Aki a választások éjszakáján jön rá, hogy baloldali, valójában egyáltalán nem az... (ATV, Egyenes beszéd, 2022. április 26.)

Az Egyenes beszéd című műsorban 2022. április 26-án ismét értékeltük a választás utáni ellenzéki helyzetet. Kifejtettem az ellenzéken belül elindult folyamatok kapcsán, hogy elindulni a választáson és utóbbi kritizálni a választási rendszer legitimitását, finoman szólva is a választók becsapása, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ellenzék parlamenti és azon kívüli szerepének ne lehetne új és hiteles formát találni. Továbbá felhívtam a figyelmet arra az érdekes jelenségre, hogy az összellenzék bizonyos része a választási kampányban tűzzel-vassal harcolt bármilyen baloldali megközelítés (pl. progresszív adó) ellen és a választások éjszakáján hirtelen több ellenzéki politikusnak is kiderült, hogy baloldali politikával meg lehetett volna szólítani az embereket. Utalram arra is, hogy a „le kell menni vidékre” nem más, mint elitista rácsodálkozás, hogy milyen tragédiák terhelik a vidéki Magyarországot. Valójában arról lenne érdemes beszélni az ellenzéknek, hogy a globális kapitalizmus viszonyai között milyen alternatívát tud felmutatni az embereket úgy kizsákmányoló Orbán-rendszerrel szemben, hogy ugyanezek az emberek a biztonság jelszavával kampányoló Orbánra szavaznak. Az ellenzék sohasem beszél arról, hogy a kritikátlan atlantizmuson túl milyen geopolitikai elképzelései vannak, milyen közép-kelet-európai és EU-s politikát képvisel, holott ennek most, amikor a putyinista Orbán lényegében elveszítette közép-kelet-európai szövetségeseit kulcsfontossága lenne.

Ez az ellenzék nem baloldali (ATV, Egyenes beszéd, 2022. április 4.)

Az ellenzék választási kudarca kapcsán az ATV Egyenes beszéd című műsorában 2022. április 4-én kifejtettem azt, hogy valóban történelmi helyzetben vagyunk: a Fidesz történelmi győzelme történelmi felelősséggel párosul. Különösen abban a hihetetlenül bizonytalan és válságokkal teli helyzetben, amely most ránk vár. Azonban ki kell jelenteni, hogy a választási kampány eldurvulása bebizonyította, hogy Orbán régen lemondott arról, hogy "15 millió magyar miniszterelnöke" akar lenni, és sokkal inkább saját politikai és gazdasági hátországának céljait szolgálja. Különösen dermesztő, hogy a háború/béke tematikára leegyszerűsített logikájú gyűlöletfegyver bárkire és bármikor alkalmazható. Az pedig nagyon is elszomorító, hogy a miniszterelnök immáron politikai ellenfeleit is megbélyegzi (lásd: a "kommunisták" elmennek szavazni). Az ellenzéki kudarc kapcsán elmondtam, hogy most már a választás után lehet nyíltan beszélni: nagyon álságos a Fidesz részéről a baloldali bélyeg, hiszen ez az ellenzék semmilyen tekintetben sem baloldali. A vereség bebizonyította, hogy a szakítani kell azzal a tévképzettel, hogy a Fidesz neoliberális-neokonzervatív modellje alkalmazható az ellenzékre. A baloldaliság olyan kérdések tematizálása, amelyek a tőke-munka viszonyhoz, a társadalmi igazságtalanságokhoz kapcsolódnak. Felvetettem továbbá az is, hogy ebben az országban semmilyen ellenzéki siker nem lesz, amíg az ellenzék nem mozdul ki középosztály-függőségéből és nem kezd el azzal foglalkozni, hogy a Fidesz neofeudális rendszere kb. 2-3 millió, óriási szegénységben élő embert tart anyagi és politikai függési rendszerben, amelynek kulcseleme az állandó félelemkeltés és morális pánik. A Mi Hazánk kapcsán pedig utaltam rá, hogy az Orbán-rendszer tanulva a Horthy-korszak hibáiból, elkerülte azt, hogy a rajta kívüli szélsőjobboldal bekebelezze, ezért maga az Orbán-rendszer ment ki jobbra, radikalizálódott és a Mi Hazánk ennek Fideszen kívüli "terméke".

"Az óvodások nem nemváltó műtért állnak sorba, hanem mandulaműtétért..." (ATV, Csatt 2022. március 28.)

