Az ellenzék választási kudarca kapcsán az ATV Egyenes beszéd című műsorában 2022. április 4-én kifejtettem azt, hogy valóban történelmi helyzetben vagyunk: a Fidesz történelmi győzelme történelmi felelősséggel párosul. Különösen abban a hihetetlenül bizonytalan és válságokkal teli helyzetben, amely most ránk vár. Azonban ki kell jelenteni, hogy a választási kampány eldurvulása bebizonyította, hogy Orbán régen lemondott arról, hogy "15 millió magyar miniszterelnöke" akar lenni, és sokkal inkább saját politikai és gazdasági hátországának céljait szolgálja. Különösen dermesztő, hogy a háború/béke tematikára leegyszerűsített logikájú gyűlöletfegyver bárkire és bármikor alkalmazható. Az pedig nagyon is elszomorító, hogy a miniszterelnök immáron politikai ellenfeleit is megbélyegzi (lásd: a "kommunisták" elmennek szavazni). Az ellenzéki kudarc kapcsán elmondtam, hogy most már a választás után lehet nyíltan beszélni: nagyon álságos a Fidesz részéről a baloldali bélyeg, hiszen ez az ellenzék semmilyen tekintetben sem baloldali. A vereség bebizonyította, hogy a szakítani kell azzal a tévképzettel, hogy a Fidesz neoliberális-neokonzervatív modellje alkalmazható az ellenzékre. A baloldaliság olyan kérdések tematizálása, amelyek a tőke-munka viszonyhoz, a társadalmi igazságtalanságokhoz kapcsolódnak. Felvetettem továbbá az is, hogy ebben az országban semmilyen ellenzéki siker nem lesz, amíg az ellenzék nem mozdul ki középosztály-függőségéből és nem kezd el azzal foglalkozni, hogy a Fidesz neofeudális rendszere kb. 2-3 millió, óriási szegénységben élő embert tart anyagi és politikai függési rendszerben, amelynek kulcseleme az állandó félelemkeltés és morális pánik. A Mi Hazánk kapcsán pedig utaltam rá, hogy az Orbán-rendszer tanulva a Horthy-korszak hibáiból, elkerülte azt, hogy a rajta kívüli szélsőjobboldal bekebelezze, ezért maga az Orbán-rendszer ment ki jobbra, radikalizálódott és a Mi Hazánk ennek Fideszen kívüli "terméke".
