Wednesday 29 November 2023

Miért nem fontos az energiaszuverenitás az Orbán-rendszernek? (ATV, Egyenes beszéd 2023. november 24.)

Az ATV Egyenes beszéd című műsor vendégeként 2023. november 24-én kifejtettem, hogy egy jól működő főváros mindenki érdeke. Ha az Orbán-rendszer a szuverenitását arra használja, hogy tönkre tegye a fővárosi önkormányzatot, akkor igen nagy a baj. Ugyanakkor ez a büntető logika abban a mentalitásban gyökeredzik, amelyet Lázár János fejtette ki és ami szerint csakis azok az önkormányzatok számíthatnak állami forrásokra és együtműködésekre, amely nem ellenzékiek. Ez a megközelítés nem több nyílt zsarolásnál és már ott tartunk, hogy az Orbán-rendszer nem csak az ellenzéket, hanem a választók egészét is zsarolja.

Utaltam továbbá arra is, hogy a magyar kormány szándékosan úgy alakította ki a rezsicsökkentés rendszerét, hogy az ne a leginkább rászorultakon, hanem azokon segítsen leginkább, akik meg tudnák fizetni a rezsiköltségeiket. Ezzel párhuzamosan nem indított átogó energiahatékonysági programokat. Mindezzel nem tett mást, mint konzerválta az energiaszegénységet Magyarországon. Ez történelmi bűn a mostani válságos időszakban, különösen a klímaválságban. Én úgy gondolom, hogy ha a kormánynak fontos lenne az energiaszuverenitás, akkor ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy az állam igenis beleszólhat az energiaárakba - csak éppen a legkiszolgáltatottabb embertársaink érdekében. Ezt nem akarja megtenni az antiszociális Orbán-rendszer. Ugyanis nem fog azzal szembenézni, hogy tévút volt a rezsicsökkentés orbáni formája, mert olyan nincs, hogy az állam azért szabályozza az energiaárakat, hogy azok (pl. a földgáz esetén) a piaci árak felett legyenek és nyerészkedjen maga a poltikai rendszer, s egyúttal azzal is szembe kellene nézni, hogy nincs rezsicsökkentés energiahatékonyság nélkül.

Saturday 25 November 2023

Antal Attila az ELTE ígéretes kutatói között (2023. november 24.)

Az a megtiszteltetés ért, hogy 2023. november 24-én, A tudományos kutatás napja az ELTE-n rendezvény keretében átvehettem az "ELTE ígértes kutatója" elismerést jogtudomány kategóriában. A tudósítás itt olvasható az ELTE honlapján, a bemutatkozás itt érhető el, a bemutatkozó videó pedig itt nézhető meg.



Wednesday 15 November 2023

Az Orbán-rendszer nem "megvédi", hanem kiszolgáltatja a szuverenitást (ATV Egyenes beszéd, 2023. november 15.)

Az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként 2023. november 15-én kifejtettem azt, hogy bár nagyon fontos az, hogy a 21. században, a klímaválság korszakában a szuverenitásról beszéljünk, de ahogyan az Orbán-rendszer teszi inkább azt sugallja, hogy nem megvédeni szeretné a szuverenitást, hanem fél annak gyakorlásától és az ebből származó felelősségtől. Az Orbán-rendszer előbb a nyugati gépjárműipari vállaltok, majd pedig most az ázsiai hátterű akkumulátorcégek javára mondott le a nemzeti szuverenitásról: jól jelzi ezt a Munka törvénykönyvének az átalakítása, a legális sztrájk ellehetetlenítése, a szakszervezetekkel szembeni ellenszenv. Egy ilyen politikai rendszer nehezen beszélhet hitelesen a szuverenitásról. Annál is inkább, mert az a homályos kategória, hogy "a külföldi finanszírozástól meg kell védeni a választások tisztaságát", bizony felvet olyan kérdéseket, hogy a korai Fidesz is érintett a rendszerváltáskori időszakból a külföldi pénzekhez való hozzáférésben, valamint az a tevékenységet, amelyet a kormány most idehaza büntetni akar rendelni, azt rendszerszinten műveli a környező országokban: politikai és pénzügyi erővel avatkozik be a folyamatokba.

