Thursday, 17 June 2021

REWI-Graz Day of IN(ter)DI(sciplinary) Research 2021

I will participate at INDI 2021 Conference in Graz 18 June, 2021.

My paper is: The climate and ecological emergency in the era of state of exceptions

We live in an era of overlapping states of exceptions: the climate and ecological emergency, the permanent crisis of global capitalism, the migration crisis, the COVID-19 pandemic. Relying on the Hungarian political system, this paper investigates how and why exceptional measures restructure our life. Against the background of the current Hungarian authoritarian populist regime, municipal experiences, and other contemporary tendencies, three main forms of states of exceptions are investigated: (1) the exceptionality of the migration crisis of 2015; (2) the climate emergencies declared by local governments, which are rather political declarations and not legally accepted versions of exceptional measures; (3) the overlapping forms of COVID-19-related emergencies. It can be argued that the main outcome of the exceptional measures is the rise of a new executive power and it is demonstrated how heavily authoritarian regimes rely on the state of exception. Amplifying the authoritarian tendencies and the abusive application of the exceptional legal order, the COVID-19 crisis basically proved that it is worth considering institutionalizing the climate and ecological emergency as a tool in the struggle of resolving the planetary crisis of our time.

The Conference program and other informations are available form here:

18 June 2021

09:00 - 09:15

Welcome

Aula

Christoph Bezemek, Dean of the Faculty of Law

Peter Riedler, Vice-Rector for Financial Affairs, Resources and Location Development

09:15 - 10:45

Climate Change

Chair: Eva Schulev-Steindl

Aula

Attila Antal (ELTE): The climate and ecological emergency in the era of state of exceptions

Mark L. Wilde (University of Reading): Causation and climate change litigation: a ‘bridge too far’?

10:45 - 11:15

Coffee Break 
11:15 - 12:45

AI and Autonomous Driving

Chair: Iris Eisenberger

Aula

Derya Mentes (Hamburg Institute for Social Research): Overcoming binaries: A proposal to think about human cohabitation with AI

Javier Valls Prieto (University of Granada): How to pass from HLEG ethical principles to legal principles
12:45 - 13:45Lunch 
13:45 - 15:00

Digitalization and Cybersecurity

Chair: Bilyana Petkova

Aula

Kim Barker, Enrique Uribe-Jongbloed & Tobias Scholz (Open University, Universidad Externádo de Colombia, University of Siegen): Digitalisation difficulties: Imposing borders on digital content?

Elena Buoso (University of Padova): Digitising public administration in Italy: chances and challenges

15:00 - 15:30Coffee Break 
15:30 - 17:30

Climate Change

Chair: Oliver Ruppel

RESOWI SZ 15.21

Irene Antonopoulos (Royal Holloway): Aligning human rights language with climate change language to promote climate change resilience

Maria Bekiari (LMU): Interdisciplinarity in environmental law: Yes or No?

Larissa-Jane Houston (UniGraz/Stellenbosch University): Climate Change and Sustainable Development: There is no one without the other in Legislative Reform

Sanita van Wyk (Stellenbosch University): Climate change and the role of interdisciplinarity within the functional method of comparative law

 

AI and Autonomous Driving

Chair: Elisabeth Staudegger

RESOWI HS 15.12

Li Yibo (Utrecht University): Legal and economic analysis of the externality of autonomous cars

Susana Aires de Sousa (University of Coimbra): Autonomous cars, serious harms and corporate criminal liability

Nynke Vellinga (University of Groeningen): Hacking the highway: a legal framework on cybersecurity of automated vehicles

Hristina Veljanova (University of Graz): How to design trustworthy automated vehicles? Bridging the gap between SSH and technology design
 

Digitalization and Cybersecurity

Chair: Tina Ehrke-Rabel

Aula

Cody Busia (KU Leuven): Keep on keeping on: Electronic identification as a vehicle for continued government service delivery in crisis situations

Elisa de Belvis (University of Padova): Digital data and privacy among partners: a critical approach to a technological family law issue

Neringa Gaubienė (Vilnius University): Problems of digital assets in court enforcement processes

Luana Martin-Russo (European University Viadrina): Transparency made useful: A computational analysis of parliamentary procedure

Réka Pusztahely and Ibolda Stefán (University of Miskolc): Household social robots – special issues relating to data protection

Julia J.A. Shaw (De Montfort University): Investigating the disruptive impact of transformational technologies: ‘law, what is it good for?’

Tina Ehrke-Rabel, Robin Renwick and Nora Schreier (University of Graz and Trilateral Research): The digital avatar on a blockchain: E-Identity, anonymity and human dignity

Peter Pichler (University of Graz): Digitalization as a historical key process in the Styria heavy metal scene, c. 2000 to the present.

Sunday, 13 June 2021

Közéleti megnyilvánulások az Orbán-rendszer, a Fudan-ügy kapcsán (Csatt, Hírklikk)


2021. június 7-én az ATV Csatt című műsorának vendége voltam, ahol a Fudan-ügyről, az Orbán-rendszerről és többek között arról beszélgettük, hogy kormányzati és ellenzéki oldalon mennyire mélyen húzódó törésvonalak vannak.



Friday, 4 June 2021

A globális válságok és a biopolitika - szekciók a Magyar Politikatudományi Társaság XXVI. Vándorgyűlésén

A Magyar Politikatudományi Társaság XXVI. Vándorgyűlésén, amely 2021. június 3-4. között online került megrendezésre a Debereceni Egyetem szervezésében én vezettem  A globális válságok és a biopolitika című panelt az alábbi összetételben.