2022. március 28-án az ATV Csatt című műsorának vendégeként a 2022-es választás előtt még utoljára megpróbáltam egyet vitázni a jobboldali szereplőkkel. Sajnos nem sikerült. Persze megszoktam, hogy ez így van és egymás monológjaiba beszélünk bele (persze emiatt engem is felelősség terhel), de ez a műsor különösen is feszültségekkel volt teli. Felhívta arra a figyelmet ismét, hogy mennyire tarthatatlan, bűnös és felelőtlen dolog az ellenzéket azzal vádolni, hogy háborúba akarja vinni az országot, különösen olyan 12 év után, amelynek kertében Orbán Viktor saját magát és az országot Putyinhoz kötötte. Kifejtettem azt is, hogy az Orbán-rendszer nem csak az ellenzék ellen, hanem a magyar társadalom egy része ellen visel háborút: semmi sem fér bele Orbánék szerint a kormányzati kritikába, se Bödőcs, se Zelenszkij, se Iványi Gábor. Akárhogy is alakul a választás kimenetele: be kell fejezni a hideg polgárháborút, mert a putyini agresszió is megmutatta, hogy a gyűlölet elszabadulhat. Azt gondolom, hogy választóként érdemes azon elgondolkodni, hogy ha egy kormányzat egy háborús helyzetben is brutális módon végigviszi a pedagógusok elleni gyűlölethadjáratát, valamint a gyermekvédelminek hazudott népszavazási kampányát, akkor abban az országban igen jelentős változásokra van szükség. Aki nem látja be azt, hogy ma az óvodások nem nemváltó műtétekért, hanem mandulaműtétért állnak sorba (mert akkora a várólista), az az ép eszéről és a gyermekeink iránt viselt felelősségünkről mond le. Volt alkalmam egy másik (általam nagyon fontosnak tartott) problémára is felhívni a figyelmet: ez pedig az Orbán-rendszer neoliberalizmusa. A neoliberalizmus olyan piacpárti fundamentalizmus, amelyet kőkemény állami eszközökkel tartanak fenn. Mindez azt jelenti, hogy a kormányzat integrálja a nemzeti tőkésosztályt a nemzetközi tőkés rendszerekbe, a munkások önszerveződését, a sztrájkot ellehetetlenítő szabályokat hoz, a nagy ellátó rendszerekből (egészségügy és oktatás) elvonják a pénzt és minden szinten elindul egy erős privatizáció, drasztikusan csökken az embereknek juttatott transzfer. Ez mind jellemző az Orbán-rendszerre. De az igazi bravúr az, hogy Orbánék pont azzal vádolják az ellenzéket, hogy sanyargatnák a társadalmat és Soros zsoldjában kiszolgáltatnák a nemzetközi tőkének az országot. Holott ezt pont az Orbán-rendszer tette meg, azzal, hogy nem csak a nyugati, hanem a keleti tőkének, illetve autoriter rendszereknek is kiszolgáltatta az országot. Mindez – akárhogy is alakul a választás – elgondolkodásra kell, hogy késztesse az ellenzéket: miért tudja még mindig társadalomellenesnek beállítani az ellenzéket a neoliberális Orbán-rendszer? Ezen persze nem segít, ha az ellenzék megszorításokról beszél, Bokros Lajos továbbra is a magyar „ingyenebédre való” populizmusát kritizálja és előre óv egy leendő kormány „fiskális alkoholizmustól”. Ez nem felelős gazdaságpolitika, ez társadalmi felelőtlenség: az emberekbe igenis be kell ruházni!

Orbán miért nem meri kimondani azt, hogy Putyin agresszor? (ATV, Egyenes beszéd, 2022. március 15.)