Arra is utaltam, hogy a szuverenitás kérdése energetikai szempontból is kulcsfontosságú: fájó, hogy az Orbán-rendszer az elmúlt évtizedben nem rendelkezett nagyon komoly energiapolitikai és energiahatékonysági stratégiával. A miniszterelnök a hatalom- és geopolitikára fókuszált és ennek rendelte alá az energiapolitikát (legyen „olcsóként” kommunikálható orosz gáz, és ennek behozatalából a holdudvar meg tudjon gazdagodni, s ugyanez igaz az új paksi atomerőműre is). Mindez szerintem óriási hiba volt és az energiaválság időszakára gyakorlatilag lemeztelenítette az energiaszegény magyar társadalmat. Vagyis az a politikai rendszer, amely most „védi” a saját szuverenitását sohasem gondolkodott abban, a 21. században az igazán fontos az energetikai szuverenitás és az zöld energiában, valamint az energiahatékonyságban keresendő. Úgy vélem, hogy az Orbán-rendszer alapjaiban érti félre a szuverenitás gondolatát, mert azt nem az államra, hanem a politikai rendszerre vonatkoztatja: a szuverenitás nem lehet a politika korlátlan cselekvési szabadsága. Az L. Simon-ügy kapcsán pedig hangot adtam annak, hogy botrány jelzi azt, hogy a "fortélyos félelem" igazgat és az Orbán-rendszerben menekül a szakértelem. A 20. századi tapasztalatok alapján pedig órási veszély, ha a politikai rendszer a saját maga által legyártott szélsőjobbhoz kezd igazodni: történelmi tapasztalat, hogy ennek mindig tragédia a vége.

Thursday 9 November 2023

Meghívó habilitációs eljárásban tartandó nyilvános előadásokra (ELTE ÁJK, 2023. november 29.)

 MEGHÍVÓ

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Habilitációs Bizottsága
tisztelettel meghívja Önt

Dr. Antal Attila egyetemi adjunktus (ELTE ÁJK)

habilitációs eljárásában tartandó nyilvános előadásokra.

 

Tantermi előadás:

A politikai ideológiák és kormányzás a válságok korában

2023. november 29. (szerda) 16:00

Tanári Klub

Tudományos előadás (angol nyelvű összefoglalóval):

A rendkívüli eszközökkel való kormányzás és a válságok kora

Governance by extraordinary measures and the age of crises

2023. november 29. (szerda) 17:00

Szenátusi terem

 Az előadások helyszíne:

Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar

1056 Budapest, Szerb utca 21-23.

A Szakmai Bírálóbizottság összetétele:

Elnök:        Dr. Hoffman István egyetemi tanár (ELTE ÁJK)

Bírálók:     Dr. Balázs Zoltán egyetemi tanár (BCE)

                   Dr. Kákai László egyetemi tanár (PTE ÁJK)

Tagok:       Dr. Kaiser Tamás habil. egyetemi docens (NKE)

                   Dr. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán habil. egyetemi docens (ELTE ÁJK)

 

A habilitációs eljárás anyagai megtekinthetők a Habilitációs Bizottság Titkárságán (1053 Budapest, Egyetem tér 1-3., 116.). A tudományos előadáson minden résztvevő jogosult kérdést feltenni vagy hozzászólni, a tantermi előadást nem követi vita.

 

Budapest, 2023. október 25.

 

                                                                                            Dr. Király Miklós s.k.

                                                                                   a Kari Habilitációs Bizottság elnöke



Wednesday 18 October 2023

„Itt nemcsak egy ebédmenüről van szó, hanem politikai identitásról” – 20 éves a söjtöri lakoma (Telex, 2023. október 18.)

2003. október 18-án volt a szociálliberális koalíció söjtöri kormányülése és az itteni "lakoma", amelyet sikerrek keretezett át a radikális jobboldal és annak a szerepébe benyomuló Fidesz. Söjtör tehát a populista identitáspolitika szimbolikus kezdőpontja is. Erről és még sok másról beszéltem a Telexnek egy videóösszeállításban és egy külön interjúban is.



"A populista korszellemet összességében nem tudja magába fogadni a szocialista párt, és szerintem a koalíció liberális oldalának, az SZDSZ-nek ebben kulcsfontosságú szerepe van. Én itt látok egy nagyon erős nyomást, hogy nem lehet az orbáni utat, vagy a kibontakozó orbáni utat követni. Nem lehet ezt választani. Itt szerintem van egy ütemtévesztés, van egy kommunikációs melléfogás. Nagyon nagy, a kétezres évekre és egyébként mára is lerakódó hatása van annak, hogy a szociálliberális oldal igen sokáig irtózott a populizmustól. A szociálliberális oldalon végig a decens technokrata magatartás, a népközösségtől való irtózás érvényesül. Csak Gyurcsányék kacérkodnak ezzel a megközelítéssel, de az alapvetően egy elitista, blairista projekt. Próbál népszerű karakter lenni, mediatív térben elhelyezni magát, de ez mégsem az az inherens megközelítés, amit a Fidesz épített ki, azaz hogy mi vagyunk a nép egyszerű gyermekei. A Fidesznek sikerült elhitetnie magáról, hogy ők a társadalmat, az egyszerű embereket, az elittel szemben álló tömeget, a népet képviselik. Tehát mi vagyunk a plebejusok, mi vagyunk a nép, mi vagyunk, akik otthon vannak ebben a hazában, és velünk szemben azok állnak, akik az elitet képviselik, a bankelitet, a gazdasági elitet, akik elszakadtak a valóságtól, akik városiak, akik távol vannak."

