A 2026-os választás az Orbán-rendszer utolsó választása (Tájkép csata közben, Republikon, 2026. február 4.)

2026. február 4-én a Republikon Intézet meghívására részt vettem Tájkép csata közben - a választási kampány eddig és ami még vár ránk című rendezvényen. Röviden összefoglalom mit próbáltam elmondani.

Bebizonyosodott, hogy az Orbán-rendszer valóban mindent képes megtenni a hatalomban maradásért. Ez mindenki számára nyilvánvalóvá teheti, hogy egy autoriter politikai rendszerrel állunk szemben. Ebből pedig számomra az következik, hogy kétséges, hogy le lehet pusztán és elsősorban választással váltani az Orbán-rendszert. Kormányváltáshoz elegendő lehet a Tiszta választási győzelme, de rendszerváltáshoz töbre van szükség. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy nem lehetetlen egy autoriter rendszert választással leváltani (pl. Szerbia), de ez sokkal inkább a kivétel.

Ez a 2010-től létrejött Orbán-rendszer utolsó választása. Ha leváltják akkor amiatt, ha nem akkor pedig a kampányból jól látható, hogy a rendszer nem folytatódhat ebben a formában: az autoriter birodalmaknak elkötelezett és az EU perifériájára szorult rezsim csakis keményedni fog. Már most látszik, hogy Orbán nem retten meg attól, hogy az általa uralt államot saját társadalma ellen fordítsa.

Kialakulni látszik az autoriter jobboldali erők egyfajta internacionáléja, amely alapvetően fogja meghatározni a világpolitikai folyamatokat, benne az EU helyzetét. Ebben a tekintetben jól látszik, hogy az autoriter vezetők (Trump és Putyin) egyértelműen támogatják az Orbán-rendszer fennmaradását, de nem a személyes jó viszony miatt elsősorban, hanem geopolitikai és imperialista érdekeik következtében. Ebből is következik, hogy a 2026-os választás egy sorsfordító helyzet lesz a magyar társdalom számára.

Tendenciák, amelyek előre jelzik, hogy milyen irányba alakulhat a rendszer, ha fennmarad (ezek egyúttal nem csak a magyar, de a nemzetközi autoriter tendenciákat is jellemzik):

(1) A kormányzás mint prioritás megszűnt… A propaganda minden tekintetben átvette a kormányzást. A Fidesz megtehette volna, hogy a kormányzás eredményeit előtérbe helyezve csinál egy pozitív kampányt – de nem ezt teszi! (2) Pártállami rendszer alakult ki: nem lehet tudni, hogy hol ér véget a Fidesz, mint párt hatása, kompetenciája a magyar állam tekintetében. Lásd: az „elnök úr”-nak szólított Orbán. (3) Lemondás minden morális és normatív kötöttségről: a politikai-hatalmi érdek mindent felülír. Lásd: az ellenfél totális embertelenítése, kormányrendelettel megszüntetett bírósági eljárás. (4) Hazugságból alternatív valóság. A Fidesz berendezett egy olyan virtuális valóságot a szavazóinak, amelyben mindent el lehet hitetni. Lásd: Szőlő utca, rasszizmus, Tisza-program. (5) Már nem számít a társadalom! Hol vagyunk a „jó államtól”, „jó kormányzástól”. Az Orbán-rendszer tudatosan felégetett minden hidat a nem rá szavazók irányába. Ezek hihetetlenül hihetetlenül veszélyes jelenségek!

A Tiszán kívüli ellenzéknek ebben a (történelmi) helyzetben el kell fogadni a Tisza kormányváltó kísérletét és minden erővel építeni kell a rendszerváltás lehetőségét, ugyanis a Tisza korántsem elegendő a rendszerváltáshoz.

The constitutionalised image of enemy in the Hungarian Fundamental Law (in: European Constitutionalism the Other Way Round, Cambridge, 2026)

My latest book chapter, entitled "The constitutionalized image of enemy in the Hungarian Fundamental Law", will be published in 2026 in the volume European Constitutionalism the Other Way Round (Cambridge, 2026).

Concepts and Dangers of Authoritarian Law and Politics (Politics in Central Europe, 2025/4.)

My latest paper, Concepts and Dangers of Authoritarian Law and Politics, has been published in Politics in Central Europe, the journal of the Central European Political Science Association.