Az ATV Egyenes beszéd című műsorában a március 15-i ünnepi beszédek kapcsán elmondtam, hogy ezek az ünnepi beszédek igen sokszor nem magáról a történelmi kontextusról szólnak, azonban az ünnep szellemiségét azért megidézik. Így most is, hiszen ismét aktuális az önkény, a feudális jellegű hatalom elleni fellépés. Ahogyan a beszédekben, így a műsorban is központi kérdés volt az orosz agresszió. Ennek kapcsán hangot adtam annak, hogy tudatában vagyok annak, hogy mennyire felelősségteljes az, ha valakinek a nyilvánosság előtt van alkalma ezekről a kérdésekről állást foglalni. Én ezúttal erőteljesen fejezetem ki az, hogy a rendszerváltás utáni politikai egyik legóriásibb hazugság azt állítani, hogy a magyar ellenzék háborút akar és tevékenysége nyomán reális annak veszélye, hogy az oroszok megtámadnak bennünket. Ugyanis fogalmilag kizárt az, hogy ha tovább is terjes a konfliktus, akkor éppen Magyarországot támadják meg, hiszen már eleve nyugati fegyverekkel küzdenek az ukránok, most pedig a lengyel, szlovén és cseh politikusok látogatása elve kifejezte az, hogy a régió támogatja az orosz agresszió elleni fellépést. Ha pedig a háború tovább is terjedne, akkor az már NATO-protokollt érint és mint ilyen a magyar ellenzék ezeket dominókat akkor sem tudná elindítani, ha akarná – holott nem akarja. A hazugságok kapcsán kifejtettem azt is, hogy Orbán Viktor olyan helyzetbe kormányozta a rendszerét és önmagát, hogy valamilyen oknál fogva úgy tűnik egyszerűen nem engedheti meg magának azt, hogy nyíltan szembe menjen Putyin agressziójával. Ez pedig óriási probléma. A hosszútávú gázszerződések és Paks 2 pedig ebben a kontextusban jelentős kudarc, hiszen jelenleg Orbán azzal védekezik, hogy mindez a rezsicsökkentés záloga, ugyanakkor sokkal inkább magáról a miniszterelnök hatalmáról szól ez a dolog és reálpolitikailag kellemetlen lenne azt mondani, hogy újra kell gondolni az orosz energiafüggőséget. Ezzel együtt természetesen a háború egy geopolitikai közegben zajlik, de Orbán 2022. február 1-je óta nem mert kiejteni nyilvános Putyin nevét és számos módon meg tudta volna és meg kellett volna tennie az agresszió nyilvános és egyértelmű elítélését. Ezt nem tette meg és ez óriási kockázat. A műsor végén pedig visszatértem 1848 szellemiségéhez és kifejtettem azt, hogy ezt most azok a pedagógusok hordozzák, akik a gyermekeink jövőjéért fognak sztrájkolni. Minden szolidaritásom az övék!

Orbán morálisan megbukott, a jogos felháborodás nem fordulat át oroszellensségbe (ATV, Egyenes Beszéd, 2022. március 5.)

A Putyin által megindított agresszió belpolitikai hatásai kapcsán arról beszéltem az ATV Egyenes beszéd című műsorában 2022. március 5-én, hogy a háború maga egy geopolitikai környezetben zajlik, ahol nagyon fontos lenne végre, hogy a leegyszerűsítő diskurzusokhoz képest meginduljon végre egy érdemi pábeszéd itthon Magyarország jelenbeni és jövőbeli státuszáról. Kulcskérdés továbbá, hogy az orosz vezetés elleni jogos felháborodást és dühöt ne fordítsuk át oroszellensségbe. A 2015-től kibontakozó menekültellenes kampányhoz képest kulcskérdés, hogy társadalmi összefogás indult el az ukrajnai menekültek megsegítésére és ez nagyon bíztató ahhoz a kormányzati gyűlöletpolitikához képest, amelyben az elmúlt fél évtizedben elmerültünk. Az Orbán-rendszer és személyesen Orbán Viktor minden tekintetben megbukott morálisan, hiszen kommunikációs szinten mutatkozik elmozdulás a putyini politika támogatásától, de az érthetetlen gyűlöletpolitika folytatása az, ahogyan a kormányzat körüli trollok és véleményvezérek a putyinista imperializmust támogatják.

Nem kell elnézést kérni a baloldaliságunk miatt... (ATV, Egyenes beszéd, 2022. február 11.)

