Tuesday 18 April 2017

A kivételes állapot mint a politika „normál” állapota

2017. április 21-én pénteken előadást tartok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara, a Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, valamint az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete által közösen szervezett A különleges jogrend című konferencián.


Az előadásom címe:

Giorgio Agamben szerint a modern politika és állam alapvető sajátossága a kivételes állapot általánossá válása. A kivételes állapot egy olyan bizonytalan, kétségekkel teli helyzet, amely a jog és a politika határterületén helyezkedik el. Ahogyan Agamben megjegyzi a State of Exception című munkájában: a rendkívüli állapot olyan „jogi forma, aminek nincs jogi formája". Ugyanakkor Agamben úgy véli, hogy a kivételes állapot nem más, mint a modern politika normál állapota. A modern állam és a modern kormányzatok a biztonságot állítják cselekvéseik középpontjába, s emiatt nem egy-egy társadalmi-politikai jelenség (gyakran társadalmi katasztrófák) okait, hanem sokkal inkább annak következményeit próbálják meg kezelni. A modern kormányzás tehát nem az okok, sokkal inkább a „következmények kormányzása". Jelen tanulmány Agamben munkássága alapján először is meg kívánja ragadni és teoretizálni szeretné a kivételes állapot fogalmát, mint amely meghatározza a modern politikát, és új kereteket ad annak. Ezt követően a kivételes állapot elméletét és az ehhez kapcsolódó gyakorlati kérdéseket vizsgálom meg, különös tekintettel a kivételes állapot történeti kialakulására, Carl Schmitt szerepére a kivételes állapot elméletének megkonstruálásában, valamint utóbbi irányzat Agamben által adott kritikájára. Utalni fogok arra, hogy Agamben hogyan köti a kivételes állapotot a szuverenitás és a bipolitikai hatalom kérdéshez (a Homo Sacer című kötetében). Megvizsgálom azt is, hogy a kivételes állapot hogyan értelmezhető biopolitikai szempontból és a biohatalom kontextusában. Ezt követően foglalkozom azzal, hogy a kivételes állapot Agamben szerint (Az ellenőrző államtól a destituáló hatalom praxisáig) hogyan lett a modern kormányzás fő paradigmája, sőt azt is mondhatnának, hogy a kivételességből véglegesség, illetve normalitás lett. A tanulmányt azt ebből eredő veszélyek és kockázatok felvillantásával, illetve a biopolitikai hatalomkorlátozás mechanizmusára vonatkozó javaslattal zárom le.


Várok mindenkit szeretettel a konferenciára, akit érdekel a téma!