"Ha a szocialista párt szembenézett volna a saját politikájával, emlékezetpolitika szintjén szembenéz a Kádár-rendszerrel, szembenéz azzal, hogy onnan mit lehet tovább vinni – mert szerintem nagyon sok mindent fel lehetett volna abból használni, de ugye pont a liberális koalíció kényszerei nem engedték ezt –, ha esetleg máshogy alakul a koalíció, mondjuk, a szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc nem a liberális krédóhoz próbál meg igazodni, akkor szerintem születhetett volna másik irányvonal a szociálliberális oldalon."

Thursday 12 October 2023

Minden jogalkotás tükrözi a jogalkotó morális állapotát (ATV, Egyenes beszéd, 2023. október 12.)

2023. október 12-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként az új építészeti törvény tervezete kapcsán kifejtettem, hogy minden jogalkotási aktus valahol tükrözi az azt megszövegező, megalkotó jogalkotó morális állapotát. Az új építészeti jogszabályt Lázár János minisztériuma készítette elő, azé a miniszteré, aki nyíltan vállalta, hogy "mindenki annyit ér, amennyije van". A törvény a Balatonhoz kapcsolódó építési szabályok megváltoztatásával (a strand és kemping fogalmának törlésével, a tó medrének jogi értelemben vett csökkentésével, magánfürdőházak létesítésével) beismeri azt, hogy az Orbán-rendszer azt a neoliberális logikát követi, hogy a közvagyon minden határ nélkül magánosítható, privatizálható. Mindez nem ígér sok jót a magyar társadalom számára és az a különösen dermesztő, hogy az Orbán-rendszer tönkre tette a munka világát, kiszolgáltatta a munkást a tőkének és most el akarja venni a pihenéshez való jogot is a közvagyonnak és a természeti közös értekeinknek a privatizálásával.

A friss GDP-adatok kapcsán pedig utaltam arra, hogy érdemes azt leszögezni, hogy az olyan típusú vészjelzések, hogy „már Románia is megelőz bennünket” szerintem nagyon méltatlanok és valamiféle magyar kivételességtudatról árulkodnak. Miért kellene, hogy a magyar gazdaságnak valamiféle természetes vezető szerepe legyen a régióban? Hiszen eleve egy olyan félperifériás közép-kelet-európai térség részei vagyunk, amely csakis együtt lehet sikeres. Tragikus egyébként, hogy a korábban még közép-kelet-európai együttműködéssel kampányoló Orbán-rendszer tönkretette a régiós együttműködési lehetőségeket.

Másrészt pedig utaltam arra is, hogy miért is lennének jók a hazai gazdasági adatok, hogy ha olyan kormányzatunk van, amely „erőforrásnak” tekinti az embereket és a munkás megbecsülése helyett a saját tőkéseit védi. Egészen drámai az, hogy az Orbán-rendszer győzelmi jelentéseket szeretne kommunikálni és közben éppen lemondott azokról a rendszerekről és jóléti szolgáltatásokról (oktatás, egészségügy, közösségi közlekedés), amelyek meg tudnák teremteni a gazdasági prosperitás társadalmi alapjait. A recesszió és az infláció okozta társadalmi válságot nem fedheti el a kormányzat. Ha a kormányzat a rossz makrogazdasági adatok miatt eltávolíttat valakit a statisztikai hivatalból, az annak a beismerése, hogy nem mernek szembenézni azzal a valósággal, amit ők csináltak. Jellemző az Orbán-rendszerre, hogy félnek a szakemberektől, mert megmutatják nekik azt a valóságot, amelyet kommunikációval próbálnak elfedni. Az Orbán-rendszer hiába akarja kozmetikázni az adatokat, az emberek tudják és bőrükön érzik a valóságot.

Végül pedig emlékeztettem arra is, hogy hol vagyunk 2010-hez képest, amikor az Orbán-rendszer a "jó állam", a "jó kormányzás" ígéretével kezd kormányozni: az Orbán-rendszer kapcsán végletesen megdőlt az a mítosz, hogy tudnak kormányozni, hiszen a gazdasági prosperitás időszakában nem ruháztak be azokba a társadalmi rendszerekbe, amelyek válságállóvá tehették volna a társadalmat. Ez hatalmas tragédia!

Saturday 23 September 2023

The Extraordinary Governance Measures in Hungary (Towards a Siege Mentality?, online workshop, 23 September 2023)

I have participated at the Towards a Siege Mentality? Crisis, Authoritarianism, and Emergency Powers in the Long Twentieth Century Virtual workshop, 22-23 September 2023. My paper's title: The Extraordinary Governance Measures in Hungary.

