A Mérce idén is összegyűjtötte 2019 baloldali szempontból fontos könyveit. A Társadalomelméleti Műhely Napvilág Kiadónál megjelenő sorozatának két legújabb darabja (Scheiring Gábor: Egy demokrácia halála. Az autoriter kapitalizmus és a felhalmozó állam felemelkedése Magyarországon; Sebők Miklós: Paradigmák fogságában. Elitek és ideológiák a magyar pénzügyi kapitalizmusban) is helyet kapott ebben. Külön öröm és megtiszteltetés, hogy az én Kivételes állapotban. A modern politikai rendszerek biopolitikája (Napvilág Kiadó, 2019) című kötetem és az általam szerkesztett Neoliberális hegemónia Magyarországon. Elemzés és kritika (Noran Libro Kiadó, 2019) is helyet kapott ugyanitt. Az előbbiről Kustán Magyari Attila, az utóbbiról Benedek István írt ismertetést. Köszönet Nekik és a Mércének!
Budapest, Napvilág Kiadó, 172 oldal
Kustán Magyari Attila
Beléptünk a kivételes állapot korszakába, amelyben már nem a joguralom, hanem a politika uralma alatt élünk – olyan világban, ahol a jog mint olyan politikai eszközzé vált – írja Antal Attila politológus, az ELTE Állam – és Jogtudományi Kar adjunktusa és a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének koordinátora. Könyvében előbb a biopolitika elméleti megközelítéseit összegezve – Foucault, Agamben, Hardt és Negri mentén –, majd a kivételes állapot elméleti hátterét vizsgálva jut el annak az autoriter neoliberális és populista megnyilvánulásaiig, amelyekkel ma találkozunk. Rámutat arra is, hogy a kivételes állapot mint politikai eszköz nemcsak az Orbán-rendszerre érvényes, és nem is csak totalitárius rendszerekre jellemző, hanem a modern hatalomra.
Antal dilemmája, hogy ha nem térhetünk vissza a korábbi világrendhez – szerinte nincs erre lehetőség –, akkor újra kell értékelnünk a viszonyunkat ezzel az állapottal. A klímaválság fényében a könyv különösen fontos támpontokat nyújt azokkal a „középről” hangoztatott szemben, amelyek egyoldalú kritikát nyújtanak a populista mozgalmakról, és a demokrácia-totalitarizmus dichotómia mentén gondolkodnak, de nem veszik figyelembe a neoliberalizmus színeváltozásait, amelyek képessé teszik arra, hogy tovább éljen autoriter politikai klímában is."
"Antal Attila (szerk.): Neoliberális hegemónia Magyarországon. Elemzés és kritika
Budapest, Noran Libro Kiadó, 200 oldal
Benedek István
Ez a tanulmánykötet egyszerre számvetés és vitaindító a neoliberalizmus hazai hegemóniájáról. Számvetés, hiszen összegzi és globális viszonyrendszerbe ágyazva próbálja elemezni az elmúlt évtizedek hazai politikai-gazdasági folyamatait – azaz a magyarországi autoriter neoliberális hibrid két szakaszát. Az első, „puha neoliberális hibridet” – amely a rendszerváltástól a 2000-es évek végéig tartott – a „függő piacgazdaság és a kaotikus demokrácia spontán összekapcsolódása jellemezte”.
Ezzel szemben a „kemény neoliberális hibrid” – amely a világgazdasági válságot követő 2010-es évek korszaka – a „két szférát már egységes belső rendszerré szervezte, és olyan autoriter politikai szerkezetet alakított ki, amelynek külső rendszere a multikkal való tudatos kiegyezésen alapult” (156–157. o.). A fenti felosztásból is látszik, hogy a kötet szerzői nem csupán az autoriter neoliberalizmusként értelmezett 2010-es évek jelenét vizsgálják, hanem annak előzményeit is, tehát a rendszerváltást követő demokratizálódás, európaizálás és gyors felzárkózás könnyű álmát ígérő narratíva időszakát is kritikai elemzésnek vetik alá.
A fenti célok érdekében a kötet egyfelől meg szeretné ismertetni a hazai közönséggel a neoliberalizmus kritikájával foglalkozó alapvető szakirodalmat, másfelől a neoliberalizmus keretrendszerében bemutatni a késő Kádár-rendszertől kezdve egészen az Orbán-rendszerig a hazai politikai, gazdasági és társadalmi változásokat.
A kötet indító szövegében Ágh Attila a lehető legszélesebb irodalmi bázist felvonultatva vizsgálja meg a neoliberalizmus korszakait, aranykorát és válságát. Pogátsa Zoltán írása politikai gazdaságtani keretben vizsgálja a neoliberalizmust mint a jóléti kapitalizmust visszaszorítását célul kitűző irányzatot. Kapelner Zsolt politikafilozófiai tanulmányában amellett érvel, hogy a neoliberalizmus társadalma egy szükségszerűen szabadságellenes társadalom. Antal Attila a neoliberalizmus autoriter jellegével és az általa okozott kivételes állapotokkal foglalkozik. Bár a felsorolt szövegekben is vissza-visszatérő referenciapont a magyar helyzet, de Éber Márk Áron írásától – amely a neoliberalizmus államszocialista gyökereit elemzi – kezdve a kötet fókuszpontja a neoliberalizmus magyarországi pusztítása. Pásztóy András a munka világának neoliberális vonásait vizsgálja az Orbán-rendszerben. Végül Ágh Attila második írása a 2010 utáni berendezkedést autoriter és neoliberális hibridként elemzi.
A könyv egyúttal vitaindító is, hiszen egyszerre jelzi és ösztönzi a szociális demokrácia új narratíváját és a hozzá kapcsolódó vitákat, amellyel az új narratíva kialakításával küszködő baloldali közgondolkodás és politika elméleti újraalapozásához is szeretne hozzájárulni. Ennek érdekében pedig hatalmas nemzetközi szakirodalmat vonultatnak fel a szerzők, amellyel igyekeznek behozni Magyarországra azokat a kritikai hangokat, amelyek régóta a baloldali megújulás fő pillérének tekintik a neoliberalizmus és a neoliberális globalizáció alapvető kritikáját. Ezáltal a kötet több kíván lenni, mint a neoliberalizmus kritikájával foglalkozó széles körű irodalom hazai recepciója, hiszen mivel a szerzők szerint a neoliberális kapitalizmus válságban van, illetve egyre égetőbbé válik az emberiségre gyakorolt káros hatásaival való őszinte szembenézés, ezért létfontosságú a társadalmi-politikai alternatívákról szóló gondolkodást inspirálni és vitákat lefolytatni."