1. A globális válságok és a biopolitika

Szekcióvezető: Antal Attila (adjunktus, ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet; koordinátor, Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhely)

Beléptünk a válságok korszakába: a globális kapitalizmus visszatérő gazdasági és pénzügyi válságai, az Európai Unió véget nem érő válságai, a globális klíma- és ökológiai válság, a menekült- és bevándorlási válság és legújabban a koronavírus okozta járványügyi, gazdasági és társadalmi válság határozza meg a mindennapjainkat. Ezek a jelenségek korántsem újak, azonban a 21. század első évtizedeiben értünk el egy olyan periódusba, amikor egyrészt megerősödött a különféle válságok intenzitása, másrészt egymásra rakódott a válságok hatása. Abban a tekintetben ugyanakkor egészen biztosan fordulópont következett be, hogy immáron „biopolitikai válságokról” beszélhetünk: vagyis a rétegződő válságok olyan mértékben érték el az emberi mindennapjait és kezdték el azokat hihetetlen mértékben befolyásolni, amire a társadalmak nem voltak felkészülve, felkészítve. Meg kell említeni azt is, hogy a biopolitika abból a szempontból is meghatározza korszakunkat, hogy a sokféle válságot kezelni próbáló kormányzatok már jó ideje rájöttek arra, hogy politikai szempontból elsősorban a válságok megoldása, hanem azok átpolitizálása, generálása a kifizetődő. A kormányzatok mind a válságok megoldásában (például: globális megfigyelési rendszerek, a pandémiával együtt járó szigorítások, rendkívüli jogrend bevezetése), mind azok további generálásában (például: a menekült- és bevándorlás ellenes kampányok) alkalmaznak biopolitikai eszközöket. Sokáig a főáramú politikatudomány és társadalomtudományok nem minden tekintetben támaszkodtak a kritikai megközelítések, így a biopolitikai elemzés tárházára. A szekció célja a biopolitikai megközelítés és elemzés hazai recepciójához való hozzájárulás. A szekció a lehető legszélesebb értelemben kíván foglalkozni a válságok biopolitikai sajátosságaival, ezért minden olyan absztraktot befogad, amely a politika- és a társadalomtudomány, a természettudomány eszközeivel tekintenek rá a globális válságokra, és azok biopolitikai aspektusait mutatják be.

2021. június 4.

09.00-10.20

1.1. A biopolitika elméleti és történeti aspektusai

Antal Attila (PhD, adjunktus, ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, koordinátor, Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhely): Létezik-e demokratikus biopolitikai alternatíva a kivételes állapotok időszakban? 

Marosán Bence Péter (PhD, adjunktus, BGE Külkereskedelmi Kar Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék): Klímaválság és kapitalizmus. Egy ökomarxista javaslat. 

Nyiri Szabolcs (egyetemi hallgató, Debreceni Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem): A panoptikon rizomatikus elemzése. Avagy a tekintet normalizáló hatásának deleuziánus olvasata.

Pap Milán (tudományos segédmunkatárs: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Közigazgatási Kar Molnár Tamás Kutató Központ): Államszocialista Panoptikon. Megfigyelés, gondoskodás és társadalomtudomány a Kádár-korszakban.

10.30-11.50

1.2. Gazdasági és koronaválság, digitális biopolitika

Csath Magdolna (D.Sc., kutatóprofesszor, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Nemzeti Közszolgálati Egyetem): Globális átrendeződés és a magyar gazdaság lehetséges mintázatai.

Krasz Péter (doktorandusz, ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet): Digitális biopolitika.

Teknős László (PhD, adjunktus, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Kar, Katasztrófavédelmi Intézet): Az EU polgári védelmi mechanizmus COVID-19 helyzettel kapcsolatos válságkezelésének elemzése, értékelése.

Az általam tartott előadás diasora elérhető az Academia.edu oldalamon.

Wednesday, 26 May 2021

Socialism in Central and Eastern Europe and Austro-Marxism - 29-30 May 2021

I will participate at this conference, which is organized by trasform!, 29-30 May, 2021.


Program

Saturday, 29 May
State theory and Austro-Marxism Panel

9:30 – 10:00: Welcome and Introduction

10:00 – 10:30 The great transformations of the bourgeois state. A reminder of some unjustly forgotten innovations in the political theory of Marxism, Michael Krätke

10:30 – 10:45 Discussion

10:45 – 11:00 Coffee break

11:00 – 11:30 Otto Bauer, from the critique of nationalism to the contestation of the colonial order, Jean-Numa Ducange

11:30 – 11:45 Discussion

11:45 – 12:15 Austro-Marxism and Democratic Socialism Today, Walter Baier

12:15 – 12:30 Discussion
Austrian School and Austro-Marxism Panel

14:00 – 14:30 The Other Austrian School, Michael Krätke

14:30 – 14:45 Discussion

14:45 – 15:30 Helene Bauer against Ludwig Mises on Marginal Utility Theory, Dunja Larise

15:30 – 15:45 Discussion

15:45 – 16:00 Coffee break

16:00 – 16:30 Woytinsky, Hilferding and the fiscal orthodoxy of interwar social democracy, Engelbert Stockhammer

16:30 – 16:45 Discussion


Sunday, 30 May
Austro-Marxism and Eastern Europe Panel

10:00 – 10:30 Sima Marković, The Austro-Marxist Who Wasn't, Stefan Gužvica

10:30 – 10:45 Discussion

10:45 – 11:00 Coffee break

11:00 – 11:30 The Heritage of "Neoliberal" Monarchy: The Impact of Vienna Circle and Austro-Marxism on Hungary, Antal Attila

11:30 – 11:45 Discussion

11:45 – 12:15 The Ambiguities of the Austro-Marxist Legacy in Interwar and Postwar Yugoslavia: Receptions, Adaptations, and the Contestation of Concepts, Una Blagojević

12:15 – 12:30 Discussion
Women in Austro-Marxism Panel

13:30 – 14:00 Marianne Pollak, Marion Löffler

14:00 – 14:15 Discussion

14:15 – 14:45 (Title soon to come), Petra Unger

14:45 – 15:00 Discussion

15:00 – 15:15 Coffee break

15:15 – 15:45 (Title soon to come), Barbara Serloth

15:45 – 16:00 Discussion

16:00 End of conference



Monday, 17 May 2021

Book symposium at Thirty Years of Capitalist Transformations in Central and Eastern Europe Conference

It will be a great opportunity and honour to speak about my book The Rise of Hungarian Populism: State Autocracy and the Orbán Regime (Emerald Publishing, Bingley, 2019) at Thirty Years of Capitalist Transformations in Central and Eastern Europe Conference, 20-22 May 2021, organized by the Institute for Social Solidarity (ISS) and the Faculty of Sociology and Social Work of the Babeș-Bolyai University.


