Amíg az ellenzék nem érti meg a társadalom dühét, addig nem lesz változás (maiTÉMA, ATV, 2022. agusztus 8.)

2022. augusztus 8-án az ATV maiTÉMA műsorának vendége voltam (1. rész és 2. rész) és az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülésnap kapcsán beszélgettünk. Felhívtam arra a figyelmet, hogy szemmel láthatóan az ellenzéki válaszók dühösek és joggal. Ugyanis nem feltétlenül az a hiba, hogy az ellenzék beült a parlementbe, hanem az, hogy egyszerre hallhatták a választók azt, hogy leváltható a rendszer 2022-ben és azt, hogy törvénytelen volt a választás, tovább azt is megkaptuk, hogy szükséges a feltétel nélküli összefogás, most pedig durván egymásnak estek az ellenzék korábbi szövetségesei. Valami nem stimmel ezzel! Ha tudta a DK vagy más ellenzéki erő, hogy a NER nem leváltható a parlamentáris keretek között, akkor miért ment mégis bele a választási színjátékba? Ez itt a fő kérdés és ezzel kell elszámolnia az ellenzéknek a növekvő választói harag mellett, ugyanis az ellenzéki választók egyre kiábrándultabbak és türelmetlenebbek. A választókat nem lehet tovább hülyíteni és egyszer azt mondani, hogy választással leváltjuk a rendszert, máskor meg a vesztes választás után azt mondani, hogy törvénytelen a kormány, mert nem az ellenzék nyert.

Szó volt arról is, hogy a rendkívüli parlamenti ülésnap és hasonló eszközök mennyire elégségesek a kormányválsához. A valódi kérdés, hogy az ellenzék le akarja-e váltani az Orbán-rendszert, mert ha igen, akkor egy rendkívüli válsághelyzetben, mint a mostani messze nem elegendő a parlamentáris keretek bejátszása. Ezt szerintem az ellenzék is érzi. Alkotmánybírósághoz, ombudsmanhoz fordulni, népszavazást és rendkívüli parlamenti vitanapot kezdeményezni a NER játszabályai szerinti működésmódot jelenti. Tegyük fel azt, hogy pl. Molnár Zsolt az alkotmánybírósági beadvány kapcsán azt gondolja, hogy sikerese védte meg a balatoni partszakaszokat a beépítésétől, de mi akadályozza meg az Orbán-rendszert, hogy az AB-döntést jogalkotással írja felül? Ahogyan ezt számtalanszor megtörtént. Vagy: melyik bíróság vagy AB fogja kimondani azt, hogy a klímaválság idején a fakivágás ösztönzése energiahatékonysági vagy zöld beruházások helyett tulajdonképpen bűncselekmény (genocídium és hazaárulás – szerintem)? A NER-t nem lehet megszorítani vagy leváltani a saját maga által létrehozott intézményrendszer segítségével. Ha az ellenzék nem hoz létre egy vállalható alternatívát, amely ideológiát és programot is jelent egyszerre, akkor óriási bajban lesz, mert még maradék politikai pozíciói is meginognak és ezt immáron nem az Orbán-rendszer, hanem a maradék ellenzéki választók dühe és kiábrándulása fogja veszélyeztetni. Immáron nem elég „készülődni”, nem elég „árnyékkormányt” alakítani, hanem meg kell mondani az embereknek, hogy az Orbán-rendszer által félrekezelt társadalmi válságokat hogyan és milyen eszközökkel oldaná meg az ellenzék.

Az EU-tagság megerősítése kapcsán belengetett népszavazás vonatkozásában elmondtam, hogy szerintem Orbán nem akarja kivezetni az országot az EU-ból, hiszen valójában az EU sok tekintetben átvette az orbáni álláspontot többek között a menekültválság kapcsán. A műsorban nem volt idő kifejteni, hogy a hazai ellenzék liberális részében mindig is volt egy olyan elvárás, hogy majd az EU fogja elintézni Orbánt, hát nem fogja. A népszavazás ebben az „európázási versenybe” illeszkedik: melyik ellenzéki erő „európaibb”. Továbbá az ellenzék nem spórolhatja meg az, hogy önálló gondolta legyen az EU-ról és például nem jelentheti azt, hogy minden tekintetben kritikátlanul viszonyulunk az EU-tagsághoz (lásd: a félperiféria munkavállalóinak fokozott kizsákmányolását, tovább azt, hogy a közös agrárpolitika lényegében lenullázta a magyar mezőgazdaság nemzetellátó képességét és súlyosan támogatta mostani földesúri nagybirtokrendszer kialakítását). Vagyis az ellenzék feladata is az alternatívaállítás lenne, de ehhez azt kellene megérteni, hogy jelenleg Orbán és az orbáni keményvonalas, rasszista álláspont sokkal jobban be van ágyazódva az európai főáramú politikába, csak ezt éppen sem az itthoni ellenzékben, sem pedig az EU-ben nem merik kimondani.

Az Orbán-rendszer bűne, hogy nem készítette fel a társadalmat az energia- és klímaválságra (maiTÉMA, ATV, 2022. július 18.)

Az ATV maiTÉMA című műsorának vendégeként 2022. július 18-án a rezsiváltozásokról és a KATA-tüntetésekről beszélgettünk. Kitértem arra, hogy az Orbán-rendszer hazug rezsicsökkentése, amely végig a középosztály és a felsőközéposztály támogatásáról szólt sohasem volt szociálisan érzékeny és sok szempontból pazarlásra, túlfogyasztásra ösztönzött és óriási bűnt követett el az Orbán-rendszer azzal, hogy nem készítette fel a magyar társadalmat a globális ökológiai és klímaválság következményeire. A mostani helyzetben sem beszélünk arról, hogy a mind a rezsiváltozások, mind a klímaválság következményei azokat a középosztály alatti csoportokat fogják legjobban érinteni, akik nem tudják megengedni maguknak azt, hogy energetikai beruházásokkal maguk készüljenek fel a klímaválság következményeire. Az Orbán-rendszer által épített Taigetosz-társdalomat, ahol mindenki „annyit ér, amennyire meg tudja engedni a magánszolgáltatásokat” a klímaválság felfoghatatlanul tragikus mértékben fogja érinteni. Mennyire más lenne most a helyzet, hogy ha az Orbán-rendszer Paks2 irreális erőltetése helyett elindított volna egy energiahatékonysági- és megújulós programot.

