2022. március 28-án az ATV Csatt című műsorának vendégeként a 2022-es választás előtt még utoljára megpróbáltam egyet vitázni a jobboldali szereplőkkel. Sajnos nem sikerült. Persze megszoktam, hogy ez így van és egymás monológjaiba beszélünk bele (persze emiatt engem is felelősség terhel), de ez a műsor különösen is feszültségekkel volt teli. Felhívta arra a figyelmet ismét, hogy mennyire tarthatatlan, bűnös és felelőtlen dolog az ellenzéket azzal vádolni, hogy háborúba akarja vinni az országot, különösen olyan 12 év után, amelynek kertében Orbán Viktor saját magát és az országot Putyinhoz kötötte. Kifejtettem azt is, hogy az Orbán-rendszer nem csak az ellenzék ellen, hanem a magyar társadalom egy része ellen visel háborút: semmi sem fér bele Orbánék szerint a kormányzati kritikába, se Bödőcs, se Zelenszkij, se Iványi Gábor. Akárhogy is alakul a választás kimenetele: be kell fejezni a hideg polgárháborút, mert a putyini agresszió is megmutatta, hogy a gyűlölet elszabadulhat. Azt gondolom, hogy választóként érdemes azon elgondolkodni, hogy ha egy kormányzat egy háborús helyzetben is brutális módon végigviszi a pedagógusok elleni gyűlölethadjáratát, valamint a gyermekvédelminek hazudott népszavazási kampányát, akkor abban az országban igen jelentős változásokra van szükség. Aki nem látja be azt, hogy ma az óvodások nem nemváltó műtétekért, hanem mandulaműtétért állnak sorba (mert akkora a várólista), az az ép eszéről és a gyermekeink iránt viselt felelősségünkről mond le. Volt alkalmam egy másik (általam nagyon fontosnak tartott) problémára is felhívni a figyelmet: ez pedig az Orbán-rendszer neoliberalizmusa. A neoliberalizmus olyan piacpárti fundamentalizmus, amelyet kőkemény állami eszközökkel tartanak fenn. Mindez azt jelenti, hogy a kormányzat integrálja a nemzeti tőkésosztályt a nemzetközi tőkés rendszerekbe, a munkások önszerveződését, a sztrájkot ellehetetlenítő szabályokat hoz, a nagy ellátó rendszerekből (egészségügy és oktatás) elvonják a pénzt és minden szinten elindul egy erős privatizáció, drasztikusan csökken az embereknek juttatott transzfer. Ez mind jellemző az Orbán-rendszerre. De az igazi bravúr az, hogy Orbánék pont azzal vádolják az ellenzéket, hogy sanyargatnák a társadalmat és Soros zsoldjában kiszolgáltatnák a nemzetközi tőkének az országot. Holott ezt pont az Orbán-rendszer tette meg, azzal, hogy nem csak a nyugati, hanem a keleti tőkének, illetve autoriter rendszereknek is kiszolgáltatta az országot. Mindez – akárhogy is alakul a választás – elgondolkodásra kell, hogy késztesse az ellenzéket: miért tudja még mindig társadalomellenesnek beállítani az ellenzéket a neoliberális Orbán-rendszer? Ezen persze nem segít, ha az ellenzék megszorításokról beszél, Bokros Lajos továbbra is a magyar „ingyenebédre való” populizmusát kritizálja és előre óv egy leendő kormány „fiskális alkoholizmustól”. Ez nem felelős gazdaságpolitika, ez társadalmi felelőtlenség: az emberekbe igenis be kell ruházni!