"Diagnózis: Magyarország alaptörvénye beteg, akut alkotmányellenességben szenved. Terápia: módosítás vagy új alkotmány elfogadása. Lehetséges mellékhatás: közjogi állóháború.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGcy8a8_xB52AK0ooHamp_1UiCWfTzTpiR2Zp0JvnXp3oItHlf_9xdrGqihQrkk6nDIz9a0Na99UBc_FPTaGUlCYxi-jv5MTObpPI0UJrMbKaGSK4B_2nCCCnaFHwZIcMS07dP_R_e6vZA/s1600/how.jpg)
... a kormányzó erők az alkotmányozás során elkövettek egy végletes hibát. Önhittségükben, hogy leszámolnak az 1989-es alkotmánnyal és az egész rendszerváltás utáni közjogi és politikai élettel, a következőt foglalták az alaptörvény nemzeti hitvallásába: „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.” Ugyanakkor nem kerülhették meg azt a fontos körülményt, hogy a 2010-ben megválasztott parlament alkotmányozásához szükség van közjogi felhatalmazásra, s éppen ezért az alaptörvény zárórendelkezése már a következőre hivatkozik: „Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.” Hogy lehet egy olyan alkotmány alapján alkotmányozni, aminek az érvényességét épp az előbb tagadtuk meg? Ezzel a kormányzó pártok a saját alaptörvényüket törték derékba, amelynek elfogadása így alkotmányellenes körülmények között történt."
A cikk megjelent a Népszabadság 2012. október 26-i számában.