Sunday 20 August 2023

„A király nem lehet félig meztelen” (ATV, Egyenes beszéd, 2023. augusztus 18.)

2023. augusztus 18-án az ATV Egyenes beszéd címűműsorának vendégeként Pesty László dokumentumfilmes Orbán-rendszert kritizáló megnyilvánulásairól beszélgettünk. Kifejtettem, hogy önmagában tiszteletre méltó és becsülendő is lehetne az ilyen kiállás, de Pesty minden kritikájában következetesen visszautasította azt, hogy Orbán Viktort bírálná, ami – ismerve az Orbán-rendszer voluntarista és vezérközpontú jellegét – tehát hitelteleníti Pesty kiállását. Nem lehet azt mondani, hogy vannak bizonyítékai egy autoriter rendszer törvénytelenségeire és közben visszakozni, hogy ezzel nem a rendszer központi politikusát akarja bírálni: a király nem lehet félig meztelen! Utaltam arra is, hogy Pesty úgy viselkedik, mintha normális jogállam lenne az ország és olyanfajta elszámoltatásra tett javaslatot, amelyet a jobboldal 2010 után ígért: ahogyan akkor, úgy most sem lesz semmi az elszámoltatásból. Működik és most már a jobboldali konzervatív is látják az általam kettős államként jellemzett struktúra: az állam egy része formálisan és látszólag normál keretek között működik, valójában mindent felülír az Orbán-rendszer mélyállami működése, amelyben „törvényesítették a jogtalanságot” és nem lehetséges rendszerkritika. Megemlítettem azt is, hogy Pesty részéről furcsa azt hallani, hogy nem fél a retorzióktól, mert ő a „szabad piacról” él: az Orbán-rendszer államkapitalizmusában valójában régen nem a liberális kapitalizmus szabályai érvényesek, hiszen az állam a nemzeti tőkés és hatalmi érdekek mentén szabályozza a gazdaságot. Végül megemlítettem azt, hogy Kósa Lajos különféle kijelentései és Orbán morál nélküli realizmusa megmutatta azt, hogy a hatalom folyamatos akarása milyen módon tudja deformálni az embereket. Mindez jelzi számomra azt, hogy a rendszerváltás politikai generációja kezd „megfáradni” és hamarosan át kell adja a stafétabotot.


Friday 4 August 2023

Az Orbán-rendszer lemondott a szakpolitikákról (ATV, Egyenes beszéd 2023. augusztus 4.)

2023. augusztus 4-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként kifejtettem, hogy a Lánchíd megnyitása lehetne egy szimbolikus, az összetartozást kifejező esemény, ugyanakkor az Orbán-rendszer ebből is egy mesterséges szétválasztást csinál: kormánypártiak és ellenzékiek, autósok és biciklivel közlekedők. Semmilyen kormányzat sem lehet érdekelt abban, hogy a főváros vagy az agglomeráció sikertelen legyen. Utaltam arra is, hogy az autósok Lánchídra való vissza nem engedése csak a jéghegy csúcsa abban a tekintetben, hogy milyen közlekedéspolitikai és közterekhez kapcsolódó változásokat kellene végig gondolnia egy klímaválság sújtotta Budapestnek. A pedagógus státusztörvény végrehajtási rendelete kapcsán pedig utaltam ismét arra, hogy a pedagógus „eskü” ügye azt mutatja, hogy rendvédelmi szemlélettel nem lehet egy olyan szektort irányítani, amely egy társadalom jövőjéért felelős. Az Orbán-rendszer gyakorlatilag lemondott a nagy szakpolitikai rendszerekről (oktatás, egészségügy, energetika), s ez különösen a pedagógusok kapcsán szembeötlő. A kormány egyfajta „csődgondnokként” viselkedik, mindet a rendkívüli kormányzati intézkedések keretében próbál meg megoldani (emiatt nem voltak figyelemmel arra sem, hogy a visszafoglalkoztatott nyugdíjas pedagógusok ügyét véglegesen kellene rendezni), valamint a minőségi szemléket helyett a mennyiségi kérdésekben gondolkodik, vagyis abban, hogy pillanatnyi intézkedésekkel elkerüljék a tényleges csődöt, de ma holnap a korai fejlesztéstől a gyógypedagógiáig összeomlik a rendszer.


Wednesday 2 August 2023

Orbán politikai víziói tele vannak ellentmondásokkal (ATV, Egyenes beszéd, 2023. július 26.)