Az ATV Egyenes beszéd műsorának vendégeként 2022. február 11-én beszélgettünk a választási kampány aktualitásairól. Kifejtettem, hogy a Kétfarkú Kutya Párt az ellenzék számára semmiképpen sem tekinthető magának a problémának, hiszen rendszerellenzéki karatere van, sokkal inkább az a helyzet, hogy az ellenzék nem tudott választ adni arra a kihívásra, hogy sokan egyszerre váltanák le az Orbán-rendszert és annak ellenzékét is. Ennek kapcsán utaltam arra Gyurcsány Ferenc évértékelője kapcsán, hogy rendkívüli módon hiányzott abból a 2010 előtti világgal való szembenézés, ugyanis az, aki "Hunniát és Pannóniát" egy közösségben kívánja megőrizni, annak számolnia kell azzal is, hogy miért és hogyan jött létre az Orbán-rendszer. Ez pedig – ahogyan aztkorábban már kifejtettem – nem 2010-ben kezdődött, hanem azzal, hogy a balliberális kormányok elveszítették a társadalmi bázisukat. Utaltam arra is, hogy kissé furcsa, hogy az a politikus, hogy korábban azt mondta, hogy "merjünk baloldaliak lenni", most tulajdonképpen elnézést kért azért, mert az évértékelőben (szemérmesen) felvetette, hogy az ellenzék célja kell, hogy legyen az "életlehetőségek közelebb hozása” - úgy gondolom nem kell elnézést kérni azért, ha balodlaliak vagyunk. Bíráltam továbbá a volt miniszterelnök azon gondolatát, hogy bár az "önkény elfogadásának, igénylésének" valóban hosszú hagyományai vannak Magyarországon és nem menthetjük fel magunkat a múlt bűnei alól társadalmi szinten, de ennek ellenére nem lehet csak is kizárólag a társadalmat hibáztatni egy-egy autoriter rendszer miatt, hiszen a táradalom nem csak "autoriter személyiségekből" (Adorno) áll. Végül megemlítettem azt, hogy Trump lehetséges látogatása kiváló lehetőség lehet az ellenzék számára, hiszen meg lehet fogalmazni egy ellenállását az egységesedő, nemzetközi transzatlanti autoriter populista, fasizálódó jobboldallal szemben. Ha ezt az ellenzék nem veszi észre, akkor komoly ütemtévesztésben van.

A karaktergyilkos kampányok mögött a 2015-től elindult dehumanizálás húzódik meg (Egyenes beszéd, 2022. január 26.)

Az Egyenes beszéd 2022. január 26-i adásában a karaktergyilkosságokról és a kampány durvulásáról beszélgettünk. Kifejtettem, hogy nem újdonság, már-már közhelyszámba megy, hogy alacsony a hazai közbeszéd színvonala. Azonban az utóbbi idők karaktergyilkosságai sok szempontból mások: (1) egyrészt az Orbán-rendszer vegyíteni kezde a titkosszolgálati, konspiratív eszközöket az "oknyomzónak", szivárogatónak beállított technikával, mintegy hitelesítve a karaktergyilkosságokat; (2) 2015-től elindult egy dehumanizáló gyűlöletpolitika (3) ezek eredményeképpen bárki, egy egyszerű állampolgár is karaktergyilkosság áldozata lehet. A Völner-ügy kapcsán kifejeztem azt, hogy nem valószínűsíthető az, hogy a kormányzatot "megvezették" és egy bűnszervezet csalta volna lépre a kétharmados Orbán-rendszert és több jel utal arra, hogy magának a kormányzat tevékenységével, azaz a jéghegy csúcsával állunk szemben. A dolog azért is tragikus, mert az Orbán-rendszer jogalkotással próbálta "törvényesíteni" a korrupciót. Végül (kicsit indulatosan) azt is kifejtettem, hogy mennyire szörnyű a dolognak az a része, hogy korrupcióval vesznek meg egyetemi érdemjegyeket és az Orbán-rendszer lényegében a jövő generációkat árusítja ki, demoralizálja.

Miért ne lehetne az ellenzéknek kimodani azt, hogy az Orbán-rendszer neoliberális fordulatot hajt végre az egészségügyben? (ATV, Egyenes beszéd, 2022. január 11.)

