Az ATV Egyenes beszéd 2022. szeptember 30-i műsorának vendégeként módom volt kifejezni szolidaritásomat az elbocsátott pedagógusokkal, hiszen elfogadhatatlan az, hogy valakit véleménynyilvánítása miatt bocsássanak el.
Felvetettem továbbá, hogy a magyar állam igen komoly működési gondokkal küzd, a közszolgálatások gyakorlatilag válságban vannak, az oktatás és az egyészségügy lélegeztető gépen van. Az Orbán-rendszer a koronavírussal kapcsolatos rekordmagas halálozás okaival sem számolt el: vajon az közintézményeket sújtó rezsiválság következményeivel elszámol majd-e a kormányzat? A rezsiválság miatt át kell szervezni a kórházi ellátásokat és a MOK már most is kongatja a vészharagot, hogy alapvető beavatkozások maradnak el és összeomlóban az egészségügy: ki fog felelni azon emberek haláláért, akiket egyébként meg lehetett volna menteni? Belegondoltunk abba, hogy az összeomló közszolgáltatások hogyan fogják érinti a legrosszabb helyzetben lévő családokat, különösen is a gyermekeket? Eközben az oktatási rendszer legbátrabb tanárai és diákjai mozgalmat szerveznek, sztrájkolnak (minden elismerésem és tiszteletem), de a miniszterelnök egyetlen szót sem képes arról szólni, hogy valamit elrontottak és hogy ebben az áldatlan helyzetben legalább minden erőt a maradék közszolgáltatások fenntartására kellene mozgósítani.
Orbán éppen úgy hárítja a felelősséget, mint Gyurcsány Ferenc az ellenzéki oldalon. Óriási emberi és politikai felelőtlenség ebben a helyzetben Brüsszelre hárítani a felelősséget. Sajnos a magyar társadalom mind a kormányzat, mind pedig az ellenzék egy része tekintetében csak a felelősségáthárítást látja. Felvethető továbbá, hogy Orbán a szankciók megkérdőjelezeése helyett (amelyeket maga is elfogadott, megszavazatott és már kezdettől fogva tudta, hogy az energetikai vonal benne lesz) miért nem arról konzultál a miniszterelnök, hogy állítsák vissza a rezsicsökkentést, sőt terjesszék ki és indítsanak állami energiahatékonysági gigaprogramot? Különösen abban a helyzetben, amikor Orbán udvarol az nyugdíjasoknak, de a nyugdíjak vásárlóerejét nem tudja megőrizni és többek között a nyugdíjasok az egyik leginkább kitett csoport az energiaszegénységnek.
Igyekeztem világossá tenni azt is, hogy az előtünk álló társadalmi tragédiák kapcsán, amikor a közszolgáltatások összeomlása miatt a kormány lényegében az emberekre tolja a felelősséget az orbáni politikai minden módon menekül a felelősségvállalástól.
Az egymásra torlódó válságok periódusában egy normális irány az lehetne, hogy a kormányzat és ellenzék együtt próbálja enyhíteni kormányzati és önkormányzati szinten a társadalmi válságot. De legkevésbé sem ez a helyzet, hiszen azt mondja Orbán „hiba lenne, ha az ellenzékkel való együttműködésre alapozná az ember a politikáját”. Szerintem pedig az a társadalmi érzéketlenség a hiba, amely azt mondja, hogy ha nem futja a rezsire, akkor keressünk többet. Orbán akkor vádolja hazaárulással az ellenzéket, amikor a rendszer propagandistái az USA megtámadására hergelnek.