Az ATV Egyenes beszéd című műsorában a március 15-i ünnepi beszédek kapcsán elmondtam, hogy ezek az ünnepi beszédek igen sokszor nem magáról a történelmi kontextusról szólnak, azonban az ünnep szellemiségét azért megidézik. Így most is, hiszen ismét aktuális az önkény, a feudális jellegű hatalom elleni fellépés. Ahogyan a beszédekben, így a műsorban is központi kérdés volt az orosz agresszió. Ennek kapcsán hangot adtam annak, hogy tudatában vagyok annak, hogy mennyire felelősségteljes az, ha valakinek a nyilvánosság előtt van alkalma ezekről a kérdésekről állást foglalni. Én ezúttal erőteljesen fejezetem ki az, hogy a rendszerváltás utáni politikai egyik legóriásibb hazugság azt állítani, hogy a magyar ellenzék háborút akar és tevékenysége nyomán reális annak veszélye, hogy az oroszok megtámadnak bennünket. Ugyanis fogalmilag kizárt az, hogy ha tovább is terjes a konfliktus, akkor éppen Magyarországot támadják meg, hiszen már eleve nyugati fegyverekkel küzdenek az ukránok, most pedig a lengyel, szlovén és cseh politikusok látogatása elve kifejezte az, hogy a régió támogatja az orosz agresszió elleni fellépést. Ha pedig a háború tovább is terjedne, akkor az már NATO-protokollt érint és mint ilyen a magyar ellenzék ezeket dominókat akkor sem tudná elindítani, ha akarná – holott nem akarja. A hazugságok kapcsán kifejtettem azt is, hogy Orbán Viktor olyan helyzetbe kormányozta a rendszerét és önmagát, hogy valamilyen oknál fogva úgy tűnik egyszerűen nem engedheti meg magának azt, hogy nyíltan szembe menjen Putyin agressziójával. Ez pedig óriási probléma. A hosszútávú gázszerződések és Paks 2 pedig ebben a kontextusban jelentős kudarc, hiszen jelenleg Orbán azzal védekezik, hogy mindez a rezsicsökkentés záloga, ugyanakkor sokkal inkább magáról a miniszterelnök hatalmáról szól ez a dolog és reálpolitikailag kellemetlen lenne azt mondani, hogy újra kell gondolni az orosz energiafüggőséget. Ezzel együtt természetesen a háború egy geopolitikai közegben zajlik, de Orbán 2022. február 1-je óta nem mert kiejteni nyilvános Putyin nevét és számos módon meg tudta volna és meg kellett volna tennie az agresszió nyilvános és egyértelmű elítélését. Ezt nem tette meg és ez óriási kockázat. A műsor végén pedig visszatértem 1848 szellemiségéhez és kifejtettem azt, hogy ezt most azok a pedagógusok hordozzák, akik a gyermekeink jövőjéért fognak sztrájkolni. Minden szolidaritásom az övék!