The book symposium will be 21 May 2021 4.00-6.00 PM (Bucharest Time Zone) 3.00-5.00 PM (Eastern European Time).


Conveners:
Gábor Scheiring (Bocconi University, Milan, Italy)
Kristóf Szombati (Max Planck Institute for Social Anthropology, Halle - Saale, Germany)

Moderator:
Don Kalb (University of Bergen, Norway)

Participants:


Q3. Book: The Revolt of The Provinces: Anti-Gypsyism and Right-Wing Politics in Hungary (New York, Berghahn, 2018). Kristof Szombati (Max Planck Institute for Social Anthropology, Halle - Saale, Germany)








Wednesday, 12 May 2021

"Sok-sok Noé bárkáját építenek" - interjú a Marosvásárhelyi Rádióban

2021. május 10-én Parászka Borókával beszélgettem a Marosvásárhelyi Rádió "Értsünk szót" című műsorában a 2019-ben a Napvilág Kiadónál megjelent Kivételes állapotban. A modern politikai rendszerek biopolitikája című könyvem kapcsán a kivételességről, a rendkívüli jogrendről és a koronaválságról.

"A globális kapitalizmus felelős a vírus megjelenéséért és a világjárvány kialakulásáért – állítja meghívottunk, Antal Attila, akivel a Kivételes állapotban. A modern politikai rendszerek biopolitikája című kötetéről beszélgettünk. Feladata-e az államnak, hogy biztosítsa az állampolgárok biológiai biztonságát? Jár-e az állampolgárnak állampolgári jogon a biológiai érinthetetlenség, intaktság? A második világháború után, amikor az egész világ a globális béke kiépítésére készült, ellentmondásos módon elindult az egymást követő lokális háborúk folyamata, amely mára globálissá vált. Állandóvá váltak a válságok és a válságokra beláthatatlan idejű, rendkívüli jogrenddel válaszolnak a kormányok. Lehet-e a kríziseket alkotmányos diktatúrával kezelni, és le lehet-e zárni a rendkívüli jogrend korát? Sok-sok “Noé bárkáját” építenek a mai rendszerek, amelyek végül keveseknek nyújtanak menedéket, de sokak számára jelenthetik a végleges katasztrófát – hangzik el interjúnkban. Az Antal Attilával rögzített beszélgetés itt hallgatható vissza."

Monday, 3 May 2021

Hungary: Constitutionalized Populist Dictatorship

I will participate at Association for the Study of Nationalities (ASN) Annual World Convention.

Thursday May 6, 10.00-11.30 AM EST (Eastern European Time, EET:4 PM - 5.30 PM)

CHAIR
Zsuzsa Csergő (Queen’s U, Canada)

PAPERS

Courtney Blackington (UNC Chapel Hill, US): Partisanship, Populists, and Plane Crashes: Can Populist Partisanship Drive Conspiratorial Beliefs?

Robert Sata: (Central European U, Austria): Illiberal Populism: A Synergy of Xenophobic Nationalism,
Identitarian Religion and Anti-Gender Mobilization?

Attila Antal (Eötvös Loránd U, Hungary): Hungary: Constitutionalized Populist Dictatorship

Valentin Behr (U of Strasbourg, France): Is There a “Populist” Ruling Elite? Insights from Poland. Co-authored with Andrzej Turkowski (U of Warsaw, Poland)

DISCUSSANT
Lenka Bustikova (Arizona State U, US)

Saturday, 24 April 2021

Environmental justice and autocracy in Eastern Europe: The case of Hungary in a Routledge book

It is my great privilege that my case study has been published with the title Environmental justice and autocracy in Eastern Europe: The case of Hungary in Stacia Ryder, Kathryn Powlen, Melinda Laituri, Stephanie A. Malin, Joshua Sbicca, Dimitris Stevis (eds.) (2021): Environmental Justice in the Anthropocene From (Un)Just Presents to Just Futures. New York: Routledge. 

There will be a Book Launch, more information on Colordo State University Center for Environmental Justice's website

May 19th, 9:30-11 AM (Mountain) 5.30 PM - 7 PM (Eastern European Time (EET)

9:30 – 9:40: Welcome and Introductions, Melinda Laituri
9:40  9:50:  CEJ at CSU, Josh Sbicca
9:50 – 9:55: EJ in the Anthropocene, Christine Winter, University of Sydney
9:55 – 10:50: EJ in the Anthropocene contributor panel presentations and discussion, Moderator, Stacia Ryder
10:50-11:00: Closing comments, CEJ Steering Committee

Book Description

Through various international case studies presented by both practitioners and scholars, Environmental Justice in the Anthropocene explores how an environmental justice approach is necessary for reflections on inequality in the Anthropocene and for forging societal transitions toward a more just and sustainable future.

Environmental justice is a central component of sustainability politics during the Anthropocene – the current geological age in which human activity is the dominant influence on climate and the environment. Every aspect of sustainability politics requires a close analysis of equity implications, including problematizing the notion that humans as a collective are equally responsible for ushering in this new epoch. Environmental justice provides us with the tools to critically investigate the drivers and characteristics of this era and the debates over the inequitable outcomes of the Anthropocene for historically marginalized peoples. The contributors to this volume focus on a critical approach to power and issues of environmental injustice across time, space, and context, drawing from twelve national contexts: Austria, Bangladesh, Chile, China, India, Nicaragua, Hungary, Mexico, Brazil, Sweden, Tanzania, and the United States. Beyond highlighting injustices, the volume highlights forward-facing efforts at building just transitions, with a goal of identifying practical steps to connect theory and movement and envision an environmentally and ecologically just future.