2022. január 10-én az ATV Egyenes beszéd műsorának vendégeként beszéltem arról, hogy szemmel láthatóan Márki-Zay a Fidesz kommunikációs stratégiáját alkalmazza, pontosabban azt próbálja meg visszafordítani a Fideszre, így lesz a sorosozó Orbán antiszemita, a „gyermekvédelmi” kampány homofób, a menekültellenes Fidesz „migránsbefogadó”. Mindez jól mutatja, hogy politikai kommunikációs és társadalmi szempontból hol tartunk: az Orbán-rendszer annyira tönkretette a hazai közbeszédnek, vitakultúrának a színvonalát, hogy egyeseknek úgy tűnik, mintha csak a saját gyűlöletkeltő eszközével lehet csak a Orbánt megverni. Én szeretném azt gondolni, hogy ez nem így van. Főként azért, mert ahogyan utaltam rá a műsorban nagyon gyenge a kritikai nyilvánosság Magyarországon, hiszen, ha lenne ilyen közeg, akkor 2015 után nem most eszmélnének egyes ellenzéki pártok, hogy a menekültek kapcsán narratíva és bátorság hiányában átvették a Fidesz gyűlöletkeltő retorikáját (lásd: "addig lesz kerítés, amíg lesz a társdalomban félelem"). Utaltam továbbá arra is, hogy az ellenzéknek arra is választ kell találnia, hogy Orbán egyszerre jelenik meg Izrael és a hazai zsidóság "nagy barátjaként, védelmezőjeként", de ezzel párhuzamosan veszi a bátorságot (pontosabban felhatalmazva érzi magát) az antiszemita Soros-kampányra. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy az ellenzéknek nem elegendő rámutatni arra, hogy a Fidesz lerombolja az állami egészségügyet és romokon virágzó magán-egészségügyet épít ki, hanem ki kellene mondania, hogy mindennek neve is van: neoliberalizmus. Végül azzal zártam, hogy minderre azért van szükség, mert egyértelműsíteni kell, hogy az ellenzék szakítani akar az orbáni világgal, hiszen több jel is arra mutat (lásd: nem lehet adóemelésről így progresszív személyi jövedelemadóról beszélni), hogy bizony az ellenzék valamilyen formában szívesen folytatná az Orbán-rendszert!

Létbizonytalanságban nincs demokrácia, ezért az ellenzéknek vállalnia kell, hogy nem csak a középosztályt képviseli (ATV, Csatt 2021. december 27.)

Az ATV Csatt című műsorának vendégeként (itt érhető el az első és itt a második része az adásnak) értékeltem  2021-es évet. Többek között kifejtettem, hogy nem maga Novák Katalin köztársasági elnöki pozícióra való esetleges jelölése a probléma, hiszen valóban szükség lenne minél több női politikusra, hanem az, hogy Novák nyilvánvalóan nem lehet független a jelöléséről személyesen döntő miniszterelnöktől, akik korántsem pártelnökként, hanem a végrahajtó hatalom fejeként rendelkezik a köztársasági elnöki pozícióról is. Mindez súlyosan sérti a hatalmi ágak (egyébként Magyarországon régóta nem érvényesülő) elvét. Felvetettem továbbá, hogy mindezek ellenére hiba lenne Novák Katalinon számonkérni azt, hogy nem testesíti meg a "nemzet egységét", hiszen eleve nincs ilyen egység és ez az óriási probléma. Beszéltem arról is, hogy az ellenzék részéről ugyan fel lehet vetni azt, hogy a választási osztogatás politikája költségvetési egyensúlytalanságot jelent, de legalább ilyenkor azok a szempontok, az embereknek juttatott erőforrások kerülnek a középpontba, amelyekről egyébként is szólnia kellene a politikának, hiszen nincs az a pénz, amely az oktatási és egészségügyi rendszerben "elegendő" lenne: az ember a legfontosabb! Az elmúlt 30 évet összegezve pedig megemlítettem, hogy 1989-ben felépült jogállami paradigama érzéketlen volt arra, hogy pusztán jogállami alapokon nem lehet létrehozni egy demokráciát, hiszen ahhoz létbiztonságra van szükség. A létbizonytalanság és szorongás körülményei között nincs demokrácia. 2010 után az Orbán-rendszer végleg leszámolt azzal, hogy a középosztály alatti csoportokat bevonja a demokráciába, hiszen feléjük ugyan minimális mértékben biztosít erőforrások a kormány (pl. közmunka), de ennek következtében feudális viszonyokat közvetít feléjük (amely pl. szavazatvásárlásban cspódik le). Az Orbán-rendszer és az ellenzék fő célcsoportja a középosztály és a középosztály feletti gazdag csoportok. Az ellenzéknek el kell dönteni azt, hogy végre veszi-e a bátorságot és elkezd-e politizálni a középosztály alatti, legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok érdekében és az ügyeiket bevonja-e a politikai érdekképviselebe.

Nagyon aggasztó, hogy az Orbán-rendszerben az ellenzék politikai és közjogi ellenség lett (ATV, Egyenes beszéd, 2021. november 29.)

