Monday, 14 November 2011

Értelmezési paradigmák

Nem vitás, hogy 2012. január 1-jével egy jelentősen átalakult Alkotmánybíróság látja el az alkotmányvédelem feladatát hazánkban: az Alaptörvény ugyanis egyszerre szűkítette és bővítette a taláros testület hatáskörét. Mindezeken túl az a legfontosabb újdonság, hogy alapjaiban változott meg a testület alkotmányértelmezési lehetősége, amely felszínre hozta az eddig ugyan létező, de az aktivista modell által elnyomott hagyományréteget: az alkotmányozói célokhoz és az alkotmányszöveghez hű értelmezés paradigmáját.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem és alkotmányértelmezés legfőbb szerve volt mindezidáig Magyarországon, s ezután (mármint az Alaptörvény hatályba lépésével) sem lesz ez másként. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy húsvéti Alkotmány más karakterű alkotmányvédő testületet szeretne formálni az 1990 óta működő taláros bírákból. Mindez alapvető szakítás az „első”, Sólyom László által elnökölt alkotmánybírósági habitushoz képest. Két alkotmánybírósági szerepfelfogás, hagyományréteg ment ölre az alkotmányozás során: az eddigi aktivista paradigma és az azt bíráló (az írott alkotmányszöveget és az alkotmányozói értelmezést messzemenő tiszteletben tartásra alapozott) textuslista paradigma. Úgy tűnik, hogy az Alaptörvény a vitát a textualisták javára döntötte el, ugyanakkor fontos lesz az „emberi tényező” is, vagyis a mindenkori alkotmánybírák szerepfelfogása. A következőkben azt vizsgálom meg, hogy az Alaptörvény milyen kereteket jelöl ki a jövendő Alkotmánybíróság számára és ehhez képest milyen alkotmánybírói alapállás alakítható ki.

A teljes elemzés elolvasható a Méltányosság honlapján.

No comments:

Post a Comment