Antal, Attila (2025): Concepts and Dangers of Authoritarian Law and Politics. Politics in Central Europe, 2025/4. 495-519. https://doi.org/10.2478/pce-2025-0020

Abstract

The rise of authoritarian populism and hybrid regimes has become a pressing challenge to liberal democracy, raising urgent questions about the role of law in these political transformations. This paper examines how authoritarian regimes reshape legal systems by creating and deploying what will be termed ‘authoritarian law’. The study applies a comparative and theory-oriented approach, systematically engaging with major conceptual frameworks to examine how authoritarian regimes manipulate legal structures for the purpose of political consolidation. The paper aims to contribute to a better understanding of the process of how authoritarian regimes manipulate legal structures and legislative processes, the aim is to identify the specific ways in which populist governments bypass or erode democratic norms. The paper is based on the theoretical investigation on five conceptual traditions: authoritarian legalism, which highlights the emergence of a distinct authoritarian conception of law; the dual state theory, which distinguishes between normative and prerogative forms of law; populist constitutionalism, which uncovers constitutional paradigms departing from liberal norms; the Unitary Executive Theory, which reveals transatlantic dimensions of authoritarian law; and the concept of constitutional dictatorship, which emphasises the use of exceptional measures. Results indicate that authoritarian regimes use law not to safeguard democratic institutions but to erode them through political instrumentalisation and weaponisation of legal processes. The paper concludes that law itself becomes a central institutional framework for stabilising authoritarian rule, undermining its own normative integrity.

Keywords

authoritarian populism, exceptional governance measures, autocratic legalism, dual state, populist constitutionalism, unitary executive theory, consti‑tutional dictatorship

Governance by extraordinary measures and the age of crises (ELTE ÁJK Annales Tomus LXIV Annus 2025)

A summary of my habilitation lecture was published in the Annales journal of the ELTE Faculty of Law. The title is: Governance by extraordinary measures and  the age of crises (10.56749/annales.elteajk.2024.lxiii.11.203).

Szomorú, hogy a miniszterelnök szívesebben és hitelesebben nyilvánul meg a fociról, mint gyermekszegénységről (ATV Egyenes beszéd, 2025. november 20.)

2025. november 20-án sz ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként beszélgettünk a Tisza Párt jelöltállításáról. Kifejetettem, hogy nem szabad lebecsülni a változást akaró emberek erejét, munkáját, szándékait. Az idő és a magyar társadalom túlhaladt az Orbán-rendszer azon megközelítésén, hogy csak a Fidesz képviseli a nemzetet és a nemzeti ügyeket. Hogy képviselhetné a magyar társadalmat az a politikai erő, amely aljas célokra használja fel a politikai ellenfele kiszivárgott adatait. Az a vád pedig, hogy itt a korábbi összefogás állt össze mutatja, hogy mennyire retteg az Orbán-rendszer. Utaltam arra is, hogy az utóbbi évek politikai fejleményeinek egyik fontos pozitív pillanata, hogy a magyar politikára rátelepedő, a politikától függő rendszerváltó generációhoz képest megjelenni látszik egy civil foglalkozással és felelősségvállalással rendelekező új politikai elit. Óriási hiba tehát ezeket az embereket "zöldfülűeknek" bégyegezni, hiszen pontosan ez a legfontosabb előnyük. Ugyanakkor mindez óriási felelősséget is jelent Magyar Péter részérőúl, hiszen most válik a Tisza egy "egyarcú" pártból "sokarcú" párttá: beszélni és vitatkozni kell tehát a jelölteknek, olykor hibázni is, hogy fel tudják mutatni azt az új politikai kultúrát, amelyet szembe lehet szegezni az Orbán-rendszerrel.

Az orbáni kommunikáció kapcsán utaltam rá, hogy a miniszterelnök elfáradt, de az emberek egészen biztosan belefáradtak a rendszerébe. Az utóbbi időszak egyik legszomorúbb pillanata (ami egyúttal fémjelzi az elmúlt 15 évet), hogy a kormányfő szívesebben és hitelesebben nyilvánul meg focival kapcsolatos kérdésekben, mint a gyermekszegénység ügyében. Kifejetttem, hogy az Orbán-rendszerben már a háború előtt is háború volt minden egyes nap. Az emberek valóban békét és nyugalmat szeretnének, de ezt nem tudják megkapni egy olyan embertől és rendszertől, aki végletesen megosztotta az országot, önmagát a magyarokkal és pártját az állammal azonosítja. Azért vagyunk tragikus helyzetben, mert az orbáni kommunikáció már régóta mindenkit, aki nincs velük hazaárulónak, nemzetietlennek, embertelennek bélyegez. 