Az ATV Egyenes beszéd 2023. július 26-i műsorában Orbán Viktor tusványosi beszéde kapcsán kifejtettem azt, hogy mennyire fontosak a víziók és a tervek a politikában és ezek gyártásában látszólag mennyire jó a miniszterelök, azonban ha látszat mögő pillantunk, akkor az orbáni elképzelések súlyos ellentmondásokkal terheltek. A tusványosi beszédet a miniszterelnök szándékosan úgy hangszerelte, hogy az rombolja a közép-kelet-európai együttműködési lehetőségeket, a V4-es országok vezetői részéről éles reakciókat kapott Orbán, holott az Orbán-rendszer geostratégiájában (amelyet többek között Orbán Balázs fogalmazott meg A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című kötetében) elvileg kulcsfonosságú lenne a régiós együttműködés és egy közös közép-európai politika. Rámutattam arra is, hogy a magát szuverenistának beállító Orbán-rendszer rendre az Európai Uniótól várja a magyar pedagógusok béremléséhez szükséges összegeket: mindez nem pusztán álságos, de mutatja azt is, hogy Orbánék számára a szuverenitás csak egy reálpolitikai "arucikk". Végül kifejtettem azt is, hogy az orbáni stratégiában az olyannyira középponti stratégiai elem a közösségépítés és ezt nem tudják elképzelni másként, mint gyűlöletpolitikai alapon, amely hihetetelnül tragikus, éppen ezért ideje lenne az ellenzéknek is olyan politikai víziókban gondolkodni, amelyek túlmutatnak az anti-orbánizmuson és egy saját világmagyarázatot adnak.

Monday 24 July 2023

Az ellenzék és az orbáni kettős állam

A cikk az Új Egyenlőségen jelent meg 2023. július 23-án

A cikket a Mérce is átvette és ott 2023. augusztus 6-án jelent meg.

A 2022-es választás után az Orbán-rendszer ellenzéke nehéz helyzetbe került: a választási kudarc nemcsak azt bizonyította be, hogy az ellenzéki összefogás a kipróbált formában működésképtelen, hanem azt is, hogy a kormányzat csakis rendszerként váltható le. Egyszerű kormányváltásra nincs lehetőség. Az is bizonyossá vált ugyanakkor, hogy az Orbán-rendszert (csakúgy, mint a kapitalizmust) a válságok éltetik és működtetik. Az ellenzék legfőbb kihívása, hogy mit fog kezdeni azzal az orbáni „kettős állammal”, amely olyan jogrendszert hozott létre, amelyet immáron közvetlenül az állampolgárok ellen alkalmaznak.



Ellenzéki erők a 2022-es választás után

2021 októberében, a formálódó ellenzéki összefogás baloldali-zöld pólusának összeomlása után fogalmaztam meg, hogy nem képzelhető el kormányváltás rendszerváltás nélkül. A 2022-es ellenzéki összefogás (az adott formájában) mindkettőre alkalmatlan volt. Az ellenzék egy olyan Orbán-rendszerrel találta magát szemben, amely a menekültválság és a pandémia (továbbá aktuálisan az orosz agresszió) következtében új szintre lépett, és parttalanná tette a végrehajtó hatalmat a rendeleti kormányzás segítségével. Az ellenzéki összefogás a választási kampány során gyakorlatilag szétesett; a résztvevők saját pozícióik védelmére és utóvédharcra rendezkedtek be. Az ellenzéki összefogás (ki sem alakult) baloldali-zöld pólusa, a Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd – Zöldek, valamint az LMP – Magyarország Zöld Pártja belső viták, tisztújítások után egyértelműen baloldali irányba indultak el. Azt a következtetést vonták le a kudarcból, hogy az Orbán-rendszer csakis baloldali, tőke- és kapitalizmuskritikus irányból váltható le. A Demokratikus Koalíció már a választások éjszakáján meghirdette a balra fordulást (ami sokkal inkább reálpolitikai és nem ideológiai indíttatású). E párt sok szempontból az Orbán-rendszer legkövetkezetesebb ellenzője. A 2022-es kudarc után azonban elemi erővel tört fel a gyurcsányi hegemónia-törekvés: a DK legfőbb céljává az ellenzéki térfél bekebelezése lett a 2024-es választásokra. A Momentum és a Jobbik – Konzervatívok szintén sokkos állapotban van, hiszen mindkét párt identitás- és vezetőválságban szenved. A Márki-Zay Péter vezette Mindenki Magyarországa Mozgalom összeomlása törvényszerű volt, hiszen bizonyossá vált 2022-es ellenzéki stratégiájának kudarca: mérsékelt konzervatív irányból nem lehet megbontani az egyre inkább radikalizálódó Orbán-rendszer mögötti szavazótábort.

