2023. december 21-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatójáról beszélgettünk. Ennek kapcsán kifejtettem, hogy a miniszterelnök szeret úgy tenni, hogy a parlementnek mintha még lenne bármilyen szuverenitása. Valójában az egész törvényhozás a végrehajtó hatalom présében működik és erről szól a „szuverenitásvédelminek” csúfolt törvény is: a kormányzat politikai hatalmának megerősítéséről.
Az ukrajnai orosz agresszió kapcsán elmondtam, hogy nem csak abban van ellentmondás, hogy a miniszterelnök katonai műveletnek nevezte az orosz–ukrán háborút, mert szerinte háborúról akkor lehet beszélni, ha van hadüzenet és máshol használta a „véres háború” kifejezést, hanem főként abban, hogy azzal fenyegetőzik, hogy az ukránok NATO-tagsága azt jelentené, hogy másnap katonákat kell küldenünk: de ha szerinte nincs is háború, akkor miért kellene katonákat küldeni. Jól látható, hogy Orbán fuldoklik azokban a geopolitikai játszmákban, amelyekbe belekezdett: mivel végletesen elkötelezett Putyin irányába, ezért az USA és a mag-Európa mindent megtesz Orbán diplomáciai, nagypolitikai és egyéb színtereken, a „szuverenitásvédelmi” törvény valójában elsősorban erre válasz. Orbán szuverén akar lenni abban az értelemben, hogy bármit megtehessen, bármilyen határt átléphessen.
Orbán azt is mondta: „Én nem a magam által gerjesztett félelmek árnyékában élek…”. Szerintem ez igaz: a magyar társadalom él a miniszterelnök által gerjesztett félelmek árnyékában és ezt a lehetőséget használja ki Orbán és ez nagyon is aggasztó. Orbán fizetésének emelkedése kapcsán megemlítettem, hogy mindez a jéghegy csúcs: a magántőke alapok országában a NET-tőkés elit ezermilliárokat priviatizált ki és ebben a kontextusban a miniszterelnök emelekdő fizetése nem nagy tétel, persze számít, de jó helyzetben lennénk, ha ez lenne a legnagyobb bajunk.
Az állami kastélyok privatizálása kapcsán a köztársasági elnök alkotmányossági vétól élt. Ennek kapcsán kifejtettem, hogy pontosan látszik az a tendencia, hogy a szorult helyzetben lévő kormányzat a közszolgáltatásokat a lehető legtágabb értelemben le akarja építeni és ebben a magántőke bevonásának kulcsfontosságú szerep jut. Ezt én orbáni államkapitalizmusnak nevezem. Orbán is utalt arra, hogy a magyar egészségügyi rendszer „valami kutyulék” – hát, az! A kastély-ügy mutatja azt, hogy a Fideszen belül is érzik azt, hogy óriási tragédia és kockázatokkal jár az állami szolgáltató rendszerek válsága, kiprivatizálása.
Végül pedig utaltam arra is, hogy ez a neoliberális tendencia az állami szektor minden ágát érinti enegertikától, egészségügyön át a kulturális területekig. Ennek fényében pedig példanélküli az, hogy az Orbán-rendszer elhetetleníti a művészettörténet oktatását az állami középiskolákban.