The Transatlantic Network of Authoritarian Populism (NPSA, Philadelphia, November 6-8 2025)

I had the privilege of presenting at the Northeastern Political Science Association 57th Annual Meeting in Philadelphia on November 6-8, 2025. The title of my presentation is: The Transatlantic Network of Authoritarian Populism: The Rise of the Executive from Hungary to the USA.

The composite nationalism of Hungary [in: Baldi (ed.): The New Politics of Nationalism in Contemporary Europe, Agenda Publising]

I had the honor of having a chapter I wrote published in the volume The New Politics of Nationalism in Contemporary Europe (Agenda Publishing, 2025), edited by Gregory C. Baldi. The chapter is titled The composite nationalism of Hungary and examines the complexity of nationalism in the Orbán regime from a historical and contemporary perspective.

A jog politikai meghatározottságának tendenciái az autoriter rendszerekben (Műhelyvita, ELTE ÁJK, 2025. október 16.)

 

Ecological Emergency and Christian Universalism in the Era of Polycrisis (in: For a social ecological transformation, 2025)

I am very honored that my latest study, Ecological Emergency and Christian Universalism in the Era of Polycrisis, has been published in the volume For a social ecological transformation. Transversal dialogue between Christians and Marxists starting from Laudato si' (Cittá Nuova, 2025), edited by Federico Rovea and Raul Buffo.

The Transatlantic Network of Authoritarian Populism: The Rise of the Executive from Hungary to the USA (ÖGPW, Salzburg, 25-26 September 2025)

I had the privilege of presenting at the Austrian Society for Political Science (ÖGPW) 11th Annual Conference / Tag der Politikwissenschaft The Liberal World at the Crossroads 25-26 September 2025, University of Salzburg, Austra. The title of my presentation is: The Transatlantic Network of Authoritarian Populism: The Rise of the Executive from Hungary to the USA.

The Transatlantic Network of Authoritarian Populism: The Rise of the Executive from Hungary to the USA (CEPSA, Warsaw, 18-19 September 2025)

I had the honor of presenting at the 29th Annual Conference of the Central European Political Science Association Politics and Post-Politics in Times of New Challenges September 18–19, 2025, Warsaw, Poland September 18–19, 2025, Warsaw, Poland. The title of my presentation is: The Transatlantic Network of Authoritarian Populism: The Rise of the Executive from Hungary to the USA.

Kiüresedett az orbáni emlékezetpolitika (ATV, Egyenes beszéd, 2025. augusztus 21.)

A 2025. augusztus 20-i állami ünnepség kapcsán az ATV Egyenes beszéd című műsorában kifejtettem, hogy nagyon is gyakori jelenség a nemzeti ünnepek politikai kihasználása, azonban amely 2025-ben történt az mégiscsak példátlan abból a szempontból, hogy keletkezett egy feloldhatatlan ellentmondás: az Orbán-rendszer egyszerre próbálja meg a Szent István-féle örökség képviseletét és közben lépten-nyomon a Nyugatot ostorozza. Mindez rámutat egy még általánosabb jelenségre: az orbáni emlékezetpolitika kiszáradására. Ennek oka pedig az orosz függőségben keresendő. Orbánék elvesztették 1848-/49-et, október 23-at és 1956-ot, és most már az államalapítás ünnepét. A Fidesz még ellenzékben is tudta, hogy mennyire fontos az emlékezetpolitikai narratíva, s most pedig olyan erős az orosz függés, hogy fel kellett áldoznia saját narratíváit, amelyeket egyébként az új jobboldal Magyar Péterrel az élen sikerrel csatornáz be. A köztársasági elnöknek a munkácsi tragédia kapcsán "orosztalanított" álláspontja tekintetében elmondtam azt, hogy ez az eset az előbbi helyzet kontextusában értelmezhető: vagyis amivel szembenállunk az a szuverenitás teljes hiánya. Az a kormányzati rendszer, amelynek olyannyira fontos a szuverenitás valójában rendszerszinten nem szuverén, továbbá a rendszeren belül a kormányfő minden szuvernitást magához vonzott. Az eset abból a szempontból is tragikus, hogy az Orbán-rendszer nemcsak nyelvpolitikán (ki mit mondhat) próbál meg uralkodni, hanem a valóságon és egyes emberek morális kiállásán is, hogy a valóságot ki lehessen mondani.