This interdisciplinary work will be of great interest to students, scholars, and practitioners focused on conservation, environmental politics and governance, environmental and earth sciences, environmental sociology, environment and planning, environmental justice, and global sustainability and governance. It will also be of interest to social and environmental justice advocates and activists.

Table of Contents

Foreword Preface: Environmental justice in the Anthropocene PART I Thinking on the Anthropocence Introduction: Just Anthropocene? Dimitris Stevis, Melinda Laituri, Stacia Ryder, Kathryn Powlen, Stephanie A. Malin, and Joshua Sbicca 1. Examining the Anthropocene: A contested term in capitalist times Stephanie A. Malin 2. The selective invisibility of oil and climate injustice in the Anthropocene and beyond Nino Antadze PART II Environmental justice as spatial justice Introduction: Contextualizing spatial justice Joshua Sbicca, Melinda Laituri, Stacia Ryder, and Kathryn Powlen 3. Environmental justice and autocracy in Eastern Europe: The case of Hungary Attila Antal 4. Navigating environmental justice in Chile: The case of Pascua Lama Sherrie Baver 5. Towards socio-ecological inclusion: Scaling up housing innovation in Vienna Michael Friesenecker and Roberta Cucca 6. From water insecurity to water injustice: How tourism produces environmental injustice along Nicaragua’s "Emerald Coast" Sarah T. Romano and G. Thomas LaVanchy 7. Jatropha bioenergy in Yucatán, Mexico: An examination of energy justice Aparajita Banerjee 8. Keeping it local: The continued relevance of place-based studies for environmental justice research and praxis Michelle Larkins 9. Determinants of household electricity consumption in Mexico by income level Mónica Santillán Vera, Lilia García Manrique and Isabel Rodríguez Peña 10. Environmental justice and the Sabal Trail pipeline Julie A. Lester 11. Injustices in implementing donor-funded climate change resilience projects in Bangladesh: North–South dichotomy? Nowrin Tabassum PART III Just transitions Introduction: Pursuing just transitions: growing from seed to blossom Stacia Ryder, Kathryn Powlen, and Melinda Laituri 12. Just energy systems: Five questions and countless responses for regenerative energy ommunities Matthew J. Burke 13. Authoritarian environmentalism as just transition?: A critical environmental justice examination of state environmental intervention in northwestern China KuoRay Mao, Qian Zhang, and Nefratiri Weeks 14. Lessons from Tanzanian forest management: Justice in environmental and climate policy ransitions Jessica Omukuti 15. Is renewable power reaching the people and are people reaching the power?: Creating a Just Transition from the ground-up Caroline Farrell and Mad Stano 16. Contested suburban mobilities: Towards a sustainable urbanism of justice and difference Shimeng Zhou 17. Seeds, chemicals, and stuff: The agency of things in (un)just agriculture regimes Matt Comi 18. "To have a garden is against this system": The revolutionary subjectivity of convivial labor for home kitchen gardeners in San José, CA Gabriel Valle PART IV Just futures Introduction: Looking forward: Challenges and opportunities for a just future Kathryn Powlen, Stacia Ryder, and Melinda Laituri 19. Enhancing environmental and cultural justice outcomes under the National Environmental Policy Act and the National Historic Preservation Act Matthew J. Rowe and Judson B. Finley 20. One earth, one species history, and one future: Earth-Justice in the Anthropocene Saptaparni Pandit and Anindya Sekhar Purakayastha 21. A framework for intergenerational justice: Objections and principles Chaitanya Motupalli 22. Conditional freedom: A governance innovation for climate justice Rita Vasconcellos Oliveira 23. "Building the Bigger We" for climate justice Benjamin Max Goloff Conclusion: The quest for environmental justice Melinda Laituri, Stacia Ryder, Kathryn Powlen, Stephanie A. Malin, Joshua Sbicca, and Dimitris Stevis

Wednesday, 21 April 2021

The Climate and Ecological Emergency in the Era of State of Exceptions

I have a lecture at 15th International Karl Polanyi Conference “The Role of the State in the post-COVID 21st Century” which is organized in collaboration with the Department of Sociology and Anthropology at Concordia University.

Our  panel: Climate Emergency in the Post-Pandemic Era

When: 2:15 PM (8:15 EET), Saturday 24 Apr 2021

URL: https://concordia-ca.zoom.us/j/81026556155

Speakers:

  • Michele Cangiani, Università Ca' Foscari, Italy.If Pandemic Is a Symptom, What is the Disease?

  • Attila Antal, Eötvös Loránd University, Hungary. The Climate and Ecological Emergency in the Era of State of Exceptions.

  • Nadjib Abdelkader, Independent Researcher, France. Can we envisage greater international cooperation, a global Green New Deal, in response to the warnings of the UN IPCC that the world has ten years to avoid the irreversible impact of climate change? Or will governments return to national agendas as countries struggle to rebuild their economies?

  • Chair: Gareth Dale, Brunel University, UK

My paper:

We live in the era of state of exceptions: the climate and ecological emergency, the permanent crisis of global capitalism, migration crisis, the COVID-19 pandemic. Michael Hardt and Antonio Negri argue that the separation of war from politics was a fundamental goal of modern political thought and practice among both liberal and non-liberal political theorists. This consensus is collapsed, and authoritarian populist regimes are interested in introducing the permanent state of exception as it has been elaborated by Giorgio Agamben. Michael Head puts it forward: “The early years of the twenty-first century have seen increasing resort to emergency-type powers or claims of supra-legal executive authority”. Due to the COVID-19 pandemic crisis the rise of emergency power defines our time more than ever. The authoritarian populist regimes understood and applies this state of exception-based form of government. It has been investigated here that the climate and ecological emergency has changed this state of exception-based style of government, because the unprecedent climate and ecological tragedy require us to change our thinking about law and politics. I propose here that the new style of state of exception is induced by anthropogenic clime change and ecological disaster. It has been analysed here how several European municipalities and cities declared politically the climate emergency and what are the main policy and political outcomes of this new instrument In this paper, it has been argued how climate and ecological emergency should be regulated and can be a fundamental new form of state of exception.