Kitértem arra is, hogy a háborús- és energiaválság időszakában éppen az energetikai szuverenitást hangsúlyozó Orbán-rendszernek kellett volna enyhíteni az ország energiafüggését, a kis államiságból fakadó „árelfogadási” kényszereket. Ehelyett hosszú távú és egyébként titkos szerződésekkel kiszolgáltatta a hazai energiarendszert Oroszország felé. Erre csakis egy megerősített európai energetikai kooperáció jelenthetne kiutat, amely tekintetében az orosz függést amerikaira (vagy éppen azerire) felcserélni ismét csak problematikus. Európai szinten energetikai szempontból is működtetni kellene a szolidaritás megközelítését és nem lehet csak nacionalista szempontokból gondolkodni.

Utaltam rá, hogy az energia-veszélyhelyzet elvileg a negyedik kivételes jogrendtípus a menekültválság, a koronavírus kapcsán kihirdetett rendkívüli jogrend, és az Alaptörvény-módosítással lehetővé tett háborús veszélyhelyzet után. A különbség ezúttal annyi, hogy az energia-veszélyhelyzet egyáltalán nem jogi, hanem politikai kategória, amely nem kormányrendelettel, hanem kormányhatározattal, politikai deklarációként került kihirdetésre. Mindez ebben a formában elsősorban társadalmi és morális pánikkeltésre jó és nem a klíma- és ökológiai válságból eredő problémák valódi megoldására.

A baloldalnak fel kell lépnie a klímavészhelyzetben (HírKlikk, 2022. július 6.)

A HírKlikk interjút készített velem a baloldali kötelességeiről a klímaválság kapcsán.

„A klímaválság nem a jövő, hanem a jelen. Sőt, abból a szempontból a múlt is, hogy nem készültünk fel nagyon sok mindenre. Az Orbán-rendszer tulajdonképpen napirendre se veszi” – mondta lapunknak Antal Attila politológus. Úgy véli, itt az ideje egy karakteres, a neoliberális politikával szembenálló, a klímavészhelyzetet komolyan vevő baloldali mozgalom indításának. Az életek, meg a klímavészhelyzet nem mérhető szavazatokban.

– Ön azt mondja, megfontolandó lenne egy karakteres, a neoliberális politikával szembenálló, a klímavészhelyzetet komolyan vevő baloldali mozgalom indítása. Mit ért ezalatt?

– Ilyenkor, nyáron, ez nyilván mindig aktuális kérdéssé válik, holott nem csak most kellene annak lennie, amikor – egyes helyeken – vízhiányos helyzet van. Tavaly is nagyon hasonló dolgok voltak, úgyhogy azt már lehet látni, hogy a klímavészhelyzet, a klímaválság a mindennapjaink része. Bár ilyenkor „szezonja” van, de azért fel lehetne készülni rá az év egyéb időszakaiban is. Gondoljunk csak bele a klímaváltozás hőhullámainak a hosszú távú szív- és érrendszeri betegséget okozó hatásaiba. Gondoljunk bele, hogy ez milyen hatással van az idősebb és a felnövekvő generációkra. Ebben a háborús helyzetben az élelmiszer-kérdés is abszolút középpontivá válik, és nem csak az infláció, hanem eleve az alapanyag megtermelése miatt is. Leegyszerűsítve – egy mellékszálat említve – azt látjuk, hogy az uniós támogatások torzítják az egész helyzetet. Megéri a földet támogatásért parlagon hagyni azért, hogy a nyugat-európai piacok működni tudjanak. Nagyon sok jel mutat arra, hogy itt van a klímavészhelyzet, és nem fog elmúlni, sőt, súlyosabbá válik. Ürge-Vorsatz Diána most kongatta meg a vészharangot, hogy ez a mostani a következő évek „leghidegebb” nyara. Nem mondom, hogy az Orbán-rendszer nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de nem úgy foglalkozik velük, mint egy karakteres, baloldali, a társadalomért tenni akaró mozgalom, vagy párt. Itt is érvényesül az a fajta „Taigetosz-társadalom”, amit kiépített az Orbán-rendszer. Akik fel tudnak készülni, megújuló energiát tudnak telepíteni, tudnak hűteni, azok nem biztos, hogy annyira érzik a hatásokat. Azok az egyszerű dolgozó emberek azonban, akiknek a munkakörülményei rohamosan és drasztikusan romlanak a nyári időszakban, és nem csak a hőség, de egyáltalán a munkakörnyezet miatt is, ki vannak téve az említett hatásoknak. Ezt pedig előbb-utóbb üggyé kell tenni, hiszen a klímaválság nem a jövő, hanem a jelen. Sőt, abból a szempontból a múlt is, hogy nem készültünk fel nagyon sok mindenre. Az Orbán-rendszer pedig de tulajdonképpen napirendre se veszi. Nem azt mondom, hogy „klímaigazságtalanság” van, mert az nagyon messzire mutatna, de ennél sokkal húsbavágóbb a kérdés. Ezt társadalmi igazságossági kérdéssé kell transzformálni. Nem a jövő generációról, meg a gyerekeinkről, hanem az „itt és most”-ról van szó. Egy baloldali alakulatnak ezt a zászlajára kell tűznie. Nem akarok mindig kritikát megfogalmazni, nagyon jó, ha alkotmánybírósági beadványokkal megvédjük a beépítéstől a Balaton-partot, meg a népnek biztosítjuk a hozzáférést, ám azt látni, hogy az egyszerű nép már most sem fér hozzá a nagy tavakhoz. Nem ez a klímaválság. Abban ennél sokkal, de sokkal esszenciálisabb kérdések vannak, a panelhűtéstől kezdve az egészséghez és az élethez kapcsolódó kérdésekig. A baloldalnak – a Balaton kérdése mellett – ezt kell üggyé tennie. Az is nagyon fontos, de a klímaválságnak olyan drasztikus hatása van már most, hogy egyáltalán még felmérni sem tudjuk. Ha mi nem tesszük meg ezt a baloldalon, akkor senki nem fogja.