The Impact of Exceptional Governance Measures on Democracy and Legal System (ELTE Law Journal, 2025/1.)

A study of mine entitled The Impact of Exceptional Governance Measures on Democracy and Legal System was published in the ELTE Law Journal 2025/1. DOI: https://doi.org/10.54148/ELTELJ.2025.1.83

The exercise of exceptional power has long been at the centre of debate, as the process involves essentially breaking away from normality and giving political leader(s), especially the executive, almost unlimited power. Particularly in periods of constitutionalism and under liberal democracies based on checks and balances, when the principle of the separation of powers is temporarily ‘switched off’ for the time needed to avert an exceptional event, this leads to significant problems. This paper, after clarifying the theoretical starting points, will discuss in a historical context the authoritarian tendencies inherent in executive power that emerged within the history of ideas and politics in the 20th century in relation to the problem of constitutional dictatorship and which have today taken shape in the transformation of philosophies of government – namely, into a kind of permanent crisis-management philosophy of government. Furthermore, in the context of the COVID-19 pandemic, the literature is reviewed to address the democratic problems associated with exceptional governance. The main question underlying this analysis is whether exceptional governance affects democracy and legal systems and what tools and methods can be used to check the authoritarian nature of the executive in a state of exception.

A jog politikai meghatározottságának tendenciái az autoriter rendszerekben (Politikatudományi Szemle, 2025/2.)

Megjelent egy tanulmányom a Politikatudományi Szemle 2025/2. számában A jog politikai meghatározottságának tendenciái az autoriter rendszerekben. Kettős állam, populista alkotmányosság, egységes végrehajtó hatalom címmel.

A tanulmányban annak elméleti megragadására teszek kísérletet, hogy miként írható le különféle paradigmákkal a jogot és jogrendszert eszközként felhasználó autoriter politikai rendszer. A politikatudományi elemzési keret nélkülözhetetlen annak megértéséhez, hogy milyen hatással vannak az autokráciák a jogra. Ugyanis a XX. századi előzmények után napjainkra ismét megerősödtek azok a tendenciák, amelyek súlyosan sértik a jogrendszerek liberális demokráciákban megszokott és evidenciának tekintett autonómiáját. Ennek a helyzetnek a leírására mutatom be az „autokrata legalizmus” koncepcióját, amely arra utal, hogy a politikai rendszerek kortárs autoriter fordulatai nem pusztán felszámolják a liberális demokráciák jogrendszereit, hanem új típusú joggal és jogfelfogással helyettesítik azt. Továbbá elemzem azt is, hogy a politikai rendszer jog feletti hegemóniájának tetten érhetőek történelmi és elméleti paradigmái: ezek pedig a kettős állam, populista alkotmányosság és az egységes végrehajtó hatalom elmélete. Végül pedig utalni fogok arra, hogy a jogrendszer autonómiáját figyelmen kívül hagyó és a jogi normát pusztán eszköznek tekintő megközelítések jelentős kockázatokat jelentenek mind a demokráciára, mind pedig a társadalomra: ezek egyrészt a jog „fegyverként” való alkalmazása, másrészt pedig a jog morális tartalmának eltűnése.

In this paper, I attempt to theorize how different paradigms can be used to describe the authoritarian political regimes unfolding over law and legal systems. A political science analytical framework is essential for understanding the impact of autocracies on law. For, after the precedents of the 20th century, there is a renewed tendency today to seriously violate the autonomy of legal systems, which is customary and taken for granted in liberal democracies. To describe this situation, I am relying on the concept of “autocratic legalism”, which suggests that contemporary authoritarian turns in political regimes do not merely abolish the legal systems of liberal democracies but replace them with new types of law and new concept of law. I also analyse the historical and theoretical paradigms of the hegemony of the political regimes over law: the dual state, populist constitutionalism and the unitary executive theory. Finally, I will point out that approaches that ignore the autonomy of the legal system and regard the legal norm as a mere instrument pose significant risks for both democracy and society: the “weaponization” of law on the one hand, and the disappearance of the moral content of law on the other.

The Transatlantic Network of Authoritarian Populism (ECPS, Oxford University, 3 July, 2025)

I will be giving a presentation at the ECPS Conference entitled ‘We, the People’ and the Future of Democracy: Interdisciplinary Approaches, which will be held at Oxford University from July 1 to 3, 2025. The title of my presentation is: The Transatlantic Network of Authoritarian Populism.