani magyar-szlovák közeledés mindezt nem fogja tudni helyrehozni. Ha bármi is igaz abból, hogy az Orbán-rendszer segítette (akár a migrációs politika nyomásgyakorló eszközeivel) Ficót hatalomba jutni, akkor az nagyon aggasztó jelenség és pontosan azt mutatja, hogy a szuverenitást fontos értékként beállító Orbán-rendszer előszeretettel avatkozik be más országok belügyeibe.