Friday, 16 April 2021

Authoritarian Populism and Climate Emergency in Hungary (MPSA2021)

The populist turn from an anti-climate position to an authoritarian populist green agenda in Hungry has been elaborated in this paper. First, the theoretical background of environmentalism and democracy/autocracy will be analysed. It is to say that the relationship between democracy and the environment is quite contradictory, we can say that although democracy has a demonstrable effect on the quality of the environment and sustainability, it is not worth absolutizing. That is why we should put an emphasize on the environmental approach of authoritarian regimes. From 2010, the Orbán regime elaborated a controversial attitude toward green politics, on the on hand, it can be characterized climate denialism and demolition of environmental institutions, on the other hand, a green Fundamental Law has been accepted. In the second half of 2019 and early 2020, the regime started to create a new conservative green agenda. Although, this authoritarian populist greening is far not based on the eco-authoritarian traditions. In this paper, it has been challenged that the authoritarian populist actors are hostile to environmental policies. The Orbán regime proved very adaptive in the case of climate emergency and it is about to elaborate an own climate agenda. At the same time, it also means that the regime is unable to face with the real nature of climate emergency. The crisis caused by the COVID-19 has been used by the regime to introduce an exceptional power and ruling by decree. In fact, the regime relied on exceptional governance before the COVID-19 crisis since the migration crisis of 2015. The authoritarian populist regime recognized the political opportunities of the exceptional governance long before the overlapping crisis.


Environmental Political Theory: Planetary Politics Thu, April 15, 10:40am to 12:10pm CDT (5:40 to 7:10pm CEST)

Chair: Andy Scerri*, Virginia Polytechnic Institute and State University

Attila Antal, Eotvos Lorand University: Authoritarian Populism and Climate Emergency in
Hungary

Kamran Moshref, The Graduate Center, CUNY: Towards Planetary Political Theory: Hannah Arendt’s Earth Vision

Disc.: Andrius Galisanka, Wake Forest University and Andy Scerri, Virginia Polytechnic Institute and State



Thursday, 25 March 2021

Az Európa-erőd kínzókamrái - recenzió az Új Egyenlőségen

 A cikk az Új Egyenlőségen jelent meg 2021. március 24-én.


Recenzió Jean Ziegler: Leszbosz, Európa szégyene című könyvéről (ford.: Piróth Attila, Bègles–Budapest: Théâtre le Levain és a Le Monde Diplomatique magyar kiadása, 2021).

„Az öncsonkítás egy segélykiáltás.” (122. old.)

„Az üldözött ember számára nem létezik illegális határátlépés.” (41. old.)

Jean Ziegler könyvét nem „kell” elolvasni, de ha emberek akarunk maradni az embertelenségben, akkor feltétlen ajánlott. Jean Ziegler, aki szociológiát oktatott a Genfi Egyetemen és a párizsi Sorbonne-on, alelnöke volt az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága mellett működő tanácsadó testületnek és speciális jelentéstevő is volt az élelemhez való jog kapcsán, számára ENSZ-tisztviselőként nem ismeretlenek a globális világproblémák és tragikus esetek: számos ilyen kérdéssel foglalkozott már a világélelmezéstől a bioüzemanyagok éhezést és mezőgazdasági katasztrófát kiváltó hatásaiig, felemelve a szavát az általa gyilkosságnak nyilvánított gyermekéhezés ellen.

Ziegler tehát belülről ismeri az ENSZ emberi jogi intézményrendszerének és rezsimjeinek a működését, ezért is valószínűsítem, hogy élete egyik legnehezebb vállalkozása lehetett e könyv megírása. A Leszbosz, Európa szégyene műfajában vegyes, egyszerre tekinthető személyes benyomások és elemzések fragmentumainak, valamint a mélyen érintett ember személyes stílusában megírt, a kortárs Európa egyik legbrutálisabb emberi jogi katasztrófájáról tudósító jelentésnek. Ez az ismertetés is ebben a szellemben íródott.

Európát meg kell védeni a „barbároktól”!

„Spanyolul moría annyit tesz: meg fog halni. És hát ez az, ami Moriában történik. Apránként meghalunk. Csendben. Belül.” (124. old.)

„Az egyetlen probléma, hogy a ruhák általában túl nagyok. Az európaiak többet esznek és testesebbek, mint a menekültek” – mondja Ziegler könyvében Philippa, a The Hope Project kulturális központ egyik alapítója. A menekülteknek kiosztott túlméretes ruha vagyunk. Ebben összegződik mindaz, amit és ahogyan az Európán kívüli perifériákról és az ott élőkről gondolunk. Persze, nem szabad lebecsülni a humanitárius segítségnyújtás erejét, de a könyv húsbavágóan veti fel azt, ami a katasztrófa egyik kulcskérdése: akarunk-e érdemben segíteni a menekülteknek? Egyáltalán meg akarjuk-e valójában érteni azt, hogy miért és hogyan kerültek ide? A kötetben bemutatott számos egyéni és civil példa (amelyekre még visszatérek) ellenére azt kell mondjam, hogy társadalmi és politikai szinten egyáltalán nem: az a mód, ahogy a menekültekkel bánunk Európa határainál, azt mutatja, hogy egyáltalán nem rajtuk, hanem saját magunkon akarunk segíteni. Sőt, éppen Ziegler világít rá a legborzasztóbb dologra: az európai nemzetállami és uniós politikai rendszerek éppen azokat az eszközöket (emberi jogok, uniós menekültügyi szabályok) fordították a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők ellen, amelyek a megsegítésükre lettek kitalálva. Európa egyenlő lett önnön határaival és az Európa-erőd határainál kínzókamrák rendszere működik. Ezek nem mások, mint az Égei-tenger ún. „hotspotjai”, vagyis a menekültek érkezési befogadó állomásai (Leszboszon, Kószon, Leroszon, Számoszon és Híoszon). 