2021. november 29-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként arról beszélgettünk, hogy Kövér László házelnök még 2020-ban a polgári titkosszolgálatok előtt elmondott beszédében azt mondta, hogy „a magyar politikai osztály egyik része önrendelkező államban és öntudatos nemzetben gondolkodik, ilyenben hisz, és ilyenért dolgozik”. Majd azzal folytatta, hogy „a politika másik része pedig az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományának jegyében cselekszik”. Ez után kijelentette, hogy „én ezt a politikai helyzetet tartom a legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatnak, amely Magyarországot ma fenyegeti”. Azt állítottam, hogy mindez még egy évtized Orbán-rendszer után is igen jelentős határátlépés, hiszen (nem függetlenül a Pegasus-botránytól) azt jelzi, hogy a kormányzat politikai célok mentén használja az erőszakszervezeteket. Holott joggal várhatnánk el, hogy a kormány azokat is képviselje, megvédje, akik éppenséggel nem rá szavaztak. mert gondolkodhatunk küölönféleképpen nemzetről és államról, de végtére is ugyanabban az államban képzeljük el az életünket.

Amellett érveltem továbbá, hogy az Orbán-rendszer már igen régóta politikai ellenségként tekitnette az ellenfeleire, akiket kitagadott a nemzetből, de ez a beszéd azért jelent fordulatot, mert immáron alkotmányos szinten üldözendőnek tekinti politikai ellenfeleit Orbán. Mindez nem független attól, hogy az ellenzék elkezdett abban gondolkodni, hogy miként lehet leváltani az orbáni Alaptörvényt. Szóvá tettem azt is, hogy a kormánypártokat az utóbbi időben a mindere kiterjedő frisztráltság jellemzi, hiszen legújabban meseszereplők és meleg mikulások ellen is viselnek ideológiai háborút. Végül megemlítettem azt is, hogy az önrendelkezésre olyannyira büszke Orbán-rendszer volt a rendszerválts után az a kormány, amely a leginkább kiszolgáltatta a magyar dolgozókat a tőkének, amely egyértelmű feladása a szuverenitásnak. 

Az emberek belefáradnak a gyűlölködésbe (Hírklikk, 2021. november 19).

A Hírklikk az orbáni gyűlöletpolitika hatásairól, társadalmi következményeiről kérdezett és megvitattuk azt, hogy a hatalmához ragaszkodó Orbán mit eszközökhöz nyúlat az elkövetkező időszakban és hogyan reagálhat az ellenzék.

Az interjú első része elérhető itt:

„A Fidesz ellenségképzése, gyűlöletpolitikai kommunikációja nagyon irreális irányba kezd elmenni. Orbán fél hatalma elvesztésétől, ezért mindenkit arra kötelez maga körül, hogy olyan vállalhatatlan és visszafordíthatatlanul káros dolgot vigyen véghez, amely felér egyfajta hűségesküvel.”

"Az egyik legbrutálisabb dolog pedig, amelyikben minden összegyűlik, az a gyermekvédelmi népszavazás, és a „gyermekvédelem” gondolata ráúsztatva magára a Pegasus-ügyre. Nagyon sok szempontból akkor kezdték felépíteni, amikor a Pegasus-ügy kipattant. Maga ez az egész 'gyermekvédelmi' dolog - nem csak a népszavazásra gondolok, hanem általában a masszívan melegellenes LMBTQ kampányra is –, teljesen abszurd. Eleve nincs is olyan ügy, amiről a kormány beszél. Ez nem olyan, mint a járvány, vagy a menekült-kérdés. Az utóbbi ügyekben még el lehetett gondolkodni azon, hogyan lehetne együttműködni az ellenzéknek a kormányzattal, de a 'gyermekvédelmi ügy' abszolút kitalált. Nincs Magyarországon olyan, hogy gyerekeket kellene megvédeni a melegeket támogató civil szervezetektől. Ráadásul ebbe az egész kreálmányba a 'brüsszeli propaganda' is bejön azzal, mintha ezeket a szervezeteket az Európai Unió finanszírozná."

Az interjú második része elérhető itt:

"Szerintem az, hogy az ellenzék víziót, alternatívát, több mint kormányváltást ígér, az a potenciál, az a lehetőség. (Egyébként Orbán is ezt csinálta 2010 előtt.) Ez sok mindenre predesztinálhatja, hiszen a klímaválságtól kezdve, az EU sorsáig vannak olyan pontok, amikre kellene, hogy közös válaszaink legyenek. Egyszerre kellene két nagyon nehéz feladatot megoldani: egyrészt kialakítani egy saját koncepciót, másrészt nem elidegeníteni minden tekintetben a másik tábort. Azt az ember belátja, hogy nehéz a másik helyett is okosnak lenni, de a politikai hátországok között azért lehetne ilyen típusú diskurzusokat folytatni. Lehetne ezt működtetni.

