Az ATV Egyenes beszéd 2022. június 3-i műsorának vendégeként beszélgettünk Vasali Zoltánnal az új EU-s szankciócsomagról és a putyini agresszióról. Kifejtettem, hogy a baloldal számára a kritikátlan atlantizmus és a putyinizmus között igen is kínálkozik egy út, ez pedig a béke útja, hiszen minden más forgatókönyből militarizmus és imperializmus következik. Nem állítottam azt, hogy a putyini agresszióra ne kellett volna Európának komoly választ adni, de azt az érvelést semmiképpen sem tartom igaznak, hogy a háború legalább összehozta az USÁ-t és az Európai Unió ugyanis nagyon kiszolgáltatott helyzetben van: a konfliktus itt van és az EU-nak komoly részt kell vállalnia a háború utáni rendezésben, az EU orosz energiafüggésége most az USÁ-tól való még nagyobb függésre cserélődik, a zöld átállást nagyon pozitív következmény lehet, de csak középtávon és addig az atomenergia meg fog erősödni, tovább az elszabaduló élelmiszer- és energiaárak is keményen sújtják az EU-t.
Egy geopolitikai szerencsejátékos, aki saját társadalmát használja tétként a rulettasztalnál, hiszen a szankcióscsomaggal kapcsolatban Orbán fő szempontja az volt, hogy a vétóval éreztesse az európai vezetőkkel a hatalmát… Orbán egyébként nagyon hasonló szerepben van, mint a menekültválság kapcsán: kimondja azt, amit egyébként több politikus is tud, hogy a szankciók óriási veszélyt jelentenek az EU-ra is és az európai társadalmakra hatalmas teher rakódik, de ezt a helyzetet nem arra használta fel Orbán, hogy egy erősebb EU irányába lépjünk el, hanem szándékosan gyengítette az EU-t. Ezt mindennél jobban megmutatta Kirill pátriárka ügye. Orbán annyi politikai tőkét akar kitermelni ebből a helyzetből, amennyit csak lehet.
Tovább Orbánnak a szankciók nem elvi szempontból (hiszen végülis mindent megszavazott) problematikusak, hanem azért mert nem olyan könnyű felszámolni azokat az oroszokhoz kötődő energetikai függőségeket, amely egyébként olyan szürke zónában működnek, ahol az Orbán-rendszer is megtalálta a maga érdekeit, de ez a folyamat már elindult azért (lásd: Paks 2 és a Westinghause). Vagyis a szankcióknak lehet egy pozitív hatása a zöld átállás irányába, de ez csak egy középtávú forgatókönyv, hiszen rövid távon az atomenergia megerősítésével jár együtt. A baloldalnak ebben a helyzetben a legfontosabb feladata az országon kívüli és belüli béke követelése. Békére vagy legalábbis fegyverszünetre Ukrajnában és ez csak egy erős Európai Unió segítségével érhető el és úgy, hogy ha USA nem arra használja fel a helyzetet és az ukránokat, hogy végső csapást mérjen Putyinra. A putyini agressziót nem úgy kell megtorolni, hogy a védekező háború támadó háborúba fordul át, mert szétesett Oroszország senkinek sem lehet az érdeke.
Az ellenzék felismerte azt, hogy az orbáni folyamatos kivételes állapotnak nagyon kockázatos következményei lesznek. Orbánt az egymásra tornyosuló válságok éltetik, ezt már nyíltan ki is mondják kormányzati oldalról, és három hónappal a háború kitörése utáni, Alaptörvény-módosítással bevezetett rendkívüli jogrend mutatja, hogy mindenre képes Orbán a folyamatos félelemkeltés érdekében. Másrészt azt is felismerték, hogy az Orbán-rendszer rátámadt a magyar társadalomra. Ha Orbán annyira békepárti lenne, akkor miért kezeli rendészeti eszközökkel a kibontakozó társadalmi válságot? Mára ott tartunk, hogy az Orbán-rendszer háborút visel a magyar társadalom ellen, hiszen rendészeti eszközökkel akarja a súlyosbodó társadalmi válságot kezelni, ezért került az egészségügy és az oktatás a belügyminiszterhez és emiatt fenyegeti lépten-nyomon az Orbán-rendszer a pedagógusokat. A baloldal ki fog egyezni a magyar társadalommal, nem pedig háborúzik vele, ahogyan ezt az Orbán-rendszer teszi. Ha Orbán a rendkívüli állapot, a militarizmus és a rendészeti eszközök útját választja, akkor annak szörnyű hatása lesz. Erre fel kell készülnie az ellenzéknek.