Az ellenzék tehát sok szempontból holtpontra jutott. A korábbi összefogás helyett az egyes ellenzéki erők elsősorban a túléléssel, valamint azzal vannak elfoglalva, hogy ki lesz a legnagyobb kicsi. E belső harcok természetesek egy olyan elbukott választási küzdelem után, amelynek fő formáját, az összefogást az Orbán-rendszer által létrehozott választási kényszerek határozták meg. Álláspontom szerint ugyanakkor az ellenzék két dologgal is elmulasztott szembenézni: (1) egyrészt azzal, hogy az Orbán-rendszer jelen választási szabályok adta keretek között nem váltható le. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ellenzék nem szerezhet fontos önkormányzati vagy európai pozíciókat. Az már más kérdés, hogy az ellenzék fenntartásán túl e pozíciók mire használhatóak egy autoriter rendszerben.) (2) Másrészt azzal, hogy mindebből következően az ellenzéknek és a civil mozgalmaknak is rendszerként, nem pedig kormányzatként érdemes az orbáni struktúrára tekintenie. (Ebből rendszerellenzékiség következik, hiszen jól látható, hogy a rendszert egy-egy társadalmi csoport elszigetelt tiltakozása nem rendíti meg.) Ez utóbbi azért is elengedhetetlen része kellene, hogy legyen az ellenzéki stratégiának, mert 2022 nem csak az ellenzék szétforgácsolását tette teljessé. Az Orbán-rendszer immáron megkapta a végső felhatalmazást egy olyan „kettős állam létrehozására”, amelyben érvényesül ugyan valamiféle „ál-jogállamiság”, az állami jogalkotás alapvető célja azonban a rendszerhez hűek jutalmazása és mindenki más büntetése (illetve a büntetés állandó kilátásba helyezése).

Az orbáni kettős állam terméke: parttalan végrehajtó hatalom és kivételesség

2022 fordulópontnak tekinthető – elcsépelt állítás, mégis helytálló. Nem elsősorban az Orbán-rendszer kiteljesedése miatt fordulópont 2022 (hiszen ez 2014 és 2018 után gyakorlatilag megtörtént), hanem azért, mert a kialakult Orbán-rendszer mostantól újabb „szintet lép”. (Nem abban a tekintetben, hogy Orbán európai és transzatlanti terveket indít be, mert mindez csak következmény.) A menekült- és bevándorlási válság, a pandémia és a háborús helyzet polikrízist okoz. Ezt, valamint a rendkívüli helyzetet arra használják fel, hogy olyan államot építsenek ki, amely „törvényesíti a jogtalanságot”. Abban az értelemben, hogy a jog uralmát és normativitását felváltja a politikai voluntarizmus, a jog politikai eszközjellege. Ez által egy olyan jogrendszer alakul, amelyben jog és politika kibogozhatatlanul összefonódik.

Magyarországon 2015 óta folyamatosan rendkívüli jogrend van hatályban. A 2018-as választás során a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet volt érvényben. Ez egészült ki 2022-ben a pandémia harmadik hullámához kapcsolódó rendkívüli intézkedésekkel. A győztes választás után közvetlenül, 2022. május 24-től az Orbán-rendszer kihirdette az ukrajnai háború és humanitárius katasztrófa miatti válsághelyzetet. A 2022-es kampány mindennek „méltó” leképeződése. Az Orbán-rendszer fő üzenete a vegytiszta morális pánikkeltés volt. Túl vagyunk azon, hogy lezárultak az érdemi szakpolitikai viták; túl vagyunk az egyének elleni lejárató kampányokon és karaktergyilkosságokon. A legfontosabb üzenet az, hogy ha megbukik az Orbán-rendszer, akkor összeomlás és háború lesz. Ennek elkerülése érdekében pedig minden rendkívüli eszközt el kell fogadnia a magyar társadalomnak. Az efféle pszichózisból természetesen felmérhetetlen társadalmi károk származnak. A rendszer nem lenne képes a nyomokban még létező normalitás összetartására, ha nem kettőzte volna meg az állam működését. Egyfelől itt van tehát a „mintha-normalitás”, másfelől az abnormalitás világa, de mindenekelőtt erőteljesen hat az a hatalmi voluntarizmus, amely meghatározza az e kettő közti dinamikákat (a jog és a politikai kommunikáció eszközével).

A „kettős állam” (dual stateder Doppelstaat) paradigmáját Ernst Fraenkel dolgozta ki a hitleri nemzetiszocialista német jogrend vizsgálatára. Mindezt a The Dual State: A Contribution to the Theory of Dictatorship című könyvében fejtette ki részletesen, először 1941-ben jelent meg. Magát a koncepciót pedig Fraenkel megközelítéseit felhasználva nemrégiben Jens Meierhenrich An Ethnography of Nazi Law: The Intellectual Foundations of Ernst Fraenkel’s Theory of Dictatorship című könyve aktualizálta. Az Orbán-rendszerben kialakított „kettős állam” természetesen nem azt jelenti, hogy valamiféle nemzetiszocialista ideológia uralkodna Magyarországon. Azt viszont igenis jelenti, hogy az autoriter (azaz tekintélyelvű) rendszereknek lehetnek olyan történelmi korszakokon átívelő sajátosságai, amelyet érdemes tudományosan vizsgálni, és amelyekre társadalmilag és politikailag reagálni kell. Ez esetben a liberális demokrácia joguralmi rendszere helyett létrehozott jogi normativizmus és politikai voluntarizmus tudatos keveréséről van szó.