– Ez össz-ellenzéki program lenne, vagy egy párt vállalja, mondjuk az MSZP?

– Ha ideális helyzetben lennénk – persze nem vagyunk abban –, akkor ez egy nemzeti minimum lenne. Ez tipikusan olyan kérdés, amiben még egy autoriter rendszerrel is kooperálni lehetne, hogy lépni kell. Csakhogy nem vagyunk ebben a helyzetben. Az autoriter-rendszernek pont az a sajátossága, hogy a társadalomra kiszervezi ezeket a dilemmákat. Oldd meg, hogyha hűteni akarsz, oldd meg, hogyha fűteni akarsz, oldd meg, hogyha szigetelni akarsz, stb. Pontosan itt van a fő kérdés, ami összefügg az Orbán-rendszer általános társadalompolitikájával. Az Orbán-rendszer egész egyszerűen valamilyen formában támogatja a középosztályt, azalatt meg nem ad a társadalomnak. Pontosabban szavazógépként, közmunkásként, megfélemlített társadalmi csoportként szüksége van rá, azután meg elengedi ezeket a társadalmi csoportokat. Szerintem, ha van az ellenzékben baloldal – és nem csak az MSZP-re gondolok –, akkor ezt az ügyet vállalnia kell. Ezt a társadalmat a középosztály alatti szinten fel kell készíteni állami eszközökkel a klímavészhelyzetre. Szerintem itt van a kulcs. A kérdés az, hogyan gondolkodunk az államról, mi a feladata. Az a feladata, hogy a középosztálynak lakást, támogatást biztosítson, vagy pedig emellett – bizonyos szempontból ehelyett – a középosztály alatti csoportokat energetikai beruházásokkal, klímavészhelyzet-optimalizált beruházásokkal felkészítse arra, ami előttünk van. És ne csak szezonális kérdés legyen a klímavészhelyzet. mert sajnos most ott tartunk, hogy amikor beüt a krach nyáron, akkor ez szezonális kérdéssé válik. Amikor tél van az energiaszegénység következtében nagyon sokan a lakásukban hűlnek ki. Akkor van róla két hír, de egyébként nem beszélünk a kérdésről. Szerintem itt az ideje, hogy ne szezonális kérdés legyen a klímavészhelyzet.

– Ez teljesen érthető, és elfogadható, de a háttérben ott van, hogy azért nem vállalja így senki, mert kontraproduktív, mert nem kap érte szavazatot.

– Ez pontosan így van. Az életek, meg a klímavészhelyzet nem mérhető szavazatokban. Azért mondtam, hogy ezt csak baloldalon lehet vállalni. Ahol a társadalomért, a közösségért érzett felelősség - szerintem – erősebb kell, hogy legyen, mint a szavazatokban való gondolkodás. Én legalábbis így gondolkodom a baloldalról. Ezzel nem bélyegzem meg a konzervatív, vagy a liberális barátainkat, csak ott az a reálpolitika, az a gondolkodás sokkal erősebb, hogy majd a piac megoldja, megoldja az egyén. Csak a baloldali, sűrű szövésű társadalomban, egyfajta egymásra utaltságban való gondolkodás alkalmas szerintem arra, hogy felkészítsen a klímavészhelyzeti kihívásra. Messze nem arról van szó, hogy akkor majd kibocsátás-csökkentéssel holnap eredményt lehet elérni. Az egy fontos dolog, egy fontos lépés. ahogy a zöldek mondják, csökkentsük a kibocsátást, amennyire lehet. Csakhogy nem erről van szó. A mostani problémák már évtizedekkel ezelőtt eldőltek, a ’60-as, ’70-es ’90-es évek kibocsátásának következtében jutottunk el idáig.

– Akkor mit tehetünk?

– Szerintem azt kell mérlegelni, hogy itt állami eszközökkel súlyosan és drasztikusan be kell avatkozni. Ahogy az Orbán-rendszer „játszik” a kivételes állapottal, hogy 2015 óta menekültválság, aztán a koronavírus válság, most meg a háború miatt kivételes állapot van, szerintem az ellenzéknek egy fontos eszköze lehetne a klímavészhelyzet – és ezt most a lehető legjobb értelemben mondom – kihasználása. Gondoljunk bele, mi történt a solymári agglomerációban. Ott lehet látni, hogy valóban klímavészhelyzet van. Az ember ebben a helyzetben a lehető legjobban csökkenti a vízhasználatot, de hát, lehetett volna rá készülni, hogy itt baj lesz a vízellátással. A vízhálózat problémája sem tegnap következett be. És még mindig, mindig a problémák után mennek a hirtelen fellángolások, akkor, amikor már beütött a krach. És ki tudja, hogy ennél mennyivel súlyosabb lesz majd a következő? Itt előrelátóan kellene tervezni, és az állami erőforrásokat nagyon okosan és nagyon célzottan, a legsérülékenyebb társadalmi csoportok érdekében felhasználni.