Ziegler könyvéből – amely elsősorban a leszboszi helyzettel foglalkozik – kiderül, hogy a hotspotok korántsem elsősorban a segítségnyújtás színterei, hanem valójában az elrettentés eszközei (135. old.), ahol az EU a terror stratégiáját alkalmazza (10. old.). A menekültek és bevándorlók személyes, családi, társadalmi tragédiák eredményeképpen próbálnak új életet kezdeni. Polgárháborúk, törzsi villongások, az élethez szükséges alapvető erőforrások hiánya, mindezek hátterében pedig a globális ökológiai és klímaválság hozták őket Európa határaihoz. Biztonságra, megélhetésre, egészségre, jövőre vágynak. Mi pedig, azok, akik tulajdonképpen kitalálták azt, hogy ezekhez mindenkinek joga is van, most azt mondjuk nekik, hogy ez egy hazugság, és csak annak van bármihez is joga, aki meg tudja magának engedni. Azt mondjuk a menekülőknek, hogy nincs rájuk szükség. De ha onnan, ahonnan érkeztek, elüldözték őket, Európában pedig nem fogadják be őket, akkor hol van joguk, lehetőségük lenni ezeknek az embereknek? Egyszerűen szűnjenek meg? Legyenek öngyilkosok? Tűnjenek el az univerzumból pusztán azért, hogy nekünk könnyebb legyen? Ziegler könyve kínzó őszintéséggel mutat rá, hogy Európa az EU intézményrendszerének zord személytelenségével valójában pont ezt mondja.

Felépült tehát az Európa-erőd. Nem most, hanem jóval korábban, csakhogy az erőd falai akkor bontakoznak ki a ködben, pontosabban akkor figyelünk oda rájuk, amikor különféle krízisek miatt még magasabbra emeljük azokat. Kétségbeesve reteszeljük magunkra a biztonsági ajtóinkat, közben pedig nem vesszük észre, hogy ezzel nem másokat zárunk ki, hanem éppen magunkat zárjuk be. Bezárkózunk saját elefántcsonttornyunkba, ahová – azt hisszük – már nem hallatszik el a kínzókamrákban vergődők segélykiáltása. A könyv azért lehet sokak számára kellemetlen, mert felerősíti a szenvedők hangját, arcot ad annak, amit ismeretlen tömegnek szeretnének hinni és láttatni Európa tekintélyelvű, szélsőjobboldali politikusai. A menekültekkel szembeni vak düh, amelyet a kelet-közép-európai kormányzatok, legerősebben talán az Orbán-rendszer képvisel, azt a rasszista újgyarmati magatartást jeleníti meg, amelynek szellemében a Nyugat-Európa félperifériája most elnyomó hatalomként (valamiféle viszonylagos centrumként) viselkedhet a periféria legelesettebbjeivel szemben.

Ezt Nyugat-Európában sokan perverz megelégedéssel fogadják: „lám, csak tanultak ezek is valamit és még a piszkos munkát is elvégzik”. Ziegler írása lendületes kiáltvány mindezzel szemben, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy az Orbánhoz hasonló idegengyűlölő retorika nem biztos, hogy célt ért volna, ha az európai elit nem egyezik ki vele, és – sok szempontból – nem képviseli maga is ezt az embertelen politikát.

Ursula von der Leyen, a „Bizottság új elnöke számára az erőszakos visszafordítás alkalmazása és az egyetemes menedékjog kimondatlan megtagadása egy világosan kinyilvánított meggyőződésben gyökeredzik: meg kell védeni Európát a barbároktól!” (132–133. old.). A könyv éppenséggel arról szól, hogy éppen mi, európaiak vagyunk a „barbárok”, és mi akarjuk magunkat megvédeni, a „barbárok” akarják magukat megvédeni.

Az európai intézményrendszer „normál” működése

„A mi feladatunk nem a hajótöröttek megmentése, hanem a határok biztonságának garantálása.” (20. old.)

Számomra a kötet legmegdöbbentőbb mozzanata (a mérhetetlen szenvedés leírása mellett) az, hogy Ziegler közérthetően világít rá arra – amit persze mindig is tudtunk –, hogy a kötetben leírt szörnyűségek nem valamiféle „kivételes helyzet” szüleményei, hanem nagyon is hozzátartoznak az EU-s intézményrendszer mindennapi működéséhez. A politikai felelősséget viselőkön túl a szerző még három fontos felelőst nevez meg: az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget (Frontex); az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (European Asylum Support Office – EASO), amelynek feladata a menedékkérelmek első elbírálása, vagyis élet és halál urai a menekültek felett; valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, amely érthetetlen módon távol tartja magát a hotspotoktól.

Az EU korábban jelzett célja teljesen világos: az elrettentés. „Ma a hotspotok egy pontos stratégia szolgálatában állnak: az elrettentés és a terror szolgálatában. A cél: olyan rémületet gerjeszteni, hogy az üldözöttek letegyenek országuk elhagyásáról. A menekültek között élénk az információáramlás. Az EU sötét bürokratái remélik, hogy ez a stratégia eltántorítja a jelölteket a száműzetéstől. Mivel az üldözöttek az »európai életforma ellenségei«, vagy ahogy a lengyel miniszterelnök mondta, »fenyegetést jelentenek a kontinens etnikai tisztaságára«, jobb, ha rettegnek a Leszboszon és más hotspotokon uralkodó életkörülményektől. Azzal, hogy a hotspotokon a borzalmas emlékű koncentrációs táborokat idéző viszonyokat hagynak kialakulni, a brüsszeli gonosztevők a menekültek áradatát igyekeznek elapasztani” (135. old).

