Tuesday, 3 December 2013

Dinamó: a lemerült baloldaliság helyett


A kiáltvány megjelent a Dinamó Műhely blogjában és a Népszabadság 2013. december 3-i számában.

"A köztársaság helyreállításának és megszilárdításának feladata tehát megköveteli a baloldal megújulását is. A baloldali útkeresés megspórolhatatlan: fel kell tárnunk az egymásra rakodó adaptációs kudarcok történetét, és képesnek kell lennünk megmutatni, hogy mit is jelent a baloldali világnézet. Mi, progresszív, új baloldali, zöld-baloldali fiatalok szeretnénk ebben a feladatban részt venni, ezért Dinamó néven baloldali véleményközösséget hozunk létre."

A harmadik, az 1989-es rendszerváltással megalapított köztársaság nem pusztán a demokratikus jogállami intézmények formális lebontásának esett áldozatául, hanem a huszonhárom éve tartó közpolitikai hozzá nem értésnek, a politika erkölcsi alapjai figyelmen kívül hagyásának és az újratermelődő szegénységgel szembeni közömbösségnek is. Az alkotmányos demokrácia intézményei nem tudták szavatolni az állampolgárok egyenlő részvételét és méltóságát sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai téren. A társadalom végletesen ketté- majd több részre szakadt, a lecsúszó középosztály a napi megélhetéssel küzd, míg több millió honfitársunk végzetes távolságba került egy huszonegyedik századi európai országban minimálisan elvárható életminőségtől. A politikában az erkölcsi értékek és a demokratikus részvételi folyamatok helyett az egyre zártabb pártelitek informális paktumai váltak irányadóvá, amelyből egyenesen következik a társadalom lényeges kérdéseivel szembeni közömbösség és a közpolitikai folyamatok üressége. A köztársaság építménye azért dőlhetett tehát össze, mert meginogtak társadalmi és erkölcsi alapjai. A piacon nem a méltányos csere és verseny, hanem a száguldó tőkelogika árnyékában az állami pénzcsapokhoz az informális viszonyok közepette való hozzáférés képessége vált az előbbre jutást meghatározó kritériummá.

Ahhoz tehát, hogy egy valóban demokratikus, szabad és igazságos alkotmányos köztársaságot alkothassunk, sokrétű feladatot kell teljesítenünk: olyan társadalmat kell építenünk, amelynek minden tagja biztosítani tudja saját maga és szerettei megélhetését, amelyben igazságos és tisztességes gazdasági folyamatok működnek és a politikai pártokat és a döntéshozatallal megbízottakat nem a rövid távú anyagi illetve hatalmi érdekeik, hanem alapvető erkölcsi normák vezérlik. Ehhez a gyökeres társadalmi megújuláshoz erős baloldalra van szükség. A baloldalnak képessé kell válnia arra, hogy hitelesen küzdjön az elnyomás, az önkény, a világgazdasági helyzetből fakadó diktátumelfogadás, a környezeti és társadalmi igazságtalanságok ellen, a szabadság és az egyenlőség intézményeiért.  A köztársaság helyreállításának és megszilárdításának feladata tehát megköveteli a baloldal megújulását is.

A magyarországi baloldal rendszerváltás utáni történetét a folyamatos újrakezdések és újratervezések, majd pedig azok villámgyors – számos esetben indokolatlan, aktuálpolitikai szempontok miatti – feladásának dinamikája jellemzi. Az 1990 előtti államszocialista rendszer ellentmondásait és kudarcait felerősítő rendszerváltást követően a politikai baloldal ideológiai horizontja a modernizációra szűkült, így a szolidaritás és a fenntarthatóság értékei képviselet nélkül maradtak. Merjünk baloldalinak lenni – hangoztatta a politikai (de leginkább a parlamenti ülésrend szerinti) baloldal, hogy aztán ez a szándék csak retorikában, mintsem cselekvésben öltsön testet.  Politikájának középpontjában kizárólag a jobboldal legyőzése és a modernizáció állt, így történelmi veresége kódolva volt. Ahogyan az várható volt: az igazságosság, a szolidaritás és az állampolgári egyenlőség eszméi hosszú távon nem teljesedhetnek be, ha csak plakáton képviselik őket.

A magyarországi parlamenti baloldal akkor lett csak igazán piacpárti (a 2000-es években), amikor a baloldal főáram, és nem csak a kritikai baloldal, már világszerte az állam szerepének megerősítésében gondolkodott. Akkor ritkította a szociális hálót (lásd „Út a munkához” program), amikor másutt a társadalmi kohézió államközpontú irányzata kezdett dominálni. Akkor vált reflektálatlan Európa-hívővé, elfogadva a demokratikus deficitben fogant, gyakran a társadalmi egyenlőtlenségeket tovább fokozó uniós direktívákat, amikor a globális baloldal egy jelentős része technokrácia- és globalizációkritikába kezdett, nem fogadva el azt a tényt, hogy a (fél)perifériális országok és társadalmaik az egyenlőtlen versenyfeltételek közötti örök felzárkózásra ítéltettek. Ökológiai szemlélete a zöldre festésben és atomenergia-fétisben merül ki, szakpolitikai szintű valódi zöld fordulatról nem beszélhetünk, miközben a nemzetközi baloldal megújuló energiapolitikában, fenntartható, közösségközpontú agráriumban, vegyszerektől megtisztított gazdálkodásban gondolkodik. Egy olyan parlamenti baloldal, mely a munkáskultúrát, a szólás szabadságának védelmét, a régi és új kiszolgáltatottságok elleni fellépést, a nők képviseletét és a nemi egyenlőséget soha meg nem valósuló közpolitikai stratégiák megírásával kívánja letudni, a hegemón szerepre törő jobboldal árnyékában nem lehet képes az aktuális társadalmi konfliktusokra kortárs és valóban baloldali válaszokat adni. 