– Akkor gyakorlatilag mégis csak egy össz-ellenzéki program lenne ez…

– Ideális esetben igen, de azt gondolom, hogy a főbb irányokat, azt, hogy miképpen kell a piachoz viszonyulni – hiszen itt nem elég a zöldítés, hanem adott esetben nagyon komoly állami korlátozásokra is szükség van –, azt egy baloldali karakterű program és politikai mozgalom, párt képes vállalni. Itt bizony az államnak, akár a kisajátítások, akár az állami tulajdon újra-gondolásának tekintetében óriási feladatai vannak. Arról van szó, hogy klímavészhelyzetben akár a magántulajdon szentsége is sérülhet. Gondoljunk csak bele, ha lesz egy tömeges hőhullám, akkor bizony akár magáncégek objektumait is nagyon szükséges esetben fel lehet használni, el lehet indítani egy nagyon kiterjedt lakásszigetelési, hűtési programot. Úgy gondolom, hogy itt az állam újragondolása szükséges minden tekintetben, és ezt én csak baloldalról tudom elképzelni.

– Van erre fogadókészség?

– Én azt gondolom, kellene, hogy legyen. Nyilván a Magyar Szocialista Párt bizonyos szegmensében látom ezt. Vannak szereplők, akik a dolgozók mindennapi érdekében állnak ki, akik a megélhetési szempontokat hangsúlyozzák. Gondoljunk bele, hogyan érintheti a klímaválság a megélhetést? Mi van akkor, ha bekövetkezik az, amit még sohasem láttunk, egy fokozott, több hétig tartó hőhullám, ami a családok megélhetését is veszélyezteti. Itt nagyon komoly dolgokat kell végiggondolni. Azt hiszem, hogy a Magyar Szocialista Pártnál ez egy lehetséges felelősségvállalás lehet. Nem akartam a Balatonnal kapcsolatban személyeskedni, az is egy nagyon fontos dolog, de az Alkotmánybíróság nem fog bennünket megvédeni a klímavészhelyzetben. És a NER Alkotmánybírósága meg főként nem. Arról nem is beszélve, hogy az Alkotmányba bármikor be lehet írni, hogy úgy építkezik az állam a nagyobb tavaknál, ahogy akar. Szerintem vágyálom abban gondolkodni, hogy a NER Alkotmánybírósága az egyéni érdekek, a társadalom érdeke mentén megvédene bennünket.

– Most ön a kérdést felvetette. Vállalja azt is, hogy viszi ezt a zászlót?

– Én nem akarok önjelölt lenni. A dolgokat megfogalmazom, nyilván a véleményemet elmondom a párton belül is. Azt gondolom, hogy ezeket a szempontokat az ellenzéki oldalon, az MSZP-Párbeszéd vonalon ismerik. Nagyon furcsa lenne azt mondani, hogy én akarom ezt csinálni. Én csinálom. Nagyon szívesen csinálom, mert szerintem fontos dolog, és még azt sem mondhatom, hogy a jövő generáció múlik ezen. Ez rólunk, a jelen generációról szól. Persze, a jövőről is, arról, hogy milyen állapotban hagyjuk magunk után a környezetet. Csak a klímavészhelyzet mindennapossá, kézzelfoghatóvá, jelenlevővé vált. Ezt elhazudni, eltagadni nem lehet, és szerintem nem is érdemes. Teljesen másként kell gondolkodni ebben a helyzetben.

Orbán fegyverekkel készül a békére? (Egyenes beszéd, ATV, 2022. július 1.)

2022. július 1-jén az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége voltam és Orbán Viktor határvédelemmel és az orosz agresszióval kapcsolatos kijelentéseiről beszélgettünk. Ismét kifejtettem, hogy Orbán geopolitikai szerencsejátosként viszonyul a háborúhoz és a fő cél saját (geo)politikai és energetikai mozgásterének bővítése, hiszen a háború kontextusa nagyon fontos. Nem lehet véletlen, hogy a külügyminiszter éppen a beszélgetésünk napján tett győzelmi jelentést arról, hogy "minden rendben van" Paks 2 körül és ősszel elkezdődhet a kivitelezés, tovább az is nagyon fontos az amerikai cseppfolyósított földgáz sohasem látott mértékben áramlik Európába. Orbán zsarolásként használta a vétót arra, hogy elérje céljait, többek között Paks 2 orosz létesítésének EU-s elfogadását és kivételét az orosz szankciók alól.

Nagyon aggasztónak találom tovább baloldali pacifistaként, hogy Orbán minden eddiginál jobban kapitalizálja a háborús félelemkeltést és a putyini agressziót militarizálódásra használja fel. Ennek eleme a határőrség visszaállítása, a bejelentett fegyverkezési projekt, továbbá az, hogy a honvédelmi miniszter egy üzletember és ekként is viszonyul a fegyverkezéshez. Mindez nem más mint neoliberális militarizmus. Amikor pedig Orbán azt mondja, hogy összeomolhat az ukrán front és a háború a magyar-ukrán határ közelébe kerülhet, akkor felvetődik az az érdekes dilemma, hogy ebben a helyzetben a magyar kormányzat azzal az Oroszországgal fog majd háborúzni, amely gáz és kőolajat szállít Magyarországra, valamint új atomerőművet létesít?

Az ökológiai biopolitika lehetőségei a klímaválság korában (Kellék, 66. szám)

Megjelent a Kellék folyóirat 66. száma "Környezeti válság és filozófia" címmel. Benne pedig Az ökológiai biopolitika lehetőségei a klímaválság korában című tanulmányom.

A globális ökológiai és klímaválság és annak legújabb kísérőjelensége, a koronavírus okozta egészségügyi, gazdasági és társadalmi válság miden korábbinál erősebben veti fel a demokratikus biopolitika lehetőségének kérdését. A különféle politikai rendszerek sokféle választ adtak a Covid-19 által jelentett kihívásra, azonban közös pontnak tekinthető, hogy amint a globális kapitalizmus válságai esetén láttuk, az állam szerepe hihetetlenül felértékelődött, továbbá a sokféle válságkezelési mechanizmus mindegyike biopolitikai beavatkozásokat jelentett a társadalmak életébe. A bevezetett rendkívüli intézkedések, kivételes jogrendek és állapotok tehát elhozták a biopolitika új korszakát. Ez, a járványhelyzet esetleges tartósságához igazodva alapvetően alakítja át azt, ahogyan a demokratikus politikáról, a demokráciáról, demokratikus felhatalmazottságról és intézményekről gondolkodunk. A végrehajtó hatalmak felerősödésének új időszakába lépünk tehát be, ahol a biztonságra törekvés sokféle, korábban magától értetődő demokratikus követelményt írhat felül. Ez az írás azt a kérdést járja körül, hogy miként képzelhető el egy demokratikus megalapozású „ökológiai biopolitika” válságokkal terhelt korszakunkban.

A szám tartalomjegyzéke:

• Andreas Malm: A kombinált fejlődésről: a hibridizmus ellen
• Kiss Kata Dóra: Hogyan azonosul a nőiség a természettel a társadalmi képzeletben. Az ökofeminista gondolkodás hasznáról a klímaválság kezelésében
• Antal Attila: Az ökológiai biopolitika lehetőségei a klímaválság korában
• Balázs Gábor — Kurucz Ákos: A zsidó vallási hagyomány reakciója az ökológiai válság és állati jogok problémájára
• Horváth Márk: Az antropocén kezdete. Meghatározási kísérletek és értelmezési viták a különböző antropocén értelmezések tükrében
• Kovács Gábor: Ökorégió versus hatalmi civilizáció. Lokalitás, technológia és zöld köztársaság Lewis Mumford koncepciójában
• Lányi András: „A festészet a Föld zárójelbe tett igazsága”. A látvány filozófiája

The Transatlantic Network of Authoritarian Populism (Aalborg University, The internationalization of populism seminar, 23-24 June, 2022)

I participated at The internationalization of populism. Populism beyond the nation state? seminar at Aalborg University, Denmark 23-24 June, 2022 organized by Óscar García Agustín and his Colleagues. My lecture is about a sub-topic of my posd-doc research on The State of Emergency in the Era of Global Ecological and Pandemic Crisis and it deals with internationalization of authoritarian populism. Its title is: The Transatlantic Network of Authoritarian Populism: The Rise of the Executive from Hungary to the USA.

A remarkable phenomenon is unfolding regarding the international networking of authoritarian populism: the Hungarian Orbán regime has for a long time been looking to the radicalising American right as a reference point, which after Trump's fall is also trying to build a strong international network for authoritarian right-wing tendencies. At the heart of these transatlantic ideological networks is the idea of the rise of the executive. There is an emergence of executive power in the era of exceptional government which means on the one hand that the executive power is extremely strengthened, on the other hand the theory of separation of powers has totally been redesigned and this has a huge impact on the landscape of democracy. In this paper the theoretical bases of Unitary Executive Theory (UET) and the Authoritarian Populism (AP) are investigated. It is proposed here that main common foundation of UET and AP is Carl Schmitt and his theory on the political sovereignty and the state of exception. Given these, UET and AP has been investigated here in the framework of presidentialization in the time of permanent state of exception. I am trying to critically investigate the rise of the executive branch in the West is held in the framework of democracy and in the East this phenomenon is blamed as a new rise of totalitarianism. I will point out that expansion of executive power is an inevitable danger, because the representative and parliamentary democracy has become empty by that the executive leaders pretend as the main political representative of their political communities. Upon the case of COVID-19 crisis the dangers caused by the uncontrolled executive power are even more present. It has been investigated here how the authoritarian populist Orbán regime relied on the state of exception declared during the pandemic. Moreover, I am arguing here that the common form of UET and AP regimes is constitutional dictatorship which is about to reformulate and acquire political sovereignty.

A demokrácia az ökológiai és klímaválság korszakában

Megjelent A demokrácia az ökológiai és klímaválság korszakában című esszém a Földes György és általam szerkesztett Igazságosság – demokrácia – fenntarthatóság. Társadalomelméleti esszék című kötetben (Napvilág, Kiadó, 2022). Az írás így indul: "A 20. század végén 'nem ért véget a történelem' (vö. Fukuyama, 1989), sőt a 21. században gyakorlatilag újrakezdődött, méghozzá olyan kihívások keretében, amelyet addig még nem is látott az emberiség. Mára ugyanis egyszerre rendült meg a globális ökológiai és klímaválság miatt az emberiség fizikai élettere és életlehetősége, valamint a liberális demokrácia válsága miatt az a politikai, társadalmi keretrendszer, amelyre jövőnket építeni akartuk. Korszakunk kettős kihívása tehát az egymásra tornyosuló ökológiai és politikai válság. A két válságjelenség gyökerei azonosak: ez pedig nem más, mint a globális kapitalizmus és annak az embert, illetve a természetet kizsákmányoló jellege. A kapitalizmus egymásra torlódó válságai társadalmi és ökológiai szempontból elértek egy olyan kritikus pontot, hogy egyszerre veszélyeztetik a társadalmi rendszereinket (beleértve a demokráciát, pontosabban azt, amit eddig annak gondoltunk) és az emberi élet ökológiai alapjait. Ebben a tanulmányban amellett érvelek, hogy a 21. század első évtizedeiben fog eldőlni az, hogy milyen világa lesz a gyermekeinknek, unokáinknak, ugyanis a mi nemzedékünket rendkívül váratlanul érte az ökológiai és politikai összeomlás, és nehéz azzal szembenézni, hogy a liberális demokrácia nem volt alkalmas eszköz a globális kapitalizmus kordában tartására, és elindult az emberi élet ökológiai és társadalmi alapjainak felszámolása. Korszakunk kihívása éppen az, hogy képesek vagyunk-e felismerni ezt a fordulópontot és tudunk-e olyan demokratikus megoldásokban gondolkodni, amelyek nem csak a hatalmi pozíciókban lévő kevesek túlélését jelentik. Ugyanis az új autoriter rezsimek felemelkedése mutatja, hogy a jelen ökológiai és politikai válságkomplexumára már kész van egy válasz a történelem 'asztalán': ez pedig a gyűlöleten, kizsákmányoláson, a kapitalizmus és a nemzetállamok (összekapcsolódó) autoriter működtetésén alapuló politika, amelynek lehetségesen öko- és genocídium lesz az eredménye. A tanulmány fő kérdése (dilemmája) éppen az, hogy létezik-e ebben a helyzetben demokratikus politikai alternatíva?"

Igazságosság – demokrácia – fenntarthatóság

2022-ben jelent meg a Földes Györggyel közösen szerkesztett Igazságosság – demokrácia – fenntarthatóság. Társadalomelméleti esszék című kötetünk, amelyben 13 szerző feszegeti a fennálló gazdasági, politikai, társadalmi berendezkedés feszítő problémáit. A kötetben az általam írt tanulmányban azt vizsgáltam meg, hogy mi lehet a demokrácia jövője az ökológiai és klímaválság korszakában. A kötetről a Politikatörténeti Intézet Mérce oldalán írtam.

Csapdahelyzetben élünk. A rövidtávú gazdasági és hatalmi érdekek és távlatok nyilvánvaló konfliktusba kerültek egymással. Kötetünk és annak mind a tizenhárom szerzője rendkívül fontosnak tartja a világ, Európa és hazánk mai helyzetében, hogy a távlati szempontok a mainál jelentősen nagyobb súllyal essenek latba a döntések meghozatalánál. Mindezt úgy szeretnénk elérni, hogy a címben jelzett értékek – az igazságosság, a demokrácia és a fenntarthatóság – alapján nézünk szembe a valósággal és keressük az alternatívát. E megkerülhetetlen munkához a társadalomkritikai gondolkodás hasznát, a fennálló gazdasági, politikai és kulturális viszonyok átalakításának szükségességét bizonyító kötettel szeretnénk hozzájárulni.

A szerzők: Andor László, Antal Attila, Bajomi-Lázár Péter, Berényi Eszter, Csáki György, Éber Márk Áron, Földes György, Huszár Ákos, Kiss Viktor, Knausz Imre, Krekó Péter, Losoncz Alpár, Pogátsa Zoltán

A Kádár-rendszer neoliberalizálódásának jogi keretei

2021-ben jelent meg a Kádár-rendszerrel és a neoliberalizmus nyugati és keleti eszeme- és politikatörténetével foglalkozó kötetem Chicago a Dimitrov téren. Neoliberalizmus és a Kádár-rendszer címmel. Ezt a projektet volt szerencsém folytatni és a Takács Róbert által szerkesztett A nyitott zárt ország. Kulturális és tudományos érintkezések az 1970-es és 1980-as években Magyarország és a Nyugat között című tanulmánykötetben megjelent A Kádár-rendszer neoliberalizálódásának jogi keretei című írásom, amellyel egyúttal útnak indítok egy régen tervezett nagyobb projektet is, amelynek témája a globális kapitalizmus jogi alapjai, a neoliberalizmus jogi beágyazottsága.

A tanulmány előszavában a következőket vetem fel: "Jelen tanulmány együtt született a Kádár-rendszer neoliberalizálódásával kapcsolatos monográfiámmal, amelynek az a fő célja, hogy egy politikaelméleti elemzés keretében ismertesse a neoliberalizmus 20. századi magyar vonatkozású születését, szakaszait és hatását, majd pedig az államszocialista Kádár-rendszer fokozatos neoliberalizálódásának politikatörténetét. Ebben a kötetben a neoliberalizmust gazdasági, politikai és kulturális nézetrendszerként vizsgálom. Ez a tanulmány több ponton is támaszkodik az említett kötetre, azonban túl is mutat azon, és az abban foglaltakat gondolja tovább, hiszen ahogyan Honor Brabazon megjegyzi, a neoliberalizmussal foglalkozó szakirodalom igen gyakran átsiklik a jognak, a jogalkotásnak a neoliberalizációban játszott szerepe fölött, továbbá a kutatók kevéssé vizsgálják a jog és a neoliberalizmus politikai és gazdasági nézetei közötti összefüggéseket. Ebben az írásban arra teszek kísérletet, hogy a hazai szakirodalomban pótoljam ezt a hiányt, és a neoliberalizmus jogi sajátosságainak felvázolásából eredő tapasztalatok adta elemzési keretben vizsgálom meg a Kádár-rendszer átalakulását."

Orbán egy geopolitikai szerencsejátékos, aki nem békét akar (Egyenes beszéd, ATV 2022. június 3.)

Az ATV Egyenes beszéd 2022. június 3-i műsorának vendégeként beszélgettünk Vasali Zoltánnal az új EU-s szankciócsomagról és a putyini agresszióról. Kifejtettem, hogy a baloldal számára a kritikátlan atlantizmus és a putyinizmus között igen is kínálkozik egy út, ez pedig a béke útja, hiszen minden más forgatókönyből militarizmus és imperializmus következik. 

Nem állítottam azt, hogy a putyini agresszióra ne kellett volna Európának komoly választ adni, de azt az érvelést semmiképpen sem tartom igaznak, hogy a háború legalább összehozta az USÁ-t és az Európai Unió ugyanis nagyon kiszolgáltatott helyzetben van: a konfliktus itt van és az EU-nak komoly részt kell vállalnia a háború utáni rendezésben, az EU orosz energiafüggésége most az USÁ-tól való még nagyobb függésre cserélődik, a zöld átállást nagyon pozitív következmény lehet, de csak középtávon és addig az atomenergia meg fog erősödni, tovább az elszabaduló élelmiszer- és energiaárak is keményen sújtják az EU-t.

Egy geopolitikai szerencsejátékos, aki saját társadalmát használja tétként a rulettasztalnál, hiszen a szankcióscsomaggal kapcsolatban Orbán fő szempontja az volt, hogy a vétóval éreztesse az európai vezetőkkel a hatalmát… Orbán egyébként nagyon hasonló szerepben van, mint a menekültválság kapcsán: kimondja azt, amit egyébként több politikus is tud, hogy a szankciók óriási veszélyt jelentenek az EU-ra is és az európai társadalmakra hatalmas teher rakódik, de ezt a helyzetet nem arra használta fel Orbán, hogy egy erősebb EU irányába lépjünk el, hanem szándékosan gyengítette az EU-t. Ezt mindennél jobban megmutatta Kirill pátriárka ügye. Orbán annyi politikai tőkét akar kitermelni ebből a helyzetből, amennyit csak lehet.

Tovább Orbánnak a szankciók nem elvi szempontból (hiszen végülis mindent megszavazott) problematikusak, hanem azért mert nem olyan könnyű felszámolni azokat az oroszokhoz kötődő energetikai függőségeket, amely egyébként olyan szürke zónában működnek, ahol az Orbán-rendszer is megtalálta a maga érdekeit, de ez a folyamat már elindult azért (lásd: Paks 2 és a Westinghause). Vagyis a szankcióknak lehet egy pozitív hatása a zöld átállás irányába, de ez csak egy középtávú forgatókönyv, hiszen rövid távon az atomenergia megerősítésével jár együtt. A baloldalnak ebben a helyzetben a legfontosabb feladata az országon kívüli és belüli béke követelése. Békére vagy legalábbis fegyverszünetre Ukrajnában és ez csak egy erős Európai Unió segítségével érhető el és úgy, hogy ha USA nem arra használja fel a helyzetet és az ukránokat, hogy végső csapást mérjen Putyinra. A putyini agressziót nem úgy kell megtorolni, hogy a védekező háború támadó háborúba fordul át, mert szétesett Oroszország senkinek sem lehet az érdeke.

Az ellenzék felismerte azt, hogy az orbáni folyamatos kivételes állapotnak nagyon kockázatos következményei lesznek. Orbánt az egymásra tornyosuló válságok éltetik, ezt már nyíltan ki is mondják kormányzati oldalról, és három hónappal a háború kitörése utáni, Alaptörvény-módosítással bevezetett rendkívüli jogrend mutatja, hogy mindenre képes Orbán a folyamatos félelemkeltés érdekében. Másrészt azt is felismerték, hogy az Orbán-rendszer rátámadt a magyar társadalomra. Ha Orbán annyira békepárti lenne, akkor miért kezeli rendészeti eszközökkel a kibontakozó társadalmi válságot? Mára ott tartunk, hogy az Orbán-rendszer háborút visel a magyar társadalom ellen, hiszen rendészeti eszközökkel akarja a súlyosbodó társadalmi válságot kezelni, ezért került az egészségügy és az oktatás a belügyminiszterhez és emiatt fenyegeti lépten-nyomon az Orbán-rendszer a pedagógusokat. A baloldal ki fog egyezni a magyar társadalommal, nem pedig háborúzik vele, ahogyan ezt az Orbán-rendszer teszi. Ha Orbán a rendkívüli állapot, a militarizmus és a rendészeti eszközök útját választja, akkor annak szörnyű hatása lesz. Erre fel kell készülnie az ellenzéknek.

„Nincs visszatérés a klasszikus liberális jogállamisághoz” (Népszava-interjú, 2022. május 28.)

Forgács Iván interjút készített velem, amely a Népszava 2022. május 28-i számában, a Visszhang rovatban jelent meg. Szó esett a hazai ellenzékről, neoliberalizmusról, liberális demokráciáról, baloldaliság, a baloldal kibontakozási lehetőségeiről és arról, hogy a neoliberális és autoriter Orbán-rendszer hogyan akarja bekebelezni a baloldalt.

Az interjú pdf-formában elérhető itt.

A liberális demokrácián túl/Demokrácia a neoliberalizmus után (Workshop az ELTE Társadalomtudományi Karán)

Az ELTE TáTK-n 2022. május 18-án rendezték meg A liberális demokrácián túl/Demokrácia a neoliberalizmus után című workshop-ot.

Giovanni Sartori szerint "a liberális demokráciához – ami a valódi dolog valódi neve – nem csak a demokrata kell, aki a jóléttel, az egyenlősségel és a társadalmi kohézióval törődik; kell hozzá a liberális is, aki a politikai szabadság, az államforma és az egyéni kezdeményezés problémáira figyel". A workshopon ebből az idézetből kiindulva többek között arra próbálunk választ keresni, hogy mi történik akkor, ha a Sartori által felvázolt képletből nem a liberális, hanem a demokrata tűnik el. Azaz, mi történik akkor, ha a liberális demokrácia a neoliberalizmus hegemóniájával együtt pont azokat a kérdéseket marginalizálja vagy depolitizálja (akár technokratikus, akár jurisztokratikus módon), melyeket a Sartori-idézet demokratája képviselne ebben a demokratikus rendben. Vajon a demokrácia jelenlegi válsága a liberalizmus vagy a demokrácia válsága? A liberalizmus gyengesége az oka, vagy inkább a demokrata tűnt el a rendszerből, és az ő távolléte okozza azon antiliberális és antidemokratikus erők megerősödését, melyek a de-demokratizációt felerősítik, vagy éppen végre is hajtják? A liberális demokrácia válságából a több liberalizmus vagy a több demokrácia jelentheti a kiutat? Mi jöhet a liberális demokrácia után?

MEGHÍVOTT BESZÉLGETŐPARTNEREK

Antal Attila (ELTE ÁJK)

Csigó Péter (BME GTK)

Oross Dániel (ELKH TK PTI)

Szabó Andrea (ELKH TK PTI, ELTE ÁJK)

Ziegler Dezső Tamás (ELTE TáTK)

SZERVEZŐ

Unger Anna (ELTE TáTK)

A workshop-on összefoglaltam az elmúlt fél évtized gondolkodásainak szempontjait és dilemmáit, a hozzászólás címe: A neoliberalizmus és a rendszerváltás.

Environmental Justice in Europe (Chapter in The Palgrave Handbook of Global Sustainability)

I proudly recommend my chapter in The Palgrave Handbook of Global Sustainability, entitled

Environmental Justice in Europe.

This chapter examines the broadening concepts and meaning of environmental justice in terms of Europe in the era of ecological and climate emergency. It reveals how the broadening environmental justice discourse has absorbed several issues and has been applied at a global level. It is argued here that the reality of the global ecological and climate emergency has made climate justice a central theme of environmental justice. Environmental justice has been expanded to climate justice, because the environmental justice movements increasingly addressed the environmental and social conditions. In the European context, the analyzed wide range of environmental justice evolved in the framework of Aarhus Convention which institutionalized the framework of environmental democracy. The regime of environmental democracy of the Convention has so defined thinking about environmental justice that it has essentially narrowed down to procedural and corrective dimensions of environmental justice. There is a core imbalance of procedural and environmental rights in the Aarhus Convention, and this causes normative mismatch. All of this was burdened by the strong division in terms of the European center and periphery discussed in this Chapter. The socio-spatial aspects of environmental (in)justice are remarkable in Western and Central and European (CEE) scales. The centrum-periphery division is embedded into the implication and expectation of the CEE regime changes; it has been assumed that ecological modernization will be the effect of the double transition to capitalism and democracy; and at the same time, several social inequalities and burdens were raised by the integration into the global capitalism. It is analyzed here that the Roma minority has been suffering from the following environmental problems and injustices. The chapter concludes that there is a need to (re)enhance the social nature of environmental problems in the era of climate emergency, and this will strengthen the environmental consciousness in CEE and Western Europe as well. The European landscape revels the North-South gap in terms of environmental justice.

Cite this entry as: Antal A. (2022) Environmental Justice in Europe. In: Brinkmann R. (eds) The Palgrave Handbook of Global Sustainability. Palgrave Macmillan, Cham. https://doi.org/10.1007/978-3-030-38948-2_75-1

Aki a választások éjszakáján jön rá, hogy baloldali, valójában egyáltalán nem az... (ATV, Egyenes beszéd, 2022. április 26.)

Az Egyenes beszéd című műsorban 2022. április 26-án ismét értékeltük a választás utáni ellenzéki helyzetet. Kifejtettem az ellenzéken belül elindult folyamatok kapcsán, hogy elindulni a választáson és utóbbi kritizálni a választási rendszer legitimitását, finoman szólva is a választók becsapása, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ellenzék parlamenti és azon kívüli szerepének ne lehetne új és hiteles formát találni. Továbbá felhívtam a figyelmet arra az érdekes jelenségre, hogy az összellenzék bizonyos része a választási kampányban tűzzel-vassal harcolt bármilyen baloldali megközelítés (pl. progresszív adó) ellen és a választások éjszakáján hirtelen több ellenzéki politikusnak is kiderült, hogy baloldali politikával meg lehetett volna szólítani az embereket. Utalram arra is, hogy a „le kell menni vidékre” nem más, mint elitista rácsodálkozás, hogy milyen tragédiák terhelik a vidéki Magyarországot. Valójában arról lenne érdemes beszélni az ellenzéknek, hogy a globális kapitalizmus viszonyai között milyen alternatívát tud felmutatni az embereket úgy kizsákmányoló Orbán-rendszerrel szemben, hogy ugyanezek az emberek a biztonság jelszavával kampányoló Orbánra szavaznak. Az ellenzék sohasem beszél arról, hogy a kritikátlan atlantizmuson túl milyen geopolitikai elképzelései vannak, milyen közép-kelet-európai és EU-s politikát képvisel, holott ennek most, amikor a putyinista Orbán lényegében elveszítette közép-kelet-európai szövetségeseit kulcsfontossága lenne.

MPSA Conference 2022: Emergency Governance in Hungary and the COVID-19

I have a lecture at 79th Annual Midwest Political Science Association Conference 7–10, April 2022 Chicago. My lecture is delivered with the following title: Emergency Governance in Hungary and the COVID-19.

We live in an era of overlapping states of exceptions: the climate and ecological emergency, the permanent crisis of global capitalism, the migration crisis, the COVID-19 pandemic. Relying on the Hungarian political system, this paper investigates how and why exceptional measures restructure our life. Against the background of the current Hungarian authoritarian populist regime, municipal experiences, and other contemporary tendencies, three main forms of states of exceptions are investigated: (1) the exceptionality of the migration crisis of 2015; (2) the climate emergencies declared by local governments, which are rather political declarations and not legally accepted versions of exceptional measures; (3) the overlapping forms of COVID-19-related emergencies. It can be argued that the main outcome of the exceptional measures is the rise of a new executive power, and it is demonstrated how heavily authoritarian regimes rely on the state of exception. Amplifying the authoritarian tendencies and the abusive application of the exceptional legal order, the COVID-19 crisis basically proved that it is worth considering institutionalizing the climate and ecological emergency as a tool in the struggle of resolving the planetary crisis of our time.

This lecture is a part of my research project "The State of Emergency in the Era of Global Ecological and Pandemic Crisis" (financed by National Research, Development and Innovation Office Postdoctoral Excellence Programme of Hungary, ID-number: 139007, hosting institution: ELTE Faculty of Law). More details on this project: https://www.stateofemergency.hu/