Az EU eszköztára azonban nemcsak a passzív fenyegetésre terjed ki, hanem az aktív, menekültekkel szembeni erőszakra is: „Az Égei-tengeren a NATO és a Frontex hadihajói, a görög parti őrség géppuskával felszerelt gyorsnaszádjai tovább vadásznak a menekültek lélekvesztőire: erőszakkal feltartóztatják őket, és lelkiismeret-furdalás nélkül idéznek elő hajótörést, vízbefúlást. Egy ideje új stratégiát is alkalmaznak. Ha a menekülteknek sikerül elkerülniük a visszafordítási műveletet, és partra szállniuk Leszboszon, a görög rendőrök arra kényszerítik őket, hogy szálljanak vissza gumicsónakjukba, majd erővel visszabocsátják őket a tengerre” (10. old.). Ziegler azt is leírja, hogy az EASO hivatalnokainak szemére vetik, hogy – önként vagy hanyagságból – gyakran elfelejtik megkérdezni a menekültektől, hogy státuszuk alapján rendkívül sérülékenyek-e, így lehetőségük nyílik arra, hogy kizárják őket a státusz nyújtotta védelemből.

Messzire vezet, de Ziegler kapcsán érdemes felvetni azt a kérdést is, hogy itt nem pusztán az EU intézményrendszerének tekintélyelvű működésmódjáról van szó, hanem a teljes emberi jogi nemzetközi rezsim használhatatlansága, ellentmondásos jellege merül fel. A szerző élesen veti fel a problémát: „EU: értékközösség. Alapzatát az emberi jogok alkotják. A menedékjog felszámolásával, a menekülteket megillető jogok kirívó megsértésével az EU maga rombolja le azokat az alapokat, amelyekre 1957 óta épült” (130. old.).

Ziegler több fontos álláspontot, elvi meggyőződést idéz, amelyekből világos, hogy az, ami az Európa-erőd határainál történik, szemben áll az európai alkotmányossággal. Benjamin Lewis, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának jogásza szerint: „…a hotspotok valójában fogdák, amelyek sértik a szabadságot és több emberi jogot, kiváltképp az egészséghez való jogot, a megfelelő lakhatáshoz való jogot, a családhoz való jogot, a kínzás és egyéb embertelen bánásmódok tilalmát és a menedékjogot, valamint a nemzetközi közjog által biztosított minden egyéb védelmet” (133. old).

Butrosz Butrosz-Gáli, az ENSZ hajdani főtitkára szerint: „Az emberi jogok referenciakeretként az emberiség közös nyelvét alkotják, amelynek segítségével a népek egyszerre érthetik meg egymást és írhatják meg saját történetüket. Az emberi jogok, definíciószerűen, minden politika végső normái” (129. old). Ennyi jogtalanság és szenvedés láttán joggal merül fel bennünk a kétely: ami az Európa-erődben történik, az valójában nem a joggal való visszaélés, hanem maga a jog által intézményesített embertelenség.

Ziegler maga is szeretne hinni abban, hogy ami történik, jogellenes, ugyanakkor a kötetben megszólalók tehetetlensége, döbbenete, értetlensége pontosan mutatja azt, hogy mennyire bénító hatása van a joggá emelt jogtalanságnak, vagyis annak, hogy hagyunk megtörténni egy humanitárius katasztrófát és annak súlyosbodásához tevőlegesen is hozzájárulunk.

A civil összefogás mint az egyetlen lehetőség?

„A művészet fontos. Mindazok után, amit megéltek, a rájuk leselkedő reménytelenség közepette muszáj, hogy a lelkük fellélegezhessen. De talán a test méltósága is ugyanilyen fontos.” (85. old.)

„Ha a Frontex nem tartotta volna fel két órán át a csónakot a part közelében, vagy ha átengedte volna orvosunkat a menekültekhez, a csecsemő minden bizonnyal életben maradt volna.” (24. old.)

Van-e, lehet-e katarzis? Létezik-e megoldás a kötet által leírt embertelenségre? A magam részéről meglehetősen szkeptikus vagyok, ugyanis az európai értékrend annyira mélyen sérült és a jogrendszer olyannyira elembertelenedett, hogy intézményes válasz aligha várható. Ha van kiút, akkor az csakis a Ziegler által jelzett irányból érkezhet: csakis az egyéni szolidaritástól és az állami erőszakkal is szembeszálló civil kezdeményezésektől remélhető.

Ahogyan a szerző kifejti: „A jogállamiság kikényszerítésére, a brüsszeli komisszárok önkényével szemben a menedékjog és minden egyéb emberi jog betartatására, a jelenlegi gyilkos politika legyőzésére csak akkor van bármiféle esély, ha a társadalmi mozgalmak és a civil társadalom egyéb szervezeteinek aktivistái kollektíven lépnek fel” (134. old.). A kötet részletesen tárgyalja a menekülteket jogilag, egészségügyileg, kulturálisan, lelki szempontok szerint segítő kezdeményezéseket, projekteket: The Hope Project (84. old.), Nan étterem (85. old.), Refugee Support Aegean (86. old.), Lesvos Solidarity (86. old.), az Orvosok Határok Nélkül folyamatos jelenléte (94., 121. old.), valamint a leszboszi szigetlakók saját menekült felmenőik okán érzett általános szolidaritása (84–85. old.).

A segítségre pedig szükség van. Két olyan szempontra is felhívja a kötet a figyelmet, amely álláspontom szerint alkalmas lehet a szolidaritási láncolatok európai továbbszövésére. Az egyik a fizikai segítség mellett a mentális védelem, a másik pedig a gyermekek helyezte. Ziegler a begyűjtött tapasztaltok alapján rámutat arra, hogy a várakozás és a tájékoztatás szinte teljes hiánya mekkora szorongást jelent: „A menekültek többsége reményvesztett. A hosszú várakozás, a fogvatartási körülmények, a jövőt illető teljes bizonytalanság és az EASO-val szembeni tehetetlenség felőrli őket. Az ebből adódó trauma sokaknál hozzáadódik a származási országukban – a bombázások alatt, a kínzókamrákban – megélt szenvedésekhez. És ehhez jön még sok esetben a menekülés kálváriája” (121. old.).

Ennek pedig beláthatatlan következménye van, és itt bontakozik ki a menekültek igazi tragédiája, valamint az EU igazi felelőssége: hiába nyernének is egyszer csak bebocsátást ezek az emberek az EU-ba, nagy részük a táborokban elszenvedett mentális hatására végleg összeroppan.