Fraenkel koncepciójának lényege, hogy a náci jogrendet leginkább kettős államként lehet értelmezni: vagyis egy normatív és egy prerogatív államként. A prerogatív állam (másként előjogokon alapuló, intézkedő állam) Fraenkel leírása szerint „korlátlan önkényt és erőszakot gyakorol, amelyet semmilyen jogi garancia nem ellenőriz”. Élén a politikai kormányzat állt, kizárólag a náci párt ideológiájának megvalósítására irányult. E prerogatív államot nem kötötte a pozitív jog, intézkedései nem képezték a bíróságok felülvizsgálatának tárgyát, különösen nem a rendes bíróságokét. A normatív állam élén a (nem politikai) bürokratikus közigazgatás állt. Ennek kellett garantálnia az állam normális, nem a prerogatív állam által szabályozott működését. Ide, vagyis a „normalitás” területére tartozott a nem politikai bűncselekmények büntető igazságszolgáltatása, a magánjogi ügyek, a gazdasági szabályozás egy része. Ennek megfelelően az orbáni „kettős állam” stratégiája is az, hogy a normatív állami szabályok látszólagos és sokszor valóságos érvényesülése miatt sokan úgy érzik, hogy minden rendben van (vagyis egyes területeken érvényesül még a formális jogállamiság), addig a rendszer ellenzőivel kíméletlenül leszámol az orbáni prerogatív hatalom. Az Orbán-rendszer nagyon tudatosan „játszik” a normalitás és az abnormális politikai voluntarizmus vegyítésével, arányaival; ezt a parttalanná váló kivételes hatalomgyakorlás tette lehetővé.

A felhatalmazási törvényekkel, valamint az orosz agresszió kapcsán bevezetett rendeleti kormányzással nemcsak a végrehajtó hatalom parlamenti kontrollját kapcsolják ki (amely addig sem volt számottevő), de formalizálódott az orbáni kettős állam gyakorlata is. A rendeleti kormányzás határozza meg, hogy miként érvényesül a Fraenkel-féle prerogatív hatalom. Az Orbán-rendszer e „hibriditása” teljesedett ki 2022-től. Ez persze nem jelenti azt, hogy azon területeken, amelyek elvileg a normatív állam hatálya alá tartoznak, maradéktalanul érvényesül a normalitás. Az ellenzék és a társadalom ellenállói számára éppen az adja a legnagyobb kihívást, hogy a normatív és prerogatív állam határai folyamatosan változnak, rekonfigurálódnak. A kettős államokban a maga teljességében semmilyen módon nem működik a normalitás, hiszen a végrehajtó hatalom autoriter rendszerei még a mindennapok normatív működésmódjait is kikezdik. Emiatt van válságban az egészségügyi és oktatási rendszer Magyarországon. A Völner–Schadl-ügy kirakat per jellege, a pedagógusokat szabályozó státusztörvény, valamint az a mód, ahogyan a Magyar Orvosi Kamara kötelező tagságát eltörölték, együttesen bizonyítják, hogy a normatív állami rendszer akadozik, miközben az Orbán-rendszer hatalmi voluntarizmusa mindent áthat és megmérgez.

Manapság az Orbán-rendszer politikai kommunikációs gépezetének legnagyobb feladata, hogy miként kalibrálja a normalitás és abnormalitás közötti vékony határvonalat. (Például a megtakarítások megsarcolása feszegetni kezdte e korábban gondosan tiszteletben tartott határsávot.) Az orbáni kivételes állapotban normalitás lett a normaszegés; így nyert valódi értelmet Lánczi András 2015-ös kijelentése: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Az Orbán-rendszerben a prerogatív állam határozza meg, hogy a „normalitás” viszonyai között mi tekinthető normaszegésnek és mi nem. Így fordulhat elő, hogy működni látszik a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás rendszere, a köztörvényes bűnözőket üldözik, de eközben a prerogatív állam a politikai korrupciót is „törvényesítette” a közbeszerzések, az európai források elosztása terén.

Mit tehet az ellenzék?

