2023. október 12-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként az új építészeti törvény tervezete kapcsán kifejtettem, hogy minden jogalkotási aktus valahol tükrözi az azt megszövegező, megalkotó jogalkotó morális állapotát. Az új építészeti jogszabályt Lázár János minisztériuma készítette elő, azé a miniszteré, aki nyíltan vállalta, hogy "mindenki annyit ér, amennyije van". A törvény a Balatonhoz kapcsolódó építési szabályok megváltoztatásával (a strand és kemping fogalmának törlésével, a tó medrének jogi értelemben vett csökkentésével, magánfürdőházak létesítésével) beismeri azt, hogy az Orbán-rendszer azt a neoliberális logikát követi, hogy a közvagyon minden határ nélkül magánosítható, privatizálható. Mindez nem ígér sok jót a magyar társadalom számára és az a különösen dermesztő, hogy az Orbán-rendszer tönkre tette a munka világát, kiszolgáltatta a munkást a tőkének és most el akarja venni a pihenéshez való jogot is a közvagyonnak és a természeti közös értekeinknek a privatizálásával.
A friss GDP-adatok kapcsán pedig utaltam arra, hogy érdemes azt leszögezni, hogy az olyan típusú vészjelzések, hogy „már Románia is megelőz bennünket” szerintem nagyon méltatlanok és valamiféle magyar kivételességtudatról árulkodnak. Miért kellene, hogy a magyar gazdaságnak valamiféle természetes vezető szerepe legyen a régióban? Hiszen eleve egy olyan félperifériás közép-kelet-európai térség részei vagyunk, amely csakis együtt lehet sikeres. Tragikus egyébként, hogy a korábban még közép-kelet-európai együttműködéssel kampányoló Orbán-rendszer tönkretette a régiós együttműködési lehetőségeket.
Másrészt pedig utaltam arra is, hogy miért is lennének jók a hazai gazdasági adatok, hogy ha olyan kormányzatunk van, amely „erőforrásnak” tekinti az embereket és a munkás megbecsülése helyett a saját tőkéseit védi. Egészen drámai az, hogy az Orbán-rendszer győzelmi jelentéseket szeretne kommunikálni és közben éppen lemondott azokról a rendszerekről és jóléti szolgáltatásokról (oktatás, egészségügy, közösségi közlekedés), amelyek meg tudnák teremteni a gazdasági prosperitás társadalmi alapjait. A recesszió és az infláció okozta társadalmi válságot nem fedheti el a kormányzat. Ha a kormányzat a rossz makrogazdasági adatok miatt eltávolíttat valakit a statisztikai hivatalból, az annak a beismerése, hogy nem mernek szembenézni azzal a valósággal, amit ők csináltak. Jellemző az Orbán-rendszerre, hogy félnek a szakemberektől, mert megmutatják nekik azt a valóságot, amelyet kommunikációval próbálnak elfedni. Az Orbán-rendszer hiába akarja kozmetikázni az adatokat, az emberek tudják és bőrükön érzik a valóságot.
Végül pedig emlékeztettem arra is, hogy hol vagyunk 2010-hez képest, amikor az Orbán-rendszer a "jó állam", a "jó kormányzás" ígéretével kezd kormányozni: az Orbán-rendszer kapcsán végletesen megdőlt az a mítosz, hogy tudnak kormányozni, hiszen a gazdasági prosperitás időszakában nem ruháztak be azokba a társadalmi rendszerekbe, amelyek válságállóvá tehették volna a társadalmat. Ez hatalmas tragédia!