Véleményem szerint az ellenzék nem teheti meg, hogy azt mondja, a Fideszt, mint olyat be kell szántani. Az azonban más kérdés, hogy mit lehet tenni az Orbán-rendszerrel. Ha kormányváltás lesz, azt nyilvánvalóan joggal ki lehet jelenteni, ha nem lesz rendszerváltás, az ellenzék nem fog tudni kormányozni. Vagy legalábbis vért fog izzadni, hogy kormányozni tudjon. Ha többségben lesz is, pont olyan lesz, mintha kisebbségi kormányzati struktúrát vezetne. Pontosan amiatt, hogy az Orbán-rendszer sok mindent magához láncolt, a kétharmaddal nagyon sok mindent bebiztosított és bebetonozott magának. Esztergomi szituáció lenne országosan, csak még annál is brutálisabb, mert nem csak a szemétszállításról, hanem egy országról van szó. Egy ilyen patthelyzet a Fidesznek sem érdeke.

Az új kormánynak a rezsicsökkentéstől kezdve, a közműszolgáltatásokig nagyon sok mindent újra kéne gondolni, csakhogy az Orbán-rendszer annyira mélyre ment, hogy egy lépésben – egy kormányváltással – nem lehet leváltani. Márpedig ha beássa magát a rendszer, befeszül az orbáni hatalom, és rendszerváltásra van szükség, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek. Én ezért mondanám azt, hogy nyitva kell hagyni kapukat. (Itt nyilván nem az Orbán-rendszerre gondolok.) Nem szabad minden tekintetben elzárkózni attól az óriási tábortól, amit az Orbán-rendszer működtetni tud, és tűzzel-vassal maga mögé tud állítani. Szerintem nem zárkózhat el ilyen szempontból az ellenzék."

Orbán "gyermekvédelmi" népszavazása felnőttkori erkölcsi elmezavar (ATV, Egyenes beszéd, 2021. november 9.)

2021. november 9-én az ATV Egyenes beszéd című műsora vendégeként Kósa Lajos Pegasus-ügyben tett "elszólása" kapcsán felhívtam arra a figyelmet, hogy Orbán fél hatalmának elvesztésétől és ezért mindenkit maga körül arra kötelez, hogy vállalhatatlan és visszafordíthatatlnul káros dolgokat vigyen véghez (Peagasus-ügy, LMBTQ-ellenes propaganda, Kálomista filmje), amely egyfajta hűségeskű Orbán és rendszere felé, hogy ne legyenek dezertálások a Fidesztől. Orbán azzal akarja magát bebiztosítani, hogy mindenki éppen olyan vállalhatatlan lesz egy esetleges ellenzékkel való kiegyezés során, mint maga Orbán. A Kúria által átengedett, a nemváltoztató műtétek népszerűsítésével kapcsolatos népszavazási kérdést a felnőttkori erkölcsi elmezavar (moral insanity) kategóriájával írtam le és ráirányítottam a figyelmet arra, hogy az a politika, amely ilyen mélyre süllyed és ráadásul a Pegasus-hoz hasonló kiberfegyver van a kezében, az felettébb nagy veszélyt jelent a társadalomra.

Az ellenzék nem lehet "árokásó" (ATV, Egyenes beszéd, 2021. november 2.)

2021. november 2-án az ATV Egyenes beszéd műsorának vendégeként Szentpéteri Nagy Richarddal arról beszélgettünk, hogy mennyire a saját és sokszor bizony áthatolhatatlan véleménybuborékunkban élünk. Felvetettem azt, hogy ennek ellenére az ellenzék nem veheti át az Orbán-rendszer árokásó gyűlöletpolitikáját és hogy mennyire káros, hogy például Márki-Zay a "migránsozásban" akarja legyőzni az Orbán-rendszert. Ha el akarjuk kerülni a törésvonalak további mélyülését, a polgárháborút, akkor a különböző táboroknak gesztusokat kell tenniük egymás felé (pl. egy lehetsséges új alkotmányozási folyamat során), még akkor is, ha ez nehéznek tűnik a felfokozott politikai helyzetben.