A magát baloldalnak tekintő politikai oldal ma válságban van, nem tudta feldolgozni saját múltját, és nem talált hangot a kor helyi és globális problémáinak megfogalmazására.

A magát balra helyező politikán túli baloldal megújulásához és társadalmi beágyazódásának erősítéséhez képesnek kell lennünk világnézetileg azonosítható nyelven elmondani a rendszerváltás és a magát szocialistának nevező rendszer történetét. A baloldali útkeresés megspórolhatatlan: fel kell tárnunk az egymásra rakodó adaptációs kudarcok történetét, és képesnek kell lennünk megmutatni, hogy mit is jelent a baloldali világnézet. Mi, progresszív, új baloldali, zöld-baloldali fiatalok szeretnénk ebben a feladatban részt venni, ezért Dinamó néven baloldali véleményközösséget hozunk létre. Kortárs baloldali elméletek bemutatásával és értelmezésével, és a saját programszerű válaszainkkal szeretnénk közös útkeresésre hívni azokat, akik nemcsak választási programokban és szlogenekben, hanem a baloldaliság önigazgató és kultúrateremtő erejében is hisznek, és szeretnének a hasonlóképp gondolkodókkal közösséget vállalni.  

Kezdeményezésünkkel egy baloldaldali véleményközösség bont zászlót. Hiszünk a szolidaritásban, az együttműködésben és a haladásban. Tisztában vagyunk azzal, hogy a közép-kelet-európai régió országaiban, így nálunk is nagyon nehéz értelmes vitát folytatni a baloldali eszmeiségről. Azt is tudjuk, hogy itthon is számos értelmiségi és mozgalom tett már erre kísérletet. Félsikerek, kölcsönös elhatárolódások, teljes kudarcok, illetve lesajnálás volt az osztályrészük. Éppen ezért nem véleményvezéri versenyt akarunk nyerni, hanem a talajt vesztett baloldaliság okainak feltárásával párhuzamosan egy új kultúra és új politika tartalmáról szeretnénk közbeszédet, adott esetben vitát kezdeményezni - az erkölcsi és értékvitákat is felvállalva.

Véleményközösségünk rendszeresen jelentkezik majd cikkekkel, publicisztikákkal, amelyek a baloldali eszmeiség és gyakorlat különböző vetületeit járják körül az aktuális magyarországi helyzetre reflektálva. Célunk, hogy véleményközösségünk minél több különböző hangnak biztosítson fórumot: jussanak szóhoz olyan társadalmi csoportok képviselői, akiknek szinte sohasem kérik ki a véleményét és azok a fiatal gondolkodók és aktivisták is, akik idejük nagy részét a baloldali eszmék kidolgozásának vagy épp gyakorlásának szentelik, de ritkán jelennek meg a nagy nyilvánosság előtt. Nem köteleződünk el pártok mellett, még ha közösségünk tagjai között pártpolitikusok is vannak. Ami összeköt bennünket, az a baloldali eszme kritikai olvasata és a magyarországi baloldali gyakorlat megújításának igénye, egy hitvallás új alapokra helyezése, mely nélkül nem lehet sem megérteni, sem jobbá tenni Magyarország helyzetét.

Ma már tény: a kizárólag a modernizációs sémákban gondolkodó baloldali modell kifulladt. A demokrácia mellett elkötelezett baloldalnak a társadalmi egyenlőség és igazságosság eszméinek talaján állva újra kell definiálnia viszonyát a huszadik századhoz, Európához, a globalizációhoz, a szexizmushoz, az ökológiai válsághoz, a piachoz és az államhoz. Különben könnyen ránk borulhatnak a rendszerváltás felépítményének azon részei is, amelyek még tartják magukat. Legyen átjárható az a fal, ami a baloldaliságot a kereszténységtől Magyarországon elválasztja. A magát újraértelmezni kívánó baloldalnak képessé kell válnia az értékei iránt a baloldali értékek iránt nyitott keresztényekkel is párbeszédet kezdeményezni. A patriotizmus ügyét nem tekinthetjük sokadlagos kérdésnek, egy megújult baloldalnak képesnek kell lennie integránsan gondolkodni a nemzetről is. Egy olyan véleményközösségként kérünk hangot, amely nem enged a demokrácia alapértékeiből, nem enged a törvény előtti egyenlőségből, nem enged a szolidaritásból, nem enged a feminizmusból, nem enged a fenntarthatóságból. Egy olyan új baloldalra van szükség, mely tanul hibáiból, mely nem foglya saját múltja tévképzeteinek. Nekünk a dinamó ma már nem mást jelent, mint egy önfenntartó és barátságos energiaforrást. Egy olyan új baloldalért dolgozunk, amellyel azonosulni lehet, amely korszerű, zöld, feminista és aktív, amely nemcsak rendszert vált, de otthonossá is tudja tenni az új köztársaságot, minden állampolgára számára. Erről szól a Dinamó.



Antal Attila

Bolba Márta

Böcskei Balázs

Ferge Zsuzsa

Jámbor András

Kaufer Virág

Kis Miklós

Konok Péter

Mikecz Dániel

Rácz Gábor

Scheiring Gábor

Szalai Júlia

Szombati Kristóf

Tamás Gáspár Miklós

Teczár Szilárd

Vay Márton

Veres Máté

No comments:

Post a Comment