Joggal vetődik fel az az alapvető kérdés az ellenzéki politikusokban, hogy e helyzetben milyen szerepe lehet az ellenzéki politizálásnak? Ők ugyanis elsőként szembesültek a kettős állam kiépülésével. (Sőt, parlamenti képviselőként és az állami pártfinanszírozási rendszer kedvezményezettjeiként még közre is működnek a látszólagos normalitás/normativitás működtetésében.) Először azt kell eldönteniük, hogy mi a viszonyuk az orbáni kettős államhoz. Ez meg is fog határozni minden további teendőt. Ha egyszerű kormányellenzékként kívánnak működni továbbra is, akkor részvételükkel igazolják az orbáni prerogatív állam működtetését és annak elkendőzését, hogy már a látszólagos normalitás is összeomlóban van. Ha viszont a rendszerellenzékiség útjára lépnek, valódi cselekvési lehetőség nyílik meg előttük. Ez esetben az ellenzék kiszabadulhat az orbáni kettős állam szorításából (már ha ki akar). Ha az ellenzék képes meghozni ezt a döntést, alkalmassá válik arra, hogy megszabaduljon az Orbán-rendszerben rá osztott szereptől. Nem szabad ugyanis elfelejteni azt sem, hogy a rendszer a látszólagos normalitást nap mint nap „elhazudja” a társadalom előtt. Ebben pedig fontos szerepe van a (valójában döcögve) működő közszolgáltatásoknak és annak, hogy éppen milyen politikai stratégiához kívánja felhasználni a rendszer az ellenzéket.

A kettős államban tehát a rendszerellenzéki szerep az egyetlen vállalható ellenzéki szerep – ez pedig további következményekkel és felelősséggel jár (1) Minden ellenzéki lépéssel tudatosítani kell az orbáni kettős állam létét, hiszen az orbáni propaganda (amely kezdettől fogva a prerogatív állam kulcsfontosságú eszköze) minden erővel tagadja ennek a létét. (2) Tisztában kell lenni azzal, hogy a látszólagos normalitás/normativitás fenntartása korántsem jelenti azt, hogy ne hatna át mindent a hatalmi voluntarizmus (valójában meglehetősen „folyékony” a normalitás). Nincs olyan területe az állami életnek, de most már az emberek magánéletének sem (lásd a család fogalmának alkotmányos meghatározását vagy a megtakarítások aránytalan megadóztatását), ahová a prerogatív állam ne tudna erőszakkal behatolni. Ebben pedig kulcsfontosságú szerepe van a rendkívüli jogrend folyamatosságának, valamint az arra való hivatkozásnak, hogy válságos helyzetben a kormányzatnak szüksége van ellenőrzés nélküli felhatalmazásra –gyakorlatilag bármire. (3) Erőn felül támogatni kell minden olyan társadalmi küzdelmet rendszerszinten és közszolgáltatási ágazatonként (egészségügy, oktatás) is, amelyek a normalitás/normativitás korrekciójáért zajlanak, és közben szembesíteni kell mindenkit azzal, hogy az orbáni struktúra csakis rendszerként bontható le. Az orbáni kettős állam „hamis tudatot” gyárt. Egyrészt arra hivatott, hogy elkendőzze önnön létét. (Ezért beszél a rendszer arról, hogy a liberális joguralom és jogfelfogáson túl létezik egy másként felfogott jogállamiság, létezik a nemzeti szuverenitáson alapuló „alkotmányos identitás”.) Másrészt 2022-től minden eddiginél jobban előtérbe kerül, hogy a felszínen ugyan tagadja a kettős állam létét, a rendszer működtetői azonban éreztetik működését (láthattuk ezt az oktatási megmozdulásoknál, az éleződő kultúrharc keretében). Ennek eredményeként az ellenzékieknek és tiltakozóknak bármikor van okuk tartani a prerogatív állam működésétől. A magyar állam jog- és politikai rendszere a társadalom ellen fordul: normává teszik a normaszegést, a társadalmat hozzászoktatják a normalitás felfüggesztéséhez, és a hatalmi voluntarizmus válik normává mindenféle intézményes kontroll nélkül. E helyzetben az ellenzéknek felelőssége fokozott: vagy a kormányzat rendszerfenntartó ellenzéke lesz, vagy a kettős állam rendszerellenzéke.

Az alkotmányosság a kivételes jogrend korszakában

Megjelent Az alkotmányosság a kivételes jogrend korszakában című tanulmányom Pesti Sándor és  Szoboszlai-Kiss Katalin által szerkesztett Ünnepi tanulmányok a 80 éves Bihari Mihály tiszteletére (Budapest, Magyarország: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar; ELTE Eötvös Kiadó, 2023, 13-23.) című kötetben.

A tanulmány elérhető az Academia.edu felületemről

Jelen tanulmány a szerző Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Posztdoktori Kiválósági Program keretében folytatott, A rendkívüli jogrend a globális ökológiai és járványügyi válságok tükrében című (NKFIH-azonosító: 139007) kutatása, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíj keretében készült.