2026. július 17-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége voltam. Kifejtettem hogy a tizenhetedik Alaptörvény-módosítás abból a szembpont fontos, ami benne van és ami hiányzik belőle. Három fontos lépést tesz az új módosítás: (1) megteremti az elszámoltatás alkotmányos kereteit (különösen: Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal esetében); (2) biztosítja a Tisza-kormány alkotmányos és politikai mozgásterét a köztársasági elnök és az AB-elnök elmozdításával; (3) lépéseket tesz az alkotmányos demokrácia irányába (AB hatásköreinek visszaállítása, az AB választja a saját elnökét, a bírósági autonómia erősítése).
Úgy vélem, hogy azonban az alkotmányos barkácsolás, vagy „számmisztika” (háromciklusos időkorlát a parlementi képviselőknél, Polt Pétert a 70 éves korhatár visszaállításával mozdítják el, vagy a 16. Alaptörvény-módosítás a miniszterelnöki ciklusról) nem egészen az az út, amelyre a kormányzat felhatalmazást kapott. Sokkal elvszerűbb, világosabb és az elszámoltatás céljainak megfelelőbb lett volna annak kimondása (akár egy politikai nyilatkozatban), hogy az Orbán-rendszer egy autoriter berendezkedés volt és a legfőbb közjogi- és politikai vezetőit szankcionálni kell egy demokráciában: a demokráciának igenis joga van fellépni az autokráciával szemben. A 17. Alaptörvény-módosítás indoklása ugyan utal arra, hogy nagy felhatalmazást kapott az új többség, és hogy a köztársasági elnöknek képviselni kell a nemzet egységét és őrködnie kell az államszervezet demokratikus működése felett, de nem került az kimondásra, hogy Sulyok Tamás minderre azért nem képes, mert egy autoriter politikai vezető és annak rendszerének kiszolgálója volt.
A Fidesz válaszúthoz érkezett: csakis egy demokratikus ellenzéki pártként van jövője, volt állampártként pedig nincs (és most éppen így viselkedik). Ez persze nem jelenti azt, hogy egy tisztességes jobboldali-konzervatív politikára ne lenne égetően szükség (és amint lehet látni, többen is ebbe az irányba mozdulnának el a párton belül). Ugyanakkor nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg meglehetősen erős az az irány (ennek vezére a szembenézésre nem képes volt miniszterelnök), amely sokkal radikálisabb és egészen szélsőjobboldali irányba vinné a Fideszt. A Tiszának és persze a magyar társadalomnak szembe kell nézni azzal, hogy a jövőben nem csak az elszámoltatás keretében kell szembenéznie az Orbán-rendszer maradványaival, hanem akár egy egészen szélsőséges politikai formáció képében is. Egyébként ennek a problémának a kulcsa maga Orbán, aki annyira biztonságban érzi magát a politikai közösségében, hogy még most is úgy véli, hogy mindent megtehet.
