Tuesday, 3 December 2013

Devizahitelek: sakk-matt?

A cikk az IDEA-blogon jelent meg 2013. december 2-án.
Kezdünk lassan „hozzászokni” ahhoz, hogy a kormányzat rendre beleavatkozik más hatalmi ágak működésébe, súlyosan veszélyeztetve ezzel az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíráskodás függetlensége mellett azok működését. Vajon ahhoz is hozzászokunk majd, hogy egy-egy (alkotmány)bírósági eljárás „pörölyként” funkcionál Orbán Viktor kezében? Sőt, az is előfordulhat, hogy előbb-utóbb úgy és akkor lesz valami alkotmányellenes, ahogy és amikor a miniszterelnök gondolja. Vajon az alkotmányellenesség pusztán politikai ütemezés kérdése?
A kormányzat az Alaptörvény értelmezését kérte az Alkotmánybíróságtól a devizahitelekkel kapcsolatban. A híradások szerint a kormányzat arra keresi a választ, hogy a devizahiteles szerződések felvethetik-e az alkotmányellenesség kérdését, továbbá, hogy a kialakult helyzetet lehet-e utólagos, jogalkotási eszközökkel rendezni. A kormány lépése közjogi szempontból teljesen legitim, hiszen az új AB-törvény – ugyan korábbi szabályozáshoz képest korlátozottabb módon, de – lehetőséget biztosít erre: „38. § (1) Az Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, illetve a Kormány indítványára az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben értelmezi, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből.” A kormány beadványából teljesen világos a testület közjogi-politikai álláspontja: a) a devizahiteles szerződések és az azokat megerősítő bírósági döntések alkotmányellenesek (mert a szerződések tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltételeket tartalmaznak és a hitelezők visszaéltek erőfölényükkel, a megsértették a fogyasztók jogait); b) a kormányzat – ha az AB zöld utat ad – akkor jogalkotási úton kíván utólag rendet tenni ebben a zűrzavaros helyzetben.
Ezúttal nem a kormányzat közjogi álláspontját vitatnánk, hanem felhívnánk arra a figyelmet, hogy Orbán Viktor kormánya ismét csak közjogi marionett figuraként tekint egy (elvileg) független intézményre és az AB-t egyfajta végső eszközként (atombombaként) kívánja bevonni a bankokkal vívott csatározásába. A helyzet igen hasonló a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által a bankokra rótt, 9,5 milliárd forintos bírsághoz: a Rogán Antal által még 2011 szeptemberében kezdeményezett GVH eljárás „véletlenül” éppen akkor hozott eredményt, amikor a kormány által a bankoknak, a devizahitel-probléma megoldására adott ultimátuma eredménytelenül telt le. A mostani Alaptörvény-értelmezés közvetlen kiváltója a Kúrián folyó jogegységi eljárás, amelyet – szintén nyomás alá helyezve a legfelsőbb bírói fórumot – maga a miniszterelnök is erősen szorgalmazott. Az eljárás egyik legnagyobb kérdése az, hogy a „deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e?” A kormány azonban meg sem várta a Kúria Polgári Kollégiumának december 16-ára kitűzött jogegységi ülését, hanem rögtön az AB-hoz fordult: ez azt jelzi, hogy Orbán Viktor és csapata nem bízik abban, hogy a kormányzat szájíze szerint (értsd: a bankok „ellen”) dönt majd a bíróság.
Fontosnak tartjuk, hogy a devizahiteles szerződések ügye mind társadalmilag, mind jogállamilag nyugvópontra jusson, ezért valóban kardinális kérdés e szerződések polgári jogi érvényessége és persze alkotmányossága is, azonban azt is érdemes látni, hogy a kormányzat úgy játszik a jogállam húrjain, ahogy éppen neki tetszik és politikai szempontjai szerint igyekszik felfűteni az egyes közjogi intézmények működését, sőt ezzel tulajdonképpen ki is játssza azokat egymás ellen. Úgy véljük, hogy ez legalább olyan társadalmi, politikai és persze jogállami károkat okozhat, mint az alapprobléma.
Mindezek kapcsán a következő kérdések (és persze a bennük foglalt dilemmák) vethetők fel:
- Ha kormányzat – amint láttuk ez egyenesen levezethető az AB-beadványból – Alaptörvény-ellenesnek tartja a devizahiteles szerződéseket, akkor miért csak most kérte ki az AB véleményét és miért nem eleve ennél az Achilleszi pontnál ragadta meg a devizahitelesek megmentésének problematikáját?
- Miért kellett a végtörlesztéssel a bankoknak több mint 260 milliárdos veszteséget okozni, ha a kormányzat szerint eleve alkotmányellenesek a devizahiteles szerződések?
- Miért tekintette a kormány eddig alkotmányosnak a devizahiteles szerződéseket (hiszen abból, hogy különféle eszközökkel megkísérelte „megmenteni” a devizaadósokat, ez következik)?
- Mikor jött rá a kormányzat arra, hogy a devizás hitelszerződések alkotmányellenesek?
- Mit csinál a kormányzat abban az esetben, ha Kúria jogegységi eljárása polgári jogi szempontból érvényesnek mondja ki a devizahiteles szerződéseket, az AB pedig deklarálja azok alkotmányellenességét?
- Politikai szempontból megéri-e több (közjogi) vasat tartani a tűzben és be nem várni az AB véleményének kikérésével a jogegységi eljárás végét?
- Miért gondolja azt a kormányzat, hogy az AB-t célszerű olyan helyzetbe hozni, hogy egy jogegységi eljárás „árnyékában” hozza meg döntését? Miért gondolja továbbá azt, hogy a Kúria szakmai döntésének jót tesz az, hogy az eljáró bírák pontosan tudják: bárhogy döntenek, az AB biztosan véleményt fog mondani a kérdésben és az mindenkit (így a Kúriát is) kötni fog?
- Röviden: miért célszerű egymás ellen kijátszani közjogi intézményeket?
- Pusztán csak formai szurkálódás: miért hivatkozik az a kormányzat az AB-beadványában a testület 1991-es határozatára, ha az AB korábbi gyakorlatát éppen az Alaptörvény negyedik módosításával helyzete hatályon kívül?
Sok tehát a kérdés! Hangsúlyozzuk: a devizahiteles szerződések mindettől függetlenül lehetnek akár érvénytelenek, sőt alkotmányellenesek is. A lényeg viszont az, hogy a második Orbán-kormány eddigi devizahiteles lépései csak a probléma továbbgörgetését szolgálták. A kormányzat csak a ciklus végére – amikorra már az AB személyi összetételét gyökeresen átalakította és a kormánypárti frakciók által megválasztott bírákat 70. életévük után is pozícióban készül tartani – jutott el oda, hogy feltegye az alapvető kérdéseket (érvényesség, alkotmányosság) a devizahiteles szerződésekkel kapcsolatban. Mindebből sajnos az következik, hogy a kormányzat számára nem a jogszerűség és az alkotmányosság az elsődleges, hanem azok politikai taktikai fegyverként való felhasználása, s ebben a helyzetben a GVH, a Kúra és persze az AB nem lehetnek többek, mint holmi figurák a kormányzat kezében a bankok ellen vívott sakkjátszmában.

No comments:

Post a Comment