Az Egyenes beszéd című műsorban 2022. április 26-án ismét értékeltük a választás utáni ellenzéki helyzetet. Kifejtettem az ellenzéken belül elindult folyamatok kapcsán, hogy elindulni a választáson és utóbbi kritizálni a választási rendszer legitimitását, finoman szólva is a választók becsapása, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ellenzék parlamenti és azon kívüli szerepének ne lehetne új és hiteles formát találni. Továbbá felhívtam a figyelmet arra az érdekes jelenségre, hogy az összellenzék bizonyos része a választási kampányban tűzzel-vassal harcolt bármilyen baloldali megközelítés (pl. progresszív adó) ellen és a választások éjszakáján hirtelen több ellenzéki politikusnak is kiderült, hogy baloldali politikával meg lehetett volna szólítani az embereket. Utalram arra is, hogy a „le kell menni vidékre” nem más, mint elitista rácsodálkozás, hogy milyen tragédiák terhelik a vidéki Magyarországot. Valójában arról lenne érdemes beszélni az ellenzéknek, hogy a globális kapitalizmus viszonyai között milyen alternatívát tud felmutatni az embereket úgy kizsákmányoló Orbán-rendszerrel szemben, hogy ugyanezek az emberek a biztonság jelszavával kampányoló Orbánra szavaznak. Az ellenzék sohasem beszél arról, hogy a kritikátlan atlantizmuson túl milyen geopolitikai elképzelései vannak, milyen közép-kelet-európai és EU-s politikát képvisel, holott ennek most, amikor a putyinista Orbán lényegében elveszítette közép-kelet-európai szövetségeseit kulcsfontossága lenne.