Alessandro Barberio, az Orvosok Határok Nélkül pszichiátere kifejti: „Sokéves orvosi praxisom alatt soha nem találkoztam annyi emberrel, aki olyan súlyos mentális egészségi problémától szenvedett volna, mint jelenleg Leszbosz szigetén a menekültek. Az általam megvizsgált személyek nagy többsége pszichotikus tüneteket mutat, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat fogalmaz meg – vagy meg is kísérelte az öngyilkosságot. Állapotuk nem teszi lehetővé, hogy ellássák az olyan elemi mindennapi funkciókat, mint az alvás, a normális étkezés, a test megfelelő higiéniájának fenntartása vagy a másokkal folytatott normális kommunikáció… Amikor megérkeznek Leszboszra, úgy gondolják, hányattatásuk véget ért. Aztán rájönnek, hogy a rémálom folytatódik. Moria táborában hosszú várakozásra kell berendezkedniük, és semmit sem tudnak csinálni” (123. old.).

Mindez ezerszeresen igaz a kiszolgáltatottak legrosszabb helyzetű csoportjára, a (gyakran minden családtagjukat elvesztett, kísérő nélküli) gyermekekre. Ziegler utal rá, hogy 2019-ben az Égei-tenger öt hotspotján fogva tartott menekültek több mint 35%-a volt gyermek, akik számára nem biztosított a hozzáférés az oktatáshoz vagy a sokat emlegetett „koruknak megfelelő tevékenységekhez” (105. old.).

Hozzáteszi: „Moriában sok olyan ember – szírek, irakiak, afgánok, irániak stb. – beszámolóját jegyeztem fel, akik gyakran rettenetes viszontagságokon mentek keresztül. Legtöbbjük számára a menekülés hosszú kálvária volt: kínzás, kényszerítés, kifosztás, embertelen körülmények közötti önkényes fogva tartás, amelyeket az útjuk folyamán átszelt országok katonáitól, vámosaitól, rendőreitől, szervezett bűnözői csoportjaitól szenvedtek el – majd az átkelés az Égei-tengeren, ahol a széljárástól és az évszaktól függően gyakoriak a hajótörések. Ez a kálvária néha két-három évig is eltart. A hajótörések megtizedelik a családokat. A szárazföldön nem ritka, hogy a rendőri intézkedés elszakítja egymástól a családtagokat. Brutális módon előfordul, hogy egy gyerek magára marad, szüleitől de facto elkülönítve, és sosem látja viszont őket. A kísérő nélküli gyermekek száma az égei-tengeri hotspotokon szakadatlanul nő” (106. old.).

Ziegler joggal mutat tehát rá arra, hogy Európa cserben hagyja ezeket a gyermekeket (105. old.). Ennél azonban jóval több is történik: Európában és Európán kívül született gyermekek generációi tanulják most meg, hogy „kinek hol a helye”, és milyen szereposztással működik az Európa-erőd. Vagyis a generációs örökségünk maga az embertelenség lesz. Ismét.

Monday, 15 March 2021

Challenging the Legal Theory of Authoritarian Populism - Lecture at PSA21

I will have a lecture at Political Studies Association Annual International Conference 2021 with title "Challenging the Legal Theory of Authoritarian Populism". Our panel (Panel 512 Populist Challenges to the Liberal Order) will be between 9:30am - 11:00am (GMT time zone) Tuesday, 30 March 2021. The structure of the panel is available from here, and the interesting program can be seen under this link.

Abstract

There is a misunderstanding in conjunction with the contemporary authoritarian populist regimes, which are characterized with anti-legal sentiments and considered political structure without legal theory. In fact, these kinds of regimes do have a specific legal and constitutional theory and the crisis of liberal democracy brought forward the clash of leader-based and legal-based political regimes. The rise of liberal democracy depoliticised the post-war political structures, which resulted, on the one hand, in a loss of control over neoliberal autocracy, and, on the other hand, in the break-through of right-wing authoritarian populism. By the crisis of liberal democracy, its main concern on rule of law over politics has also lost its hegemony. It is a new hegemonic struggle between law and politics, but the charismatic populist leaders are not about to crash legal systems and constitutionalism. That is why we can speak about populist constitutionalism and constitutional dictatorship, which have been analysed in this paper in the framework of the contemporary Hungarian Orbán regime. Authoritarian populist regimes are based on rule by law, moreover they are trying to constitutionalise this approach. So, what is to come is nothing other than the total reconfiguration of post-war legal/political order in an unprecedented war between law and politics.



Monday, 22 February 2021

Ágnes Kövér, Attila Antal and Izabella Deák: Civil Society and COVID-19 in Hungary: The Complete Annexation of Civil Space


Please cite in this way: Kövér, Ágnes, Antal, Attila and Deák, Izabella. "Civil Society and COVID-19 in Hungary: The Complete Annexation of Civil Space" Nonprofit Policy Forum, vol. , no. , 2021. https://doi.org/10.1515/npf-2020-0060

The paper examines the CSOs – government relations during the COVID-19 pandemic, first introducing how the pandemic affected the already authoritarian regime in Hungary and how this regime utilized the epidemic to extend and fortify its power. Then the paper presents the antecedents of the relationship between civil society and government in the frame of the National System of Cooperation (NSC). This relationship is unilaterally dominated by the government, and it may appear as a “4C strategy”: Cooptation, Coercion, Crowding out, Creation (the creation of a new, loyal civil society). Exploring the civil society and government relations during the pandemic, the study will conclude that there was no government attempt to coordinate the activities of CSOs or to try to harmonize sectoral cooperation from a broader perspective. The occurrences demonstrated the explosion of solidarity and the carnival of solidarity. These forms of solidarity, however, remain informal and leave deepening structural problems untouched. The paper presents the results of an empirical research which was conducted between March and September of 2020. The nodal points of the research include the resilience and flexibility of the organizations, their efforts to assist during the emergency and lockdown, as well as the issues of networking and the nature of their relations with the national and local authorities.