Friday, 9 October 2020

A jobboldali gramscizmusról. Újra

Amikor a Terror Házának házmesterei kezébe kerül Antonio Gramsci, akkor mindig olvasnak egy-két oldalt és megpróbálják azt az Orbán-rendszer legitimálásához felhasználni. Korábban az orbáni kulturális hegemóniáról értekeztek, most pedig eljutottak az Orbán mögötti „történelmi blokk”-ig. Félretéve a viccet, a helyzet nagyon is komoly. Ahogyan arra korábban már felhívtam a figyelmet (Antal, 2019a), a jobboldal (nálunk és máshol is) bejelentkezett Gramsci-ért: „Gramsci a miénk – olvassuk, értelmezzük, használjuk!” – követeli Békés Márton (Békés, 2018). Persze, az azért kérdéses, hogy az antikommunista, autoriter jobboldalon mit szólnak egy kommunista szerző bevonásához, de ez legyen az ő bajuk. Az pedig már a baloldal problémája, hogy az orbáni politika már igen régóta követi a gramsciánus vonalat, tulajdonképpen a NER, a centrális politikai erőtér egy Gramsci-féle hegemón konstrukció, amelynek elméleti alapvonalat próbálja meg utóbb megalapozni Békés (Békés, 2020). Ennek kapcsán fogalmaznék meg néhány gondolatot:

(1) Egyrészt figyelemreméltó, hogy a baloldal nagy része teljesen intakt, mozdulatlan, hanyag maradt erre az ideológiai kifosztási kísérletre, amit a jobboldal kezdett el Gramsci kapcsán. Pedig ideje lenne tisztában lenni azzal, hogy mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból létezik a jobboldali gramscizmus és amíg erre nem tudunk választ adni, addig minden antiorbánista (és neoliberalizmus ellenes) projekt kudarcra van ítélve. Tehát, igenis vissza kell szerezni Gramsci-t!

(2) Békés pontosan tisztában van azzal, hogy az Orbán-rendszer mögött egy osztálykompromisszum van, amely mögött a „nagytőke és a kispolgárság szövetségéhez hasonló társadalmi konglomerátum helyezkedik el, ezt pedig nem más, mint a »nemzeti nagytőke« frakciójának és a középosztály felső szegmenseinek szövetsége” (Antal, 2020) és ezt támogatja meg a legelesettebb társadalmi csoportok anyagi vezetőszárra fűzése, a fél évtizedes gyűlöletpolitika. A jobboldali szerzők immár véka alá sem rejtik, hogy az Orbán-rendszer célja és fő mozgató ereje az, hogy a legfelső társadalmi osztályok érdekeit a legszegényebbek kárára szolgálja ki.

(3) Békés továbbá kifejti, hogy Gramsci „»történelmi blokk« (blocco storico) kifejezés alatt azt értette, amikor egy politikai erő képes tartósan megszervezni különböző társadalmi rétegek (osztály)szövetségét” (Békés, 2020). Szerinte az Orbán-rendszernek sikerült ezt megvalósítani azzal, hogy minden korábbi politikai törésvonalat felemésztett, pontosabban „maga alá rendezett”: „Az az új konfliktushorizont, amely az addig meghatározó társadalmi és a hozzájuk kapcsolódó politikai törésvonalakat vagy integrálta magába (progresszív–konzervatív, város–vidék), vagy fölülírta őket (foglalkozás, osztályhelyzet), esetleg csak elhalványította azokat (múlthoz való viszony, vallásosság), egy minden addiginál szélesebb mezőben mozog.” (Békés, 2020). Ez az új törésvonal pedig nem más, mint a nemzeti/nemzetközi. Vagyis Békés szerint Orbán létrehozta a „nemzeti történelmi blokkot”, ami ezen kívül van az fogalmilag nem lehet nemzeti [„magyarországi ellenzék szivárványkoalíciója a világ bármelyik részén fölléphetne, ugyanis semmilyen sajátságos, helyi jellemzője nincsen, nemzetspecifikus tartalommal nem bír” (Békés, 2020)]. Túl vagyunk tehát azon, hogy a „haza nem lehet ellenzékben”, az Orbán-rendszer egyenlő magával a nemzettel.
* * *
A helyzet tehát különösen is érdekes: (a) a baloldal a saját elméletalkotójának segítségével került kizárásra saját nemzetéből; (b) közben az Orbán-rendszer semmilyen értelemben nem tekinthető a nemzeti érdek képviselőjének, hanem a sokkal inkább a globális és európai (azon belül a német) tőke embere (Antal, 2019b); (3) ezalatt a hazai politikai baloldal már régen elhagyta az internacionalista politikát és szinte semmi gondolata sincs a globális viszonyokról.
Mindebből számomra az következik, hogy a hazai politikai baloldalnak sürgősen el kell kezdi saját elvi-ideológiai alapjainak az összerakását, illetve az Orbán-rendszert annak kell tekinteni, ami, vagyis az autoriter formában működő kapitalizmus félperifériás termékének. Ha nem ezen az úton járunk, akkor felmerül a kérdés, hogy nemzet után még honnan fog kikényszeríteni a jobboldal?

Hivatkozások

Antal Attila (2019a): Szerezzük vissza Gramsci-t! Mérce, 2019. február 2. https://merce.hu/2019/02/02/szerezzuk-vissza-gramscit/

Antal Attila (2019b): Orbán bárkája. Az autoriter állam és a kapitalizmus szövetség. Noran Libro Kiadó, 2019.

Antal Attila (2020): A koronavírus és az Orbán-rendszer osztálypolitikája. Eszmélet, 125 (2020. tavasz). https://www.eszmelet.hu/antal-attila-a-koronavirus-es-az-orban-rendszer-osztalypolitikaja/

Békés Márton (2018): Gramsci jobbról. Mandiner, 2018. július 31. https://mandiner.hu/cikk/20180731_bekes_marton_gramsci_jobbrol

Békés Márton (2020): Történelmi blokk áll Orbán mögött. XXI. Század Intézet, 2020. október 5. https://www.xxiszazadintezet.hu/bekes-marton-tortenelmi-blokk-all-orban-mogott

2 comments:

  1. Köszönöm szépen, nagyon tetszik!

    ReplyDelete
  2. Én ennek örülök a legjobban, azt is mondhatnám, hogy ez életet...

